Életrajzi regény a Himalája vagányáról

A székely kisnemesi családban született Kőrösi Csoma Sándor nem hitt a magyarok finn-ugor eredetében és a magyar nyelv gyökereinek felkutatására indult Közép-Ázsiába. Meg volt győződve arról, hogy a magyarok bölcsője Tatárföldön található. Szerinte a "magyar nyelv rejtélyében rejlett a többi nyelv rejtélye is. A világról alkotott koncepciójában csak a hunok léteztek meg a többiek" - hangsúlyozza a Le Point.

A méltatás szerint a regény bemutatja, hogy a "magyar menetelése keresztút" volt. Egyszerre kellett megküzdenie az elemekkel és az adminisztrációval. Sivatagokon és völgyeken haladt át, hercegekkel találkozott és koldusokkal hált, és minden nem magyarokat érintő dologgal szemben közömbösen viselkedett.

Amikor nem kapott engedélyt a továbbhaladáshoz, Kasmír határában találkozott azzal az angol kormánymegbízottal, akinek ösztönzésére kezdett el a tibeti nyelvvel és irodalommal foglalkozni annak reményében, hogy az ősi iratok között a magyarok eredetére is talál bizonyítékokat. Kolostorba vonult és szándéka ellenére a világ legnagyobb tibetológusává vált - mutat rá a francia újság.

A kritika szerint a tudós remeteéletének szentelt oldalak felkavaróak, mert ahogy a magyar utazó a tudás szerzeteskatonájává átalakul, kiderül, hogy a "munka nem szabaddá, hanem őrültté teszi az embert". "Jouty életrajza egyszerre mutatja be a Himalája és a műveltség fényes útjait ... A gondolatok folyói haladnak a szimbólumok völgyeiben. Kőrösi Csoma elment álmai mellett. De ahelyett, hogy az őrült tudós és a tévútra tévedt teoretikusok mellett a történelem szemétdombján végezte volna, hőssé vált. Jouty szép szobortalapzatot állított neki" - írta Sylvain Tesson kritikájában.

(Múlt-kor/MTI)