210 éve született Bölöni Farkas Sándor

Székely kisnemesi családból származott, a bölöni eleinte nemesi előnév volt. Középiskoláit Kolozsvárott végezte, 1812-15 közt az unitárius főiskolán bölcsészetet és teológiát, 1815-16-ban az evangélikus líceumban jogot tanult. Németül, franciául olaszul, spanyolul és angolul is beszélt, verseket írt és műfordítással is kísérletezett, Goethét és Schillert téve át magyarra. Bár tehetségét Kazinczy is értékelte, művei nem jelentek meg, nem is maradtak az utókorra.

Bölöni Wesselényivel lett joggyakornok a marosvásárhelyi királyi táblánál, akivel össze is barátkozott, majd 1817-30 közt az erdélyi főkormányszék írnoka lett. Egy ideig testőr volt Bécsben, majd Pesten vizsgát tett osztrák polgári jogból. Visszatérve Kolozsvárra, az erdélyi udvari kancelláriára került, csak 1838-ban nevezték ki fogalmazónak. Az 1830-as évek elején kibontakozó reformmozgalom jelentős erdélyi képviselőjeként érzékelte Erdély elmaradottságát még Magyarországhoz képest is. Barátai közé tartozott Wesselényi Miklós, Széchenyi István és Döbrentei Gábor, tagja volt a kolozsvári tudós körnek, amely Kőrösi Csoma Sándor ázsiai útját támogatta. Maga is hasonló terveket szőtt, ám sikertelenül próbált Humboldt szibériai expedíciójához csatlakozni. Végül kelet helyett nyugatra ment, Béldi Ferenc gróf útitársaként jutott el Nyugat-Európába és Észak-Amerikába. Készülve az útra, eladta bölöni örökségét, földrajzi, történelmi, jogi műveket olvasott.

1830. novemberében indultak Kolozsvárról, Pozsonyon és Bécsen át Német-, majd Franciaországba, innen Belgiumba, Hollandiába és Nagy-Britanniába - Bölöni írt először magyarul Skóciáról és Írországról. Kilenc hónap után, 39 nap alatt átkeltek az óceánon s nyolcvan napot töltöttek az Újvilágban. New Yorkból bejárták az Egyesült Államok keleti és Kanada déli vidékeit, Washingtonban Andrew Jackson elnökkel is találkoztak, akinek puritánsága erősen hatott Farkasra. Az 1831-es kolerajárvány hírére indultak haza, s 1833 elején érkeztek Kolozsvárra.

Bölöni amerikai tapasztalatairól írt könyve 1834-ben, egy évvel Tocqueville híres műve, Az amerikai demokrácia előtt jelent meg. Az Utazás Észak-Amerikában nem elsősorban a tájjal, hanem a gazdasági élet jelenségeivel és a társadalmi intézményekkel foglalkozott. Főleg az akkor újdonságnak számító vasút, s a nagy csatornaépítés keltette fel érdeklődését, de alapos adatgyűjtéssel írta le a városok keletkezését, lakosságuk számát. Járt Robert Owen Harmony nevű utópista szocialista telepén is, kiemelte a mezőgazdaság fejlettségét.

Beszámolt a könyvtárakról, iskolákról, az állam intézményeiről, lelkesen írt az amerikai demokráciáról, a sajtó- és vallásszabadságról, a nyelvi és nemzeti sokféleségről, az egyenjogúságról és a hatalmi ágak szétválasztásáról, s elragadtatva írt a Niagara-vízesésről. Eleink az ő könyvében olvashatták először az amerikai alkotmány és a Függetlenségi Nyilatkozat fordítását. Észrevette a negatívumokat is, írt az indiánok helyzetéről s a feketék rabszolgaságáról is. Műve a francia felvilágosodás eszméinek amerikai megvalósulását, a liberális polgári társadalmat mutatja be, erősen bírálva a hazai, elmaradott viszonyokat.

Könyve nagy hatással volt a kor magyar értelmiségijeire, mondhatni könyvsiker lett. Hatott Wesselényire, Széchenyire és Kossuthra is. Amerikát olykor szebbnek mutatta a valóságnál, serkenteni akarva hazáját az előrelépésre.

Bölöni 1825-ben takarékpénztárt, 1833-ban Kolozsvárott Kaszinót alapított, 1836-ban megindította a Vasárnapi Újságot. A nők és az ifjúság számára olvasókört szervezett, 1835-ben a Kolozsvári Nemzeti Színház titkárává választották. Kutatta Erdély múltját is, ő kezdeményezte a csak 1859-ben megalakult Erdélyi Múzeum Egyesületet. 1834-ben az MTA levelező tagjává választotta s 200 arannyal jutalmazta könyvét. Farkas, bár csak írnok volt, a pénzt visszaküldte. Sosem nősült meg, mert szerelme, Polcz Jozefa amerikai útja alatt férjhez ment egy amerikaihoz. Könyve nyomdába adásakor tudta meg: Jozefa a tengerentúl gyermekágyi lázban meghalt.

1842. február 3-án Kolozsvárott hunyt el tüdőbajban, a kolozsvári unitárius kollégiumra hagyva jelentős könyvtárát. A szabadságharc után igyekeztek elfelejteni "a demokrácia hírnökét", Nyugateurópai utazás című naplója csak 1943-ban jelent meg. Életét Hatvany Lajos dolgozta fel, Egy székely nemes, aki felfedezte a demokráciát címmel.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)