A szlovák-magyar távolság forrásai

A kitelepítésől az Európai Unióig

Az újra elnökké választott Benes ekkor szerette volna elérni a német és magyar kisebbség teljes felszámolását. Elképzelése szerint a magyaroknak vagy távozni, vagy asszimilálódni kellett. A szövetségesek azonban nem járultak hozzá a magyarok egyoldalú kitelepítéséhez, így 1946. február 27-én Csehszlovákia lakosságcsere-egyezményt kötött Magyarországgal. A szerződés keretében 73 ezer szlovák hagyta el Magyarországot és 68 ezer magyar Csehszlovákiát. Bár a szerződés szerint az áttelepítés az ingó vagyonnal együtt történt volna, ám a megfigyelők - így a jelen lévő Jászi Oszkár - szerint Benes módszere Hitler és Sztálin megoldásait idézte.

Benes aláírja a dekrétumokat

A háború után a magyar kisebbség súlyos retorziókat szenvedett, a 100 ezer kitelepített mellett 40 ezer embert Csehországba deportáltak, az iskolákat bezárták. 1946-ban választás elé állították a félmillió kisebbségi helyzetbe lévő magyart: ha szlováknak vallották magukat, akkor megkapták az állampolgárságot és jogokat. 300 ezren döntöttek így.

Az 1948-as kommunista hatalomátvétel egy keveset javított a helyzetükön, visszakapták állampolgári jogaikat, újra működtek az iskolák, 1949-ben pedig megjelenhetett az első magyar nyelvű napilap is. A magyar kommunisták által ekkor remélt területi autonómiáról azonban szó sem lehetett. A pozitívumok mellett azonban az 1948-as közigazgatási beosztással a korábbihoz hasonlóan igyekeztek megakadályozni a magyar többségű területek létrejöttét.

Gyöngyösi János (jobboldalon) és Vladimír Clementis aláírják a magyar-szlovák lakosságcsere megállapodást

Az 1960-as évek közepére a pozitív állami kapcsolatok ellenére az anyanyelvi oktatás lehetőségei is romlottak, mert az iskolák egy részét a szlovák intézményekkel vonták össze. A prágai tavasz idején a magyarok kulturális szervezete a föderatív átalakítást szorgalmazta, és a területi autonómia mellett a nyelvoktatás szabadságát kérték. A szlovákok erről hallani sem akartak, és az 1968. októberében elfogadott nemzetiségi törvényben a magyaroknak nem biztosítottak jogot az autonómiára. A számarány szerinti képviselet mellett mindössze a töredékes nyelvhasználati jogot kapták meg. Ennek ellenére tovább folytatódott a kulturális és nyelvi szlovakizálás is.

Az önálló Szlovákia 1993-ban jött létre, és az országnak 11 százalékos magyar kisebbséggel kellett számolnia. 1995-ben írták alá a magyar-szlovák határokat és nemzetiségi jogokat kölcsönösen garantáló egyezményt. Máig problémás és rendezetlen kérdés a két ország viszonyában a bős-nagymarosi beruházás, amit mindként fél presztízskérdésként kezel. A rendszerváltás óta pozitív gesztusok is javítottak a kapcsolaton: jelentősen fejlődött a szlovákiai magyar felsőoktatás, 2003 óta egyetem üzemelhet Révkomáromban. 55 év után a két ország viszonyának szimbolikus elemeként a párkányi hidat is sikerült újjáépíteni.

Tudja Ön, hogy milyen feltételei, eszközei vannak a szlovák-magyar történelmi kiegyezésnek? S egyáltalán mi volna a haszna a szlovák-magyar történelmi kiegyezésnek? Kollai István Szlovák-magyar kiegyezés, tizenkét pontban című cikkéből kiderül.

1. A dualizmusig
2. A Monarchiától Csehszlovákiáig
3. Háborútól háborúig
4. A kitelepítésől az Európai Unióig