Fába zárt történelem

Éghajlati rekonstrukcióval az eltűnt idő nyomában

Mk: Ténylegesen meddig lehet `visszamenni az időben` a dendrokronológiai vizsgálat idősorán?

GA: Elvben korlátlanul, mert az említett `átlapolásos` technikával akármeddig vissza lehet menni az időben. A gyakorlatban a korlátot a fellelhető és használható faminták, régészeti leletek mennyisége jelenti. Ugyanis az időben visszafelé haladva egyre erősebben csökken a régészeti leletek és köztük a vizsgálatba bevonható famaradványok száma. És ezeknek ráadásul olyanoknak kell lenniük, hogy az életükben legyen átfedő periódus. Nyilván a terület is meghatározza a lehetőségeket, mert például Észak-Amerikában vannak sok ezer évig élő fák (ilyen a mamutfenyő), és egy ilyen faj példányának megtalálása mondjuk egy sziklaomlás mélyén sok száz, esetleg ezer évvel vihet vissza a múltba. E mellett egy 100-150 évgyűrűt tartalmazó tölgymaradvány rejtette lehetőségek eltörpülnek.

Európában jelenleg a Stuttgart-Hohenheim-i Botanikai Intézet kutatói `mentek` vissza az időben legtovább, ők egy több mint 12 ezer éves folyamatos tölgy adatsort állítottak össze, azaz i.e. 10 ezer körüli időkből származó maradványokat tudnak (elvben) évre pontosan keltezni! Tegyük hozzá azért, hogy közel 100 éves munkával jutottak el ide.

Mk: A dendrológiai rekonstrukció szerint milyen nagy korszakok különíthetők el a Kárpát-medence éghajlattörténetében?

GA: A rendszeres magyarországi dendrokronológiai kutatás szerény, körülbelül 15 éves múltra tekint vissza, mert a '90-es évek közepéig csak elvétve, és esetileg folytak ilyen vizsgálatok, jóllehet nagyon korán, már 1943-ban felhívták a szakemberek figyelmét a módszerben rejlő lehetőségekre. Így jócskán van mit "behozni" a szerencsésebb sorsú nemzetek kutatóihoz képest. Még nem rendelkezünk olyan mennyiségű adattal, hogy ez a kérdés egyértelműen megválaszolható lenne, és most kezdünk eljutni oda, hogy az utolsó 3-400 év adatait klimatológiai szemmel is megvizsgálhatjuk.

Két dolog azonban kiderült az eddigi kutatásokból: a Kárpát-medence, illetve egy része dendrokronológiai szempontból is "mozaikos" szerkezetű, azaz nem fedhető le egyetlen kronológiával (adatsorral, adatbázissal), mert a somogyi tölgyfa növekedése nem hasonlítható össze a nyírségivel. Másrészt úgy tűnik, hogy a római hódítás idején nagyon kellemes, talán szubmediterránnak is nevezhető, viszonyok uralkodtak Pannoniában. De ez a kedvező helyzet a III. század táján megváltozott, és ennek nagyon sokrétű következménye lett.

Mk: Milyen szerepet kaphat a klímatörténet, vagy a régészeti dendrokronológia a történelem tanítása során?

GA: A két, mára önállóvá vált tudományterület szerepe eltérő. A klímatörténet segíthet egyes folyamatok megértésében, az egykori emberek életének jobb megismerésében, mindennapjaik átélésében. Elég ha csak a kis jégkorszak egyes emberek életére gyakorolt hatására gondolunk, vagy ha megpróbáljuk számadatok (pl. hőmérsékleti adatok) segítségével elképzelni a vikingek grönlandi tartózkodásának az utolsó fázisát és az ebből származó problémáikat. És akkor nem próbáltunk ki olyan extrém dolgot, mint napjaink hőmérsékleti viszonyait összevetni egy átlagos jégkorszaki reggellel. A "régészeti dendrokronológia", azaz a dendrokronológi keltezési célú felhasználása abban segít, hogy a múltról pontosabb képünk alakul ki. Egyes részletesen nem ismert események időpontját pontosan meg tudjuk határozni, így árnyaltabbá válhat a múltról alkotott tudásunk.

Mk: A dendrokronológiai vizsgálatok mennyire igazolják Illig eltüntetett időre vonatkozó elméletét?

GA: Semennyire. Sőt egyértelműen cáfolják. Sajnos erre nem lehet egy mondatban válaszolni, ezért javaslom az érdeklődőknek, hogy nézzék meg az e kérdésre pár évvel ezelőtt írott összefoglalásomat!

1. Hurrikánok hatását vizsgálják
2. Kiolvasták az évgyűrűket
3. Kormeghatározás átlapolással
4. Előnyök és korlátok
5. Éghajlati rekonstrukcióval az eltűnt idő nyomában
6. Heringes hordóval bélelték a kutakat