Újabb kincsek a levéltárból
2008. május 6. 14:00
A földből előkerült értékes leletek a történelem viharaiban gyakran szétszóródtak és megsemmisültek. Prohászka Péter új, az előzőével azonos címet viselő könyvében nyolc leletet rekonstruált.
Korábban
Ezek felkutatása és értelmezése számos lappangó adat napvilágra kerülését eredményezheti. Prohászka módszere látszólag egyszerűnek tűnik: belevetette magát a levéltárak dokumentumaiba, átnézte a múzeumi adattárak eddig kevésbé kutatott dokumentumait és feldolgozta a leletekre vonatkozó teljes szakirodalmat. Ugyanakkor mindezek megvalósításához precizitás és alapos kutatómunka szükséges.
A könyvben összegyűjtött tanulmányok időhatárát a népvándorlás korai szakasza jelenti, amely a 4 század utolsó negyedétől, az 5 század végéig, a 6. század elejéig tartott. Az elemzések tárgyai részben túlmutatnak a Kárpát-medencén, a válogatás kiterjedt Közép- és Dél Európára is. Komoly fegyvertény, hogy a kötetben sor kerül a feltárt anyag tudományos értékelésére is. Az itáliai és az adriai leletek mellett a Kárpátoktól keletre eső területről is több fontos emlékkel is megismerkedhetünk. A régészeti hagyaték pontos értelmezése nagyban hozzásegíti azoknak a folyamatoknak a rekonstruálását, amelyekről az írott források elvétve, vagy olykor egyáltalán nem tudósítanak.
A Nógrád megyei Szűgy késő római kincsleletét a feledés kártékony homálya fedte. A pénzek a 19. század első felében kerültek elő, a Magyar Udvari Kamara 1838. július 5-én számolt be az előkerülési körülményekről. Széchényi Miklós egy évvel korábban összegezte a tanúkihallgatások eredményeit. A dokumentumok jól mutatják, hogy milyen veszélyek leselkedhettek a tárgyakra. Más kincsleletek bevonásával azonban számos kérdésre választ kaphatunk. Az 5. század korábban nem látott aranygazdagságot hozott, amely leginkább a vezető réteg temetkezéseiben tükröződik. A megjelenő hunok - megfelelő ellenszolgáltatásért cserében - hatékonyan fékezték meg a különböző germán csapatokat. Az összeállított lista impozáns, az éremkincsleletek igen intenzív forgalomról tanúskodnak.
A bécsi császári és királyi Érem- és Régiségtár 1836-ban két érdekes formájú fülbevalóval gazdagodott, amelyek a leltárkönyv bejegyzésének bizonysága szerint Óbudán kerültek elő. Mivel a bécsi közgyűjtemény iratanyagában nem volt értékelhető adat, ezért Prohászka a kamarai dokumentumok között keresett és talált. Egy bizonyos Steinbach Ádám Békásmegyer területén egy szarkofágra bukkant, minden bizonnyal az itt fellelt tárgyak kerültek a Lajtán túlra.
Különösen érdekes az a tanulmány, amely egy feledésbe merült moldvai hun kori lelet mellékleteit mutatja be - Nagy Géza rajzainak segítségével. A 19. században a hivatásos és az amatőr régészek sokszor készítettek jegyzeteket, rajzokat az eléjük került tárgyakról. Nagy Géza az egyik erdélyi gyűjtemény vizsgálata során rögzítette a bivolari leleteket. Skicc-szerűsége ellenére a vázlat nagyon fontos információkat őrzött meg.
A Bukovinában található Starosinetz falu területén 1828-ban találtak solidusokat. A hatóságokat természetesen azonnal átfogó vizsgálatokat rendeltek el, amelyek során az addigi három aranyérmén túl újabb háromra bukkantak. A császári és királyi Érem- és Régiségtár azonban nem tartott rá igényt, ugyanakkor a lelet új adatokkal szolgál az 5. századi pénzforgalommal kapcsolatban. 1845-ben Bécs-Atzgersdorf-nál (ma a főváros 23. kerülete) egy hun kori női sírt ástak ki. Az elmúlt 150 évben többször publikálták a leletet, mindezek ellenére több kérdés maradt tisztázatlan, így az etnikumi hovatartozást is nagyon nehéz pontosítani.
A Zimonynál 1883-ban előkerült gót női temetkezésre vonatkozó adatokat a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Adattára őrizte meg. Egy helyi ékszerész ugyanis több leletet ajánlott fel megvételre, Hampel Józsefet, az Érem- és Régiségtár vezetőjét azonban "csak a Sírmium és Zimony területén talált római régiségek" érdekelték. Az ügylettel kapcsolatos levelezés szerencsére számos, a szakember számár alapvető fontosságú adatot őrzött meg. A kincsleletek felbukkanásakor a hatóságok hasonló módon viselkedtek, ezt támasztja alá az észak-itáliai Gernetto antik aranyérmeinek begyűjtése. A 272 solidus elrejtésének idejében komoly értéket képviselt.
Prohászka Péter: Kincsek a levéltárból II. Tanulmányok Európa kora népvándorlás kori régészetéhez. Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2008. 138 oldal
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
8. Az ókori Athén
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Milyen lehetett evezni egy ókori görög hadihajón?
- A varázsitaloktól a tömegpusztító fegyverekig: hat kevéssé ismert tény az ókori görögökről
- A külóni vérbűnhöz is köze lehet az Athénban feltárt rejtélyes tömegsírnak
- Korsóban eltemetett gyermekek, hátrabilincselt kezű csontvázak – az ókori Athén titkai
- Erósz játszmái – házasélet és szexualitás az ókori Görögországban
- Több millió ezüstérmét tárolhattak a Parthenón tetőterében
- Az ebola már az ókori Athénban is felütötte a fejét?
- George Clooney felesége segíti Athént az Elgin-márványok ügyében
- A bódult Periklész ihatott az Athénban talált kupából
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley tegnap
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony tegnap
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle tegnap
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter tegnap
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását tegnap
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély tegnap
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 2024.11.21.
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 2024.11.21.