A színjáték befejeződött: 1956 szerepe az orosz hadtörténetben

Hatalmi harcok Moszkvában

Szuszlov

Rajk Lászlóról, aki 1946 elején Nagy Imrétől vette át a belügyi tárcát, a könyvben az szerepel, hogy az államapparátusban végrehajtott "tisztogatás" keretében 50 ezer állami tisztviselőt váltott le és váltott fel kommunista párttagokkal. "Ahogy ez a keleti tömb többi országában is történt, a hatalom megragadása és az ellenzékkel való leszámolás után a kommunisták egymás kiirtásával kezdtek foglalkozni. Az első áldozatok egyike Rajk László lett, akit az összes létező és nem létező titkosszolgálatok ügynökének, fasisztának, trockistának, Tito hívének bélyegeztek... A kivégzett Rajk tisztségét felvállaló Kádár János 1951-ben börtönrács mögé került. A kommunista rezsim, amelyet az I. Miklós cár büntető hadjárata óta megvetett oroszok varrtak az ország (Magyarország) nyakába, gyűlölet tárgya lett, amit csak a vörös terror tudott féken tartani."

Sztálin halála és Malenkov hatalomra kerülése után - folytatódik a könyvben a történet - Nagy Imre lett Magyarország miniszterelnöke, aki egy szabadabb átalakítási programot hirdetett meg, de ahogy a Kremlben gyengült Malenkov befolyása, meggyengült Nagy Imre pozíciója is, és általános népszerűsége ellenére Rákosi Mátyás 1955. április 14-én menesztette a kormányfői tisztségből és kizáratta a pártból.

Nyikita Hruscsovnak 1956 februárjában a szovjet párt XX. kongresszusán mondott beszéde derült égből villámcsapásként érte Rákosit; a magyar értelmiség kezdte nyíltan bírálni a Magyar Dolgozók Pártja irányvonalát, országszerte Petőfi nevét viselő vitakörök alakultak, Rákosi kénytelen volt rehabilitálni Rajkot, sőt a hatalommal való visszaélést írta a magyar titkosszolgálatok rovására.

A szovjet kommunista párt központi bizottsága 1956 júniusában Budapestre vezényelte Mihail Szuszlovot, aki 1947-től az SZKP KB titkára volt és 1955-ben másodszor is bekerült a központi bizottság elnökségébe, - mellesleg világszerte Moszkva főideológusának tartották. Szuszlov találkozott Rákosi Mátyással és Kádár Jánossal is, majd Gorgyijenko szerint meglepő tartalmú jelentést küldött haza, amelyben többek között ez állt: "A munkások, a parasztok és különösen a szövetkezetekbe tömörült parasztok hangulata egészséges... A munkások és parasztok között, az alacsonyabb szintű termelési egységekben nem beszélnek a pártvezetés válságáról, nincs szó a pártvezetés iránti bizalmatlanságról."

Mikojan

Szuszlov akkor úgy vélekedett, hogy Rákosi nagyon jól megbirkózik feladataival és semmi szükség leváltására. Egy hónappal később felkereste Magyarországot Anasztasz Mikoján, aki akkor már 1935 óta a szovjet minisztertanács első elnökhelyettese, a párt politikai bizottságának, illetve elnökségének tagja volt. Az ő hazaküldött jelentésében viszont az állt, hogy Magyarországon teljes erővel folyik a szocialista uralmi rendszer felbomlása, a kommunista párt a "legmélyebb válságban" van.

Moszkva ezután minden posztjáról leváltatta Rákosit, "áttelepítette" a Szovjetunióba, ahol 1971-ben halt meg. "Az MDP első titkára Gerő Ernő lett, nagyobb sztálinista, mint Rákosi" - fogalmaz könyvében Andrej Gorgyijenko, hozzátéve, hogy a magyarországi események ezután teljesen Gerő Ernő akaratától függetlenül alakultak. Gorgyijenko 1956 októberének magyarországi fejleményeit Rajk László hamvainak újratemetésével és azzal a háromszázezres tömegtüntetéssel kezdi, amely Gerő Ernő távozását és Nagy Imre visszatérését követelte. Folytatja a budapesti műszaki egyetemen október 22-én tartott hallgatói gyűléssel, amely többpártrendszert, szabad választásokat követelt, és egyértelműen - a szovjet csapatok kivonását.

1. Naivitástól mentesen a vasfüggöny árnyékában
2. Hatalmi harcok Moszkvában
3. Zsukov utolsó hadművelete
4. Maléter letartóztatása
5. A Vihar hadművelet