Tutajokkal kereskedtek az amerikai civilizációk

Leslie Dewan egyetemi hallgatónak és Dorothy Hosler régészprofesszornak sikerült rekonstruálni az 1000 évvel ezelőtti kereskedelmi rendszert. Hosler már korábban bebizonyította, hogy az Andokban és Közép-Amerikában élő prekolumbián civilizációk kapcsolatban álltak és kereskedtek egymással. Következtetéseit a fémmegmunkálási technikák elemzésére és az igen értékes spondylus-kagyló gyöngyei kereskedelmére vonatkozó bizonyítékokra alapozta.

Az ide érkező spanyolok, portugálok és hollandok beszámolói leírásokat és rajzokat tartalmaznak az óceánjáró tutajokról, de nem tesznek említést azok útvonaláról, vagy az általuk szállított árukról. 2004-ben ezért Hosler diákjai megépítették ezen tutajok hasonmását, amit a Charles folyón ki is próbáltak. Dewan részletes számítógépes elemzést készített a tutaj méretéről, súlyáról és szállítási kapacitásáról, hogy jobban megérthessék, hogyan is használták ezeket a hajókat a csendes-óceáni partvidéken. A tutajon ún. uszonyok voltak, amelyeket a tőkesúly helyett alkalmaztak. Ezek az uszonyok megakadályozták, hogy a hajó oldalra dőljön, és a kormányzásban is nagy szerepet játszottak.

A vízi jármű felépítése hasonlít az európaiak által építettekhez, mégis van néhány különlegesség: az árbócok hajlékony fából készültek, így a szélerősségtől függően akár le is lehett hajlítani őket; az uszonyokat kormányzásra használták, és a hajótestet az Ecuadorban honos balsafából építették. A tutaj tartósságát a felhasznált anyagon kívül a hajóférgek is befolyásolták, vagyis az, milyen gyorsan és milyen körülmények között tudták elpusztítani a hajót. De vajon a hajóférgek mindig is voltak a Csendes-óceán partvidékén, vagy az európaiak hozták be őket?

A hajóférgek (vagy fúrókagylók) a puhatestűek törzsébe tartoznak, méretük néhány centitől akár 1 méterig terjedhet. "Mivel a balsafa igen puha, ezek az állatok igen rövid idő alatt képesek tönkretenni"- mondja Dewan. Dewan és Hosler megvizsgálták, hogy mennyi idő kellett a fúrókagylóknak, hogy használhatatlanná tegyék a hajót. Számításaik szerint kétszer lehetett megtenni a Peru és Nyugat-Mexikó közötti utat oda-vissza, mielőtt új tutajt kellett készíteni. Az út kb. 6-8 hétig tartott, és az időjárás csak bizonyos időszakokban tette lehetővé az utazást, így a hajósok akár hat hónapig is az úti céljuknál maradhattak, mielőtt visszaindultak. Ez az idő elég volt arra, hogy a fémmegmunkálási technikákat átadják egymásnak.

A kutatók ezáltal mérnöki szempontból is bebizonyították, hogy a balsafából készült tutaj segítségével nagyon is lehetséges volt az andoki és mexikói civilizáció közötti kereskedelem. Az elemzések azt mutatták, hogy a hajó 10-30 tonnás hordképessége megegyezik az Egyesült Államok északkeleti részén található Erie-csatornán közlekedő bárkákéval.