Felavatják a Batthány-örökmécsest Budapesten

2004. május 21. 03:10

Egykor a helyén a hírhedt Újépület árka volt, mellette helyezkedett el a `Garnison Arrest No.5`, amely nemcsak építése, de a fogvatartás módja miatt is a legsötétebb börtönök egyikének tartották. Itt őrizték, majd az árokban lőtték főbe gróf Batthyány Lajost, az első független felelős magyar kormány miniszterelnökét. Holttestét titokban vitték a Belvárosi templomba, és csak 1870. június 9-én temethették el nyilvános tiszteletadással, majd 1874. május 26-án helyezték el a Kerepesi temető mauzóleumában. 1905-ben vetették fel a fővárosi vezetésben, hogy a kivégzés helyén örökké égő lámpát állítsanak fel. A kiírt pályázatot Pogány Móricz építész nyerte, aki obeliszket tervezett, felső részében, rács mögött égő örökméccsel. A megvalósítás az első világháború miatt elmaradt. 1925-ben újra felmerült az emlékmű létesítésének ötlete. Pogány Mórictól új tervjavaslatot kértek, s az által készített változatok közül a klasszicizáló, egyszerű talapzatra helyezett lámpa mellett döntöttek. Az emlékművet a Báthori utca és a Hold utca kereszteződésénél, egy kis tér közepén az utolsó, még élő 48-as honvéd, Lebó István jelenlétében avatták fel az állam vezetői. A Batthyány-örökmécses a szabadság jelképe lett, a kádárizmus utolsó éveiben a március 15-i ellenzéki tüntetések rendszeres színhelye volt.