Kulináris titkok az ókori Egyiptomból

Az ókori Egyiptom konyhaművészetéről és étkezési kultúrájáról a templomok és sírok falain megmaradt ábrázolások alapján alkothatunk képet. Ezeken rendszerint az ételek alapanyagaiként felhasznált állatok is látszanak. Kutatójuk, Abir Enany szerint az ókori konyhai és ételkészítési szokások máig használatosak Egyiptomban.

"Például az 'Eish Shamsi'-nak (napkenyérnek) nevezett kenyérfajta, amelyet egy ideig kemencében sütnek, majd kenyértálcákon a napra tesznek száradni, még most is az egyiptomi falusiak étrendjének fontos része. A hagyma és friss zöldségek fogyasztása, a friss cipó 'matrahára' (kenyérasztalra) helyezése, a hús és a kacsa főzési és sütési módja mind az ősöktől származó szokás."

Enany számára a legérdekesebb a "fesiekh" (erjesztett hal) készítése. "Az ókori egyiptomiak sokkal fejlettebb technikával készítették ezt az ételt, mint mi. Az ókori egyiptomi 'fasakhanik' (fesiekh-készítők) kibelezték a halat, és eltávolították a belsőségeket, hogy megakadályozzák a baktériumok elszaporodását. Sajnos ma ezzel kevesen törődnek és a teljes halat megszárítják, besózzák. A főtt hús is nagyon egészséges volt: a húsdarabokat összekötötték, kiakasztották száradni, és csak azután főzték meg. A gabonát mozsárral őrölték, majd kézi darálóval lisztet készítettek belőle. A lisztet összekeverték vízzel és a többi hozzávalóval, majd megsütötték vagy sört készítettek belőle" - magyarázta Enany.

Az étel a mindennapi felhasználás mellett az egyiptomiak számára a túlvilági életben való túlélést is biztosította. A sírok ezért étellel vagy ételek ábrázolásával vannak tele. A falakon látható étkezési, italozási jeleneteket abban a reményben festették, hogy a képek varászereje táplálékul szolgáljon a halál után is. Néha az ételkészítéshez használt eszközöket is a halott mellé temették, mivel az ókori egyiptomiak úgy hitték, hogy a holtaknak is enniük kell.

Enany tanulmánya nem recepteket tartalmaz, hanem azzal az összetett folyamattal foglalkozik, ahogyan a receptekből ételeket készítettek. "Arról szól, hogy a nagy templomokhoz milyen jól szervezett konyhák tartoztak, amelyek friss ételekkel látták el az isteneket, és a nekik szolgáló papokat. Még az építkezési területeken is nagy konyhákat alakítottak ki. A legjobb példa erre a gízai piramis környéke, ahol jókora sütödéket és konyhákat állítottak fel a piramis építőinek ellátására".

Enany kutatásai szerint az ókori egyiptomiak a konyhák építésénél biztonsági szempontokat is figyelembe vettek. A konyhákat általában a ház déli oldalához építették, hogy az Egyiptomban gyakori északi szél a füstöt ne a ház felé fújja. Sokféle tányért, kést és kanalat használtak, ami kifinomult ízlésről tanúskodik. A mindennapi használati eszközökön túl sok konyhában mosogató és szemétgyűjtő is volt.