Az Eufrátesztől a Magyar Királyságig tartott a kétszer is trónra ültetett II. Mehmed birodalma

2024. május 3. 16:05 Múlt-kor

Korábban

Hunyadi majdnem az öngyilkosságba kergette

Az elképesztő 1453-as sikert néhány év múlva egy hatalmas kudarc követte. A hódító szultán ugyanis 1456-ban a balkáni keresztény államok ellenállását megszervező, az oszmánok délkelet-európai előrenyomulását megakasztó Magyar Királyságra vetette magát.

Magyarország akkori kapuját, Nándorfehérvárt azonban nem sikerült feltörnie II. Mehmednek. Seregeire 1456. július 22-én megsemmisítő vereséget mért Hunyadi János hada és a lánglelkű hitszónok Kapisztrán János által szervezett keresztes sereg. II. Mehmed nehezen bírta feldolgozni a kudarcot, a feljegyzések szerint véget akart vetni életének.

Nándorfehérvár ostroma egy török miniatúrán

Wikipédia / Közkincs

A „Fátih” azonban észhez tért, és az 1460-as évekre stabilizálta hatalmát a Balkánon, elfoglalta Szerbiát és Bosznia nagy részét, Havasalföldről pedig elkergette a Magyar Királysággal szövetségben álló vajdát. A Havasalföldi Fejedelemség a szultán hűbérese lett, és Moldva is súlyos adókat kellett, hogy fizessen II. Mehmednek, hogy megtarthassa részleges önállóságát.

Az oszmán uralom stabilizálódott: a szárazföldi kihívó Hunyadi Mátyás a Száva és a Kárpátok vonalát inkább megtartani igyekezett, és nem bonyolódott komolyabb konfliktusba a törökökkel.

Rómáig nem jutott, de megoldotta a kétfrontos háborút

A balkáni hadszíntéren azonban volt még egy állam, amelyet Mehmednek ki kellett iktatnia. A Velencei Köztársaság ugyanis jelentős gazdasági és katonai tényező volt a Földközi-tenger keleti medencéjében, és Konstantinápoly eleste sem riasztotta vissza attól, hogy a Mehmed által kiiktatott Bizánc örökébe lépjen.

A velencei–török háború 1463 és 1479 között zajlott, amelynek lezárásával Albánia egésze és számos égei-tengeri sziget is Mehmed birtokába jutott, és csak a Peloponnészosz néhány déli kikötője maradt Velence irányítása alatt.

A Velencére mért csapás azért volt hatalmas diadal, mert a szultánnak tulajdonképpen kétfrontos háborút kellett vívnia. Közép- és Kelet-Anatólia szakadár fejedelemségeinek és törzseinek leigázása ugyanis a velencei háborúval egy időben zajlott.

Különösen nehéz lett a helyzet akkor, amikor Mehmed 1468-ban elfoglalta Karamániát, amely azonnal kiváltotta Akkojunlu emírjének, Uzun Haszán ibn Alinak a katonai támadását. Uzun Haszán hatalma Kelet-Anatólián kívülre, Irán nyugati területeire és Irakra is kiterjedt. A velenceiek egy nemzetközi katonai szövetségben gondolkodtak, de mire a koalíció ténylegesen felállhatott volna, Uzun Haszán vereséget szenvedett Kelet-Anatóliában II. Mehmed seregeitől.

Miután Kis-Ázsiát és a Duna torkolata kivételével az egész Fekete-tengert az ellenőrzése alá vonta, majd a velenceiekkel nyugaton lezárta a háborút, II. Mehmed flottája Dél-Itáliára rontott, és elfoglalta Otranto kikötőjét. II. Mehmed, aki feltehetően a római császárok örökébe vágyott, hiszen Konstantinápoly elfoglalásakor felvette a Kayser-i Rüm, azaz Róma császára címet, az olasz csizma déli sarkánál messzebbre már nem jutott.

1481 tavaszán Mehmed átkelt Anatóliába, hogy egy újabb hadjárattal öregbítse hírnevét, de a Konstantinápoly közelében fekvő Gebze városában 1481. május 3-án, feltehetően agyvérzésben elhunyt.

előző oldal 2 / 2