A lagúnáktól Bizánc ostromáig: a tengeri városállam viharos története

Velence, mint bűnbak

A Velence elleni vádakat már a kortárs krónikások és az őket felhasználó történészek fogalmazták meg. A három fő pont - Velencét csak az anyagi haszon mozgatta; előnytelen szerződésekkel csapdába csalta a kereszteseket; a kereskedelmi érdekek miatt foglalták el Konstantinápolyt - sok vitára adnak lehetőséget. A Köztársaság a kereskedelemből élt, ennek szinte mindent alárendelt, ugyanakkor a keresztes eszme iránti lelkesedés - főleg a nép körében - kimutatható.

A szerződés milyenségéről is megoszlik a történészek vélekedése, és nehéz azt megítélni, hogy a keresztesek miért nem tudtak megfelelő számú harcost verbuválni. Egy ekkora létszámú sereg toborzása ugyanis komoly logisztikai feladatnak bizonyult. A katonák Európa különböző részeiből jöttek, utazásuk sok időt vett igénybe. Valószínűleg ezt a velenceiek sem mérték fel és már nem akartak a pénzük után futni. Több tízezer fő együttes táboroztatása pedig szinte mindig járványveszélyt hordozott magában, amiről a kortárs források rendszerint hírt adnak. A szerző felveti, hogy a kereszteseknek lehetőségük lett volna elállni a hadjárattól. Ez azonban nagy szégyen lett volna, és általában pápai kiközösítést vont maga után, amint ezt nem sokkal később II. Frigyes német-római császár a saját bőrén megtapasztalhatta.

A negyedik keresztes hadjárat eltérítése a történelem egyik legvitatottabb eseménye. Azzal az érveléssel, hogy Velencét a kereskedelmi érdek motiválták Bárándy nem ért egyet. Igaz, hogy Velence és Bizánc viszonya bizonytalan volt, de a két állam viszonya 1171 óta fokozatosan javult. Dandolo dózse ekkor egy baráti uralkodót kívánt trónra segíteni, ami sikerült is, de nem számolt a belpolitikai helyzet sajátosságával, az irányítás kicsúszott a keresztesek kezéből, a bizánci nép pedig hallani sem akart Róma főségéről. Ezután került sor a második ostromra, amely a város brutális kifosztásához és a Latin Császárság megalakulásához vezetett.

A szerző jogosan állapítja meg, hogy Velence a negyedik keresztes hadjáratot követően világhatalommá vált, és Szent Márk Köztársasága remekül használta ki az események kedvező alakulását. Ugyanakkor érdemes kicsit tovább folytatni a gondolatmenetet: Velence tettének komoly következményei lettek, és Bizánc a 13. század végén emiatt már csupán árnyéka volt önmagának. Igaz, hogy ennek jelei már 1204 előtt megmutatkoztak, de a város kifosztása, a Latin Császárság létrehozása mély nyomott hagyott a bizánciak köztudatában. Elutasítottak mindenfajta közeledést, mert az a "rómaiak" uralmának lehetőségét hordozta magában. Az addig valamennyire működő kapcsolat Kelet és Nyugat között végleg elhidegült.

Bárándy Gergely: A tenger keresztes lovagjai. Velence részvétele a negyedik keresztes hadjáratban. Budapest, 2004. Scolar Kiadó, 288 oldal 2980 Ft.

1. Városból tengeri nagyhatalom
2. Államigazgatás - velencei módra
3. Keresztények a keresztények ellen
4. Velence, mint bűnbak