A szovjet diplomácia győzött a genovai értekezleten

Francia ellenlépések

Nem érdektelen, hogy kevéssel a konferencia összehívása előtt, 1922. január 12-én Franciaországban megbukott a Briand-kormány (a francia reakció azzal vádolta, hogy `meghátrált a német és az orosz kérdésben`). A hatalomra jutott kormány feje, Poincaré február 25-én Boulogne-ban az angol Lloyd George-dzsal egyrészt abban állapodott meg, hogy Versailles ügye nem kerülhet napirendre Genovában, másrészt abban, hogy Londonban március végén szakértői munkacsoport szerkesszen meg egy követeléslistát az oroszokkal szemben `Európa helyreállítása és az Oroszországgal folytatandó tárgyalások` témakörben. Utóbbi témakör kimerült volna az orosz adósságok, jóvátétel, kártalanítás, a külföldiektől elvett vállalatok visszaadása, a velük szemben alkalmazandó különleges bánásmód és hasonlók témakörében.

Ugyancsak francia mesterkedés volt a balti térség államai (Észtország, Litvánia, Finnország, Lengyelország) tanácskozásának megrendezése azzal az elgondolással, hogy Genovában alakítsanak külön szovjetellenes egységfrontot. Moszkva sem maradt rest: nyolchatalmi `tömböt` alakított ki Ukrajna, Belorusszia, Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország, Buhara és a távol-keletiek részvételével, hogy közös álláspontjukat az értekezleten a szovjet-orosz külügyi népbiztos, Georgij Csicserin képviselje.

A szovjet történetírás annak idején hagyományosan azt emelte ki, hogy Szovjet-Oroszország küldöttsége az értekezleten eredményesen hárította el az "imperialista küldöttségeknek" azt a próbálkozását, hogy olyan politikai és gazdasági engedményeket csikarjanak ki Moszkvától, amelyek a kapitalizmus ottani visszaállítását célozták. Ugyanakkor orosz részről készek voltak kártalanítani a forradalom előtti külföldi tulajdonosokat azzal a feltétellel, hogy ha "de jure" elismerik a szovjet államot, és ha hiteleket folyósítanak neki.

Ehhez igényként az is megfogalmazódott, hogy a kártérítés a nyugati intervenció és a szovjetellenes blokád következményeiért nem maradhat el. A mérleg: a genovai értekezlet révén a szovjet diplomáciának sikerült áttörnie az "imperialista egységfrontot", megkötnie Németországgal a rapallói szerződést - még a génuai konferencia alatt.

Ami végül Washingtont illeti, a konferencia kudarcában nem csekély szerepe volt az Egyesült Államoknak, az amerikai vezető köröknek. Abban voltak érdekeltek, hogy az orosz szovjetköztársaság felé a "tárt kapuk" elve érvényesüljön és ennek révén ellenőrzésük alá vonhassák a szovjet gazdaságot, különösen a kaukázusi olajmezőket. Az Egyesült Államok főleg azért utasította el az 1922-es konferencián való részvételt, mert folytatni szándékozott a Szovjet-Oroszországgal szembeni katonai és gazdasági beavatkozás, az intervenció politikáját. Tartott persze attól is, hogy ha a szovjetek megtagadják az orosz adósságok visszafizetését, akkor az európai országok is követik a példát és "eltekintenek" a törlesztéstől Amerika viszonylatában.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Pirityi Sándor)

1. Háborúellenes szovjet követelések
2. Francia ellenlépések