Az íjászat eredete nem Afrikához kötődik?

2025. szeptember 5. 12:05 Múlt-kor

Egy közép-ázsiai barlangból előkerült, 80 000 éves nyílhegyek alapjaiban kérdőjelezik meg az íjászat eredetéről eddig alkotott képet. A felfedezés akár több ezer évvel is visszavetheti az emberiség egyik legfontosabb technológiai újításának történetét, és új perspektívát adhat a korai Homo sapiens és a neandervölgyiek kapcsolatáról.

Illusztráció

Korábban

Obi-Rakhmat titka: az íjászat eredete új fényben

Az Üzbegisztánban található Obi-Rakhmat sziklabarlangban régészek miniatűr kőhegyeket találtak, amelyek 80 000 évesek lehetnek. A PLOS One 2025 augusztusában közölt tanulmány több mint 190 ilyen „mikropontot” írt le. A kőhegyeken megfigyelhető törésminták és mikroszkopikus becsapódási nyomok arra utalnak, hogy nyílvesszőkhöz használták őket. Ez a felfedezés akár 6000 évvel korábbra tolhatja az íjászat ismert történetét, és Afrika helyett Közép-Ázsiát jelölheti meg az innováció bölcsőjeként.

Az Obi-Rakhmatban talált hegyek mindössze 15–24 milliméteresek és 1–2 gramm súlyúak. Ez a méret kizárja, hogy lándzsahegyként vagy késekhez használják őket. „Az ilyen apró hegyek nem bírnák ki a lándzsaként való szúrás okozta ütéseket” – magyarázza Hugues Plisson, a Bordeaux-i Egyetem kutatója. A kutatócsoport kísérletekkel igazolta, hogy a mikropontokat nyílhegyként használták: helyi kőből újraalkották őket, fából készült nyélre illesztették, majd modern íjjal tesztelték. Az eredmény pontosan megegyezett az ősi leletek sérüléseivel.

Ki volt az íjászat úttörője Közép-Ázsiában?

A kérdés, ki készíthette az eszközöket, továbbra is nyitott. Nyolcvanezer évvel ezelőtt Közép-Ázsia találkozási pont volt a neandervölgyiek, a korai Homo sapiens és talán hibrid populációk számára. Bár a neandervölgyiek jó vadászok voltak, nyílhegyeket tőlük eddig nem ismerünk. A Homo sapienshez viszont következetesen kapcsolják a lövedéktechnológiai újításokat. Az sem zárható ki, hogy a két embercsoport közötti genetikai és kulturális kapcsolat eredményezte a technológia megszületését.

A legkorábbi íj- és nyílvessző-leleteket eddig az etiópiai Pinnacle Pointról ismertük, körülbelül 74 000 évvel ezelőttről. Az üzbegisztáni bizonyíték azonban arra utal, hogy a találmány nem egyetlen régióhoz kötődött, hanem több helyen, egymástól függetlenül született meg. Hasonló mikropontokat találtak Franciaországban, a Mandrin-barlangban is, 54 000 éves rétegekben. Ez azt mutatja, hogy a korai emberek tudása és innovációi gyorsabban terjedhettek, mint korábban gondoltuk.

Miért volt sorsfordító az íj?

Az íj és a nyílvessző forradalmasította a vadászatot. Távoli célpontokat is elérhetővé tett, bővítette a zsákmánylistát, és nagyban hozzájárult a túléléshez a Tien San zord hegyeiben. A fegyver segíthetett olyan állatok elejtésében, mint a szarvas vagy a vadkecske. A felfedezés megerősíti azt is, hogy Közép-Ázsia kulcsszerepet játszott az Afrikából kivándorolt emberek történetében, nem csupán átjáróként, hanem az innováció központjaként is.

A régészek folytatják az ásatásokat Obi-Rakhmatban, hogy kiderítsék, más rétegekben és más közép-ázsiai lelőhelyeken is előfordulnak-e hasonló mikropontok. A kutatók genetikai vizsgálatokban is reménykednek, amelyek választ adhatnak arra, kik lehettek az íjászat úttörői: neandervölgyiek, Homo sapiens vagy hibrid csoportok.

Az obi-rakhmati 80 000 éves nyílhegyek felfedezése egyértelműen az évtized egyik legnagyobb régészeti szenzációja. Ha beigazolódik, az emberiség íjjal és nyíllal való kapcsolata sokkal korábban kezdődött, és sokkal összetettebb történetet rejt, mint ahogy azt eddig hittük.