Az autóknál a jövő technikája érdekelte jobban „Rakétás Fritzet”, az Opel-család különcét

A ma ötven éve, 1971. április 8-án elhunyt Fritz von Opel talán csak egy név is maradhatott volna az Opel család sikertörténetében. Ő azonban nem csak a vállalkozó szellemű nagypapa örököse, vagy az autógyártást sikeresen elindító és tökéletesítő ötös „Opel testvérfogat” egyik utóda volt, hanem egy kísérletező, felfedező szellemű ember volt, akinek nyughatatlansága, rakéták iránti érdeklődése olyan tudományos eredményeket hozott, amelyek nélkül a 20. század sem olyan lett volna, mint amilyennek megismertük. „Rakétás Fritz”, Opel, RAK széria, és furcsa nevű repülőgépek: nélkülük talán a világűrbe sem jutottunk volna.

A család

Fritz Adam Hermann von Opel – a von előtag csak 1917-től került használatba, amikor édesapja, Wilhelm, nemesi rangot kapott – neve elsősorban nem az autóipar fejlődésével, az Opel márka különböző modelljeinek felfutásával forrt össze.

Rövid – de annál nagyobb utóhatású – karrierje során a rakétameghajtás egyik úttörőjévé vált, először autókkal, majd repülőgépekkel kísérletezett munkatársaival.

Az Opel céget nagyapja, Adam Opel alapította Rüsselsheimban (hivatalosan 1862-ben). Az első évtizedekben a kor tudományos lehetőségeinek megfelelően varrógépeket, majd bicikliket is készítettek. A kis cég ezekben az években alakult át nagyvállalkozássá, majd az igazi áttörést az 5 fiú – Carl, Wilhelm, Heinrich, Fritz és Ludwig – segítségével az autógyártásban érte el a vállalat.

Az eleinte Opel-Darracq néven futó márka 1902-ben már kizárólag saját, családi kötelékbe tartozott, az Opel-Motorwagen 10/12 PS típust már saját konstrukcióként mutathatták be az hamburgi autószalonban.

A következő évtizedben az Opel egyre nagyobb sikereket ért el, 1906-ban már az ezredik jármű került eladásra, míg 1909-ben a 4/8 modell, az úgynevezett „Doktorautó” révén egy elérhető árú, megbízható modell került piacra. A sikeres stratégiának köszönhetően az Opel 1914-re már megelőzte a konkurenciát.

„Rakétás Fritz”

Fritz von Opel egy olyan családba született, ahol kódolva volt az affinitás az újra, az addig ismeretlen meghódítására. A rakéták iránti érdeklődése egy viszonylag rövid periódusban – az 1920-as évek végén – bontakozott ki, ezalatt az idő alatt viszont olyan kísérleteket végzett, amelyek a 20. századi aviatika és űrkutatás területén megkerülhetetlen tényezőkké váltak.

Max Valierrel és Friedrich Sanderrel együtt kiváló csapatot alkottak: előbbi fizikai tanulmányai révén a tudományos hátteret képviselte, míg utóbbi pirotechnikus mérnökként a gyakorlati tudnivalókban jelentett óriási segítséget Fritz számára.

Az Opel család biztos anyagi bázisa nélkül persze ezeket a projekteket nem lehetett volna megvalósítani, noha Fritz von Opel szerepe közel sem merült ki „mecénás” mivoltában.

Elsőként a rakétameghajtás ötletét az autógyártás területén alkalmazták, hiszen neki személyesen az egyik elsődleges feladat az eladások növelése volt, amit – többek között – az autóversenyeken való sikeres szereplésektől (és az ezzel járó felhajtástól) remélhettek.

Az első RAK (rakétameghajtású) modellt 1928. március 15-én tárták a világ elé, és a 75 km/h-s sebesség egyértelműen sikerként volt elkönyvelhető a tervezői csapat számára. További változtatásokat követően (többek között az sem volt mindegy, hány szilárd tüzelésű rakéta hajtja a gépeket) előálltak a RAK2 és a RAK3 modellekkel is, előbbi a 230 km/h-s, utóbbi pedig – a világrekordon tovább javítva – 254 km/h-s sebességet érte el. Nem véletlen, hogy ekkorra már a Hannoverben zajló eseményen nem kevesebb, mint 20 000 néző vett részt.

Nem csak az autóké a világ

Ugyan az Opel név kötelez, a háromfős társulás céljai között nem elsősorban a föld, hanem az ég meghódítása szerepelt. Az 1920-as évek repülős forradalmának sikereiből – különös tekintettel Charles Lindbergh 1927-es New York-Párizs utazására – ők maguk sem szerettek volna kimaradni.

Az 1928-as évben elsőként Alexander Lippisch gépét, a „Lippisch Entét” (az Ente jelentése: kacsa) vásárolták meg, és ez év június 11-én felemelkedett az első rakétameghajtású repülő. A nem túl jó kialakítású, kenuszerű repülőgéptörzs persze hosszú távon nem felelt meg modellnek, a második repülés során a szárny is sérült, így a kényszerleszállás után új kísérleti „alanyt” kellett keresniük.

Erre alkalmasnak bizonyult a Julius Hatrytól megszerzett „Kakadu”, amely már egy jóval nagyobb és felszereltebb repülőgép volt. Az első út 1929. szeptember 30-án zajlott le, méghozzá sikeresen. Frankfurt am Main felett tette meg a távot a gép, így egy lépéssel újra közelebb kerülhettek az áhított célhoz: a levegő meghódításához.

Gyors kezdet – gyors befejezés

A próbálkozások ezen a ponton váratlanul megszakadtak. Erre az egyik kézenfekvő ok, hogy Fritz von Opel édesapja, Wilhelm, 1929-ben eladta a vállalati jogokat a General Motorsnak. Ezután minden tevékenység alapvetően egy üzletágra, a gépkocsigyártásra összpontosult. Ennek a döntésnek a pontos mozgatórugói homályosak, de a német politikai színtér változása ebben aktívan közrejátszhatott.

Életének hátralevő közel 40 évében Fritz már csak névlegesen volt része a nagy „Opel-családnak”, azonban a befektetésekből kapott éves járandóságnak köszönhetően rendkívül jómódúan élt Svájcban, ahol állampolgárságot szerzett és családot alapított – fia, Rikky von Opel Formula–1-es versenyző lett –, és nyugalomban élhette életét egészen 1971-es haláláig.

Az „Opel-korszak” ugyan rendkívül rövidre sikerült a rakétameghajtás történetében, azonban Fritz von Opel nélkül talán más irányt vett volna az űrkutatás, valamint bizonyos hadi technológiák fejlődése. Vagy akár a teljes 20. század.