Összeférhetetlen tudós volt a gravitációs elmélet atyja

Az inspiráló almafa

Newton a Woolsthorpe-by-Colsterworth nevű falucskában született 1642. december 25-én, pontosan három hónappal azután, hogy apja meghalt, ráadásul koraszülöttként jött világra, rendkívül kis súllyal. Hároméves volt, amikor anyja újra férjhez ment, a kisfiút pedig nagyanyjánál hagyta. Newton nem szerette mostohaapját és ellenséges érzelmeket kezdett táplálni anyja iránt is, amiért cserbenhagyta, későbbi beszámolója szerint legszívesebben házukat is rájuk gyújtotta volna.

A falusi iskolák után Garnthamben folytatta tanulmányait, ahol beleszeretett a helyi gyógyszerész lányába, akit feleségül is kért. Miután azonban megkezdte tanulmányait a híres cambridge-i Trinity College-ban, a szerelem lassan kihűlt, a házasság elmaradt. Newton nem bonyolódott újabb szerelemi kapcsolatba és soha nem nősült meg.

A Trinity College oktatási rendszere Arisztotelész tanításaira épült, de Newtont jobban érdekelték Descartes, Galilei, Kopernikusz, Kepler írásai. 1665-ben fedezte fel a binominális tételt és kezdte kialakítani a matematikai kalkulus-elméletet. Amikor a nagy pestisjárvány miatt az egyetem bezárta kapuit, és Newton másfél évig otthon rostokolt, minden idejét a kalkulusnak, az optikának és a gravitáció kérdésének szentelte. 1666-ban fogalmazódott meg az ekkor még csak 24 éves tudósban a differenciálszámítás, a színelmélet, a centripetális erő, a mozgástörvények és a gravitációs vonzás elmélete.

A máig népszerű történet szerint a gravitáció törvényének megalkotásához egy fáról a földre pottyanó alma adta az inspirációt. Az eseményt Newton asszisztense örökítette meg memoárjában s Voltaire is beszámolt a jelenetről: "Miért esik az alma mindig a földre, tette fel a kérdést magának. Miért nem oldalra vagy felfelé esik, hanem mindig a föld középpontja felé?" Newtont a gravitáció jelensége mellett az is foglalkoztatta, vajon a gravitáció egészen a Hold pályájáig érvényesül-e.

1668-ban visszatért Cambridge-be és optikai problémákkal kezdett foglalkozni. 1669-ben ösztöndíjat kapott, s ugyanebben az évben tette közzé két meghatározó művét A végtelen sorozatok elemzéséről és A sorok és fluxiók módszeréről címmel.

Newton és Leibniz egymástól függetlenül, más-más szemlélettel alkották meg a differenciál és integrál kalkulust. Bár Newton 10 évvel korábban dolgozta ki elméletét, mégsem publikálta attól tartva, hogy kortársai kigúnyolják. Leibnitzet plagizálással vádolták meg, emiatt elkeseredett ellenségeskedés támadt a két tudós között, amely nem csak az ő életüket árnyékolta be, de szakadáshoz vezetett a brit és az európai matematikusok között, és egy évszázaddal vetette vissza a brit matematikai analízist.

1. Az inspiráló almafa
2. Aki az emberi nemet szellemével felülmúlta