2006. december 22. 14:00
A középkorban a Balaton vizét levezető Sió széles, mocsaras völgyben kanyargott a Tolnai-dombság területén, melynek egyik kiemelkedő szigetét szemelte ki várépítésre Simon báró.
Az 1341-ben királyi kezelésbe került váruradalmat I. (Nagy) Lajos juttatta adományként a bizalmas udvari hívei közé tartozó Lackfi főnemesi család kezébe. Az egykorú források szerint Lackfi Dénes erdélyi vajda és fia, István királyi lovászmester használta rezidenciául, akik fényűző módon kiépítették lakóhelyüket.
A főúri család vesztét az okozta, hogy a trónra került Luxemburgi Zsigmond királytól előbb fokozatosan eltávolodtak, majd - a törökkel vívott vesztes nikápolyi csata után - nyíltan Nápolyi László trónkövetelő táborához csatlakoztak. 1397-ben sorsuk bevégeztetett, a szlavóniai Körös városában az uralkodó hívei megrohanták és meggyilkolták mindkét Lackfit, a birtokaikról Simontornyainak és Csáktornyainak nevezett férfiúkat. Zsigmond megjutalmazta a trónja megtartása érdekében elkövetett gaztett kitervelőit, és Simontornya váruradalmát Kanizsai János esztergomi érseknek és rokonainak adományozta.
A vár 1426-tól ismét a király kezére került, majd zálogként kapta a Garai família, s férfiágon való kihalásukig birtokolták. Fénykora a 16. század első évtizedére tehető, amikor Gergellaki Buzlai Mózes királyi főudvarmester utasítást adott az épületetek jelentős mértékű átalakítására. A régészeti kutatások szerint ekkoriban emelték téglából a vaskos öregtornyot, mellette az új kaputornyot, a palotaszárnyak azonban már reneszánsz homlokzatot kaptak, bábos korláttal ékesítve. Inkább minden kényelemmel ellátott főnemesi rezidenciának, mint várnak számított, így az ország középső területeit viharos gyorsasággal megszálló török csapatok 1544-ben könnyűszerrel elfoglalták.
A hódoltság határainak északabbra tolódásával helyőrsége egyre csökkent, így 1546-ban kétszáz, majd az 1620-as években már csak százharminc főnyi volt a fennmaradt zsoldjegyzék szerint. A megszálló török és velük szövetséges rác katonaság legfontosabb feladatát a portyázó királyi magyar végváriak visszaverése jelentette, akik gyakorta törtek be a vidékre, hogy adót szedjenek a lakosságtól a távolra menekült földesúr utasítására. A hosszú oszmán uralom végét Badeni Lajos őrgróf seregének felvonulása jelentette 1686 szeptemberében, a kis létszámú török védősereg meghódolt előttük.
A 18. század elején tervbe vették felrobbantását, de a Habsburg-hű Styrum-Limburg család kérelmére épségben hagyták. Így a II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcban ismét ágyúdörgéstől, fegyverzajtól vált hangossá a vár tömbje, s többször is gazdát cserélt a hadiszerencse forgásának köszönhetően. Szerencsére katonai jelentőségét vesztve sem robbantották fel, hanem előbb bőrgyárként, majd szükséglakásként hasznosították. Az 1970-es években került végül sor a régészeti feltárására és helyreállítására.
MegközelítésTervezze meg útját a T-Online Térképpel!
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
szerkesztőségét!
