Violette Szabo, a kémnő
2003. május 22.-Múlt-kor
Violette Szabo brit különleges ügynökként a nácik által elfoglalt Vichy Franciaországban teljesített kémszolgálatot. A brit országos levéltár nemrég feloldott iratanyagai között Violette Szabo alkalmasságát kézségbe vonó titkos ügynökök jelentései is megtalálhatók.
Fatalista kémnő
A dél-londoni autókereskedő első világháborús franciaországi katonai szolgálata során ismerkedett meg a francia asszonnyal. Házasságukból 1921. június 26-án született Violette Szabo nevű leányuk, akiből a második világháború leghíresebb brit titkos ügynöke vált.
Sorsát alapvetően határozta meg, hogy 1940-ben feleségül ment a francia idegenlégió kapitányához, Etienne Szabohoz. Férje egy éves külföldi szolgálata után éppen csak egy hétig tartó üdülésre találkoztak Liverpoolban, mialatt Violette teherbe esett. Ez volt az utolsó találkozásuk: Etienne észak-afrikai szolgálata során meghalt El-Alameinnél 1942-ben. Ezután keresték meg Violette Szabot a brit titkosszolgálattól.
Violette Szabo. Élt 24 évet.
Második titkos megbízatása során a normandiai partraszállás idején a hátországban működő ellenállás megszervezésében vett részt. Bár a feladatot, a francia ellenállás egyik vezetőjének megszöktetését sikerrel teljesítette, 1944. június 10-én a Gestapo fogságába esett. Ravensbrück koncentrációs táborába szállították, ahol 1945-ben agyonlőtték.
A második világháború leghíresebb brit titkos ügynöke
Halála után, 1946-ban a francia állam háborús nagykereszttel (Croix de Guerre), Nagy-Britanniában pedig bátorságáért poszthumusz György-kereszttel tűntették ki.
Az ellenség vonalai mögött: SOE
A londoni Baker Street 64-ben székelő SOE F szekciója a nácik által elfoglalt Vichy központú Franciaországban szervezett szabotázs akciókat (vonat kisiklatások, hidak, gyárak felrobbantása), valamint az ellenállás hálózatainak megszervezését, az ellenállók kiképzését, felfegyverezését és központi támogatását végezte. A SOE DF csoportjának feladata a menekülési útvonalak kialakítása, az RF csoporté pedig a De Gaulle vezette ellenállás támogatása volt. A SOE egymástól függetlenül működő csoportjainak iratanyaga a szervezett 1946-os feloszlatása ellenére nagyrészt még mindig titkosított.
A SOE első igazán nagy sikere, mely a korabeli napisajtó szalagcímeként futott, a franciaországi Pessac erőművének 1941. júniusi felrobbantása volt. Üzenete az volt, hogy a német háborús gépezet megállítására nincs szükség nehézbombázókra: néhány jól elhelyezett robbanótöltet segítségével megbénítható a munka a bordeaux-i tengeralattjáró üzemben és a vasúti forgalom is leállásra kényszerül az egész régióban.
Az első sikerek után Európában és Japánban is nagyszabású akciókra került sor:
A Heydrich elleni merénylet után a németek megtorlásul 1942. június 10-én legyilkolják Lidice falu férfi lakosait, a nőket és a gyerekeket megsemmisítő táborokba deportálják, a települést pedig földig rombolják. Ezek után a hasonló megtorlásokat elkerülendő a SOE inkább csak úgynevezett láthatatlan, nyom nélküli szabotázs akciókat hajtott végre, például úgy, hogy az utánpótlásként tankokat szállító vasutakat hamisított papírok segítségével rossz célállomásra irányították.
A D-nap idején a normandiai partraszállás helyszínéhez igyekvő ’Das Reich’ második SS páncélos hadosztály megállítása vált a SOE fő feladatává. Az ügynökök kiszívták a tengelyolajt a hadosztályt szállító vasúti járművekből és csirizt öntöttek a helyére, így 17 napra sikerült beragasztani a szállító járműveket.