A Lindbergh baby elrablása
2025. március 14. 18:13 Múlt-kor
Az 1920-as évek legismertebb embere Charles Lindbergh, „a repülő bolond” volt, aki elsőként repülte át az Atlanti-óceánt leszállás nélkül, és akiről senki sem hitte, hogy bármi baja eshet. Ám 1932-ben kisfiát váratlanul elrabolták otthonukból, ami az évszázad egyik legszenzációsabb bűnügyét indította el.
Charles Lindbergh tanúskodik gyermeke gyilkosának a tárgyalásán
Korábban
Az 1920-as években Charles Lindbergh volt a leghíresebb ember, a világon, miután megállás nélkül átrepülte az Atlanti-óceánt. Vakmerősége miatt az újságok csak ,,A repülő bolondként” hivatkoztak rá, aki miden útjába kerülő akadályt és veszélyt átvészelt. Ezért senki sem tudta elképzelni, hogy Lindbergh-hel bármi rossz is történhet. Egészen 1932 március elsejéig, amikor fiát egyszerűen elrabolták a házukból.
A gyermek eltűnése után rögtön óriási médiafigyelem irányult az esetre. Charles Lindbergh azonnal kapcsolatfelvételt szorgalmazott az ekkor még ismeretlen rablókkal. Kérte a rendőrség segítségét is. A tettesek több híres, amerikai újsághoz juttattak el kézzel írt levelüket, melyben 50 000 dollárt követeltek a gyermek biztonságos visszatéréséért cserébe. Ez az összeg a második, számos helyesírási hibát tartalmazó irományban 70 000 dollárra emelkedett.
A hatóságok kezdetben arra gyanakodtak, hogy a gyermek elrablása ismerőshöz kapcsolódhatott, hiszen a tettes tökéletesen tudta, hogy hol van Charlie szobája, annak ellenére, hogy a Lindbergh család háza még mindig építés alatt állt.
1927-ben New York lakossága lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy Charles Lindbergh átszeli az Atlanti Óceánt
A rablás kedd este történt, ami azért is volt kifejezetten különös, mert a család a házat egyfajta hétvégi visszavonulásra használta. A hétközbeni maradást csak a kisgyermek rossz egészségi állapota indokolta, melyről a szűk családi körön és a ház személyzetén kívül nem sokan tudtak.
A házvezetőnő és a komornyik
Nagy figyelem övezte a nyomozás során a család komornyikját, aki az elrablás estéjén a házban tartózkodott.
De nem meglepő az sem, hogy gyanú terelődött a házvezetőnőre is, Violet Sharp-ra. A hölgyet kétszer kérdezték ki, és egyik alkalommal sem tudta meggyőzni a hatóságokat az ártatlanságáról. A bűnrészességét csak megerősítette, hogy az elkövetkező évben ciántablettával öngyilkosságot követett el. A rendőrségre óriási nyomás nehezedett, hiszen az emberek értelemszerűen azt várták, hogy minél előbb és biztonságban találják meg és vigyék haza a kisfiút.
A nyomravezető létra és a jelölt bankók
A helyszínen a nyomozók házi készítésű létrát találtak. Így a rabló személyéről megállapították, hogy komoly ács- és műszaki ismeretekkel rendelkezett. A létrán ujjlenyomatokat kerestek, majd a szakértők az anyagát is tüzetes ellenőrzés alá vették.
A kisgyermek haláláról a Time magazin is megemlékezett 1932 május 2-án
Itt különösen nagy érdem tulajdonítható a fatechnológus és botanikus Arthur Koehler-nek, aki aprólékos munkája során a család összes hozzátartozójának bútorait átnézte, valamint számos bútorgyárat átvizsgált a megfelelő faanyag után kutatva.
Közben a rendőrség is kapcsolatot tartott az ekkor még ismeretlen rablóval és a váltságdíj átadására sikerült találkozót is leszervezniük. A találkozóra a rendőrfőnök olyan aktatáskával érkezett, melyben megjelölt bankjegyek voltak. Így a tettes veszte a kapzsisága lett, mivel az állami szervek állhatatosan figyelték, hogy ki fizet az adott sorszámú bankjegyekkel. Az FBI hosszas, nyomozással eltelt hónapok után Richard Hauptmann-t gyanúsított meg, aki ácsmesterként dolgozott. A férfi személyleírása teljesen egyezett azzal a személyével, aki a váltságdíjat átvette.
Annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak a gyermek épségről fényképes bizonyítékot kértek a rablótól, amit a szülők már-már furcsa gyorsasággal meg is kaptak. Ezzel szemben szinte villámcsapásként érte őket az a felfedezés, amikor Charlie holttestét az elrablás után egy évvel később egy út menti gödörben megtalálták pusztán 8 kilométerre a családi háztól. A koponyán található horzsolások és ütésnyomok minden kétséget kizáróan erőszakos halálra utaltak.
Több, mint két év után a tettest tehát elkapták, a férfi padlásán olyan faanyagot fedeztek fel, amiből az elrablás során használt létra készült, valamint nagy mennyiségű jelölt bankjegy is volt a birtokában. Hauptmannt 1935-ben elítélték, majd 1936-ban kivégezték.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Elképesztő képek a 20. század március 15-i ünnepségeiről 11:41
- A legendás hóvihar, mely napokra megbénította New Yorkot 10:39
- Ma ünnepli harmadik születésnapját a Pénzmúzeum 09:43
- Szemerkélő esőben győzött a március 15-i forradalom 09:20
- DNS bizonyítja: az európaiak bőrszíne 3000 évvel ezelőttig sötét volt 08:11
- Han harcosokat találtak feldarabolva a 2100 éves tömegsírban - a hsziungnuk tehették tegnap
- A Lindbergh baby elrablása tegnap
- Az Ur-i lírák: A zene lenyűgöző emlékei 4500 évvel ezelőttről tegnap
