A vörösterror 133 napja

Mi történt a szülinapomon?

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: március  •  Nap: 15
40 találat
[1]

i.e. 44. március 15.

Julius Caesar összeesküvés áldozata lesz

Az összeesküvők március Idusára, a hónap 15. napjára időzítettek. Ekkorra volt egybehívva a szenátus, s elhatározták, hogy mihelyt Caesar a gyűlésterembe lép, megölik. A jóslat előre jelezte, hogy e nap rá nézve végzetes lesz, de ő nem tett óvintézkedést. Felesége, Calpurnia rémes álmot látott, s az áldozati állatokból rossz omeneket hirdettek a papok. Caesar az utolsó pillanatban ingadozott s ki akarta menteni távolmaradását; de Decimus Brutus kinevette aggodalmát. Viszont Junius Brutust bátorította Porcia, aki előtt férje nem tudta eltitkolni az összeesküvést. Midőn Caesar a gyülés helyéül kijelölt Pompeius-szinház felé közeledett, többen figyelmeztették a veszedelemre, sőt egy ember írást adott át neki s kérve-kérte, hogy olvassa el. De ő felbontatlanul hagyta. Ebben volt az összeesküvők terve és névsora... Spurinna augurnak odaszólt: `Martius Idusa elérkezett`. `Igen, - felelt a pap, - de még nem múlt el.` Amint a csarnokba lépett, ellenségei közrefogták. Treboniusra bízták a nehéz feladatot, hogy Antoniust tartsa vissza az ajtóban. Amint Caesar helyet foglalt aranyos székén, Tillius Cimber könyörögve lépett eléje, hogy kegyelmezzen meg száműzött testvérének. Togáját mindkét kezével erősen húzta, mialatt Casca csapást mért Caesar nyakára, de a tőr lecsúszott, s csak mellén karcolt jelentéktelen sebet. Caesar, úgy látszik, azt hitte, hogy a kettőt személyes gyűlölet ingerli ellene, s hogy megvédelmezheti magát. Kirántotta Cimber kezéből togáját s Casca ellen fordult; minthogy pedig más fegyver nem volt a kezében, író-stílusával védekezett. E pillanatban mély szúrás érte oldalát s több sebet kapott. Körültekintett mindenfelé, fogait csikorgatta és hörgött, mint az arenában megsebzett vadállat. Az egész rendkívül gyorsan történt, s az általa kinevezett szenátorok közül senki sem sietett segítségére. Megtámadói között észrevette Marcus Junius Brutust is, s fölkiáltva: `Te is fiam, Brutus?`, togáját arcára húzta s többé nem védte magát. A gyilkosok többször szúrtak még testébe, s a nagy diktátor halva rogyott Pompeius szobrának lábaihoz.

Midőn az összeesküvők munkájukat elvégezték, a terem kiürült. A szenátorok sietve menekültek, úgy hogy Brutus elmondandó beszédének nem voltak hallgatói. Antonius a tömegbe vegyült, s egy cliensének vagy szolgájának ruhájában észrevétlenül osont a Carinae városrészben levő házába. A polgárokat remegés fogta el; senki sem tudta, melyik párt kezdi meg a lázongást és öldöklést, mert mindkettőnek voltak a városban csapatai. Decimus Brutus gladiátorokat vezetett Pompeius szinházába barátainak védelmére, a város pedig tele volt Caesar veteránusaival, s Lepidus, a lovas vezér, egy légió élén állott falai előtt.

A gyilkosok a Fórumra siettek; jobbjukban rázták véres tőrüket, tógájukat balkezükre csavarták, hogy hirtelen támadás ellen védekezzenek. Kiáltásaikra, hogy királyt és zsarnokot öltek, az izgatott tömeg semmit sem válaszolt. E közöny elnémította a "szabadítókat", amint magukat nevezték, s a capitoliumi Jupiter templomába menekültek. Decimus már idevezette embereit, s védelmük alatt bezárták a vár kapuit. Este egynéhány előkelő köztársasági kereste föl őket, közöttük Cicero is, aki nem volt ugyan beavatva az összeesküvésbe, de a siker az alkotmány megmentésének reményét keltette föl benne, s a szenátus összehívását tanácsolta. Brutusnak kevés bizalma volt a törvényes tanács tekintélyében s a nép megindítására más eszközhöz folyamodott. Reggel lement a Fórumra. Beszédét a nép tisztelettel hallgatta végig; de midőn Cinna és Dolabella intézték hozzá szavukat, erőszakoskodni kezdett, s a megzavarodott hazafiakat visszakergette védőállásukba. Antonius titkon fölkereste Calpurniát, aki átadta neki férje magánvagyonát és végrendeletét. Két testvére segítségével, kik közül az egyik praetor, a másik tribunus volt, fölnyitotta, mint consul Ops templomának kincstárát, kivett belőle két millió sestertiust, s ezzel a pénzzel megnyerte Lepidust, aki megígérte támogatását.

[2]

493. március 15.

Nagy Theodorik keleti gót király megszerzi az uralmat Itáliában

Régenstársa, Odoaker ravennai meggyilkolásával Nagy Theodorik keleti gót király megszerzi az uralmat Itáliában. Ügyes politikával - a különben gyakran ellenséges germán törzsek közötti házasságkötésekkel a személyes kapcsolatok rendszerét megteremtve - próbálja megszilárdítani a Keleti Gót Birodalmat. A 490-ben kezdődött, döntés nélkül végződő csata után - amelyben két és fél évig tartották ostromgyűrűben az Odoaker által védelmezett Ravennát - ravenna püspökének közvetítésével kompromisszumot kötöttek, miszerint Theodorik és Odoaker közösen kormányozzák Itáliát. Tíz nappal a békekötés után Theodorik már egyeduralkodó. Az új régens birodalma irányításához római államférfiakat és tudósokat hív tanácsadónak és udvari hivatalnoknak, köztük a filozófusként is tevékenykedő Anicius Manlius Boethiust és Flavius Magnus Cassiodorust, aki főleg a római lakosság és a gót megszállók kibékítését tűzte ki céljául. A más germán törzsekkel - a frankokkal, nyugati gótokkal, burgundokkal, thüringekkel és vandálokkal - szembeni baráti kapcsolatokat Theodoriknak Audofleda frank királylánnyal és lányainak királyokkal, illetve trónörökösökkel kötött házassága biztosította. Az ilyen családi kötelékek általi stabilizálás azonban veszélybe került, ha a vejek korán meghaltak. Theodorik alakja, összekeveredve az előző évszázad nyugati gót Theodorikjével, mondai alakká vált ("haláltalan" Detre, Arany János versében "Detre szász").

[3]

933. március 15.

A kalandozó magyarok vereséget szenvednek Merseburgnál

933-ban a kalandozó magyarok Szászországra támadtak, mivel a szász uralkodó, Madarász Henrik a hétéves békeszerződés lejárta után megtagadta a további adó fizetését. A csata lefolyását a német Widukind és az olasz Liudprand műveiből ismerjük. Március 15-én a magyar harcmodor ellen felkészített szász és türingiai csapatok győzelmet arattak Merseburg környékén. A kalandozó magyarokat első ízben itt érte súlyos katonai vereség. A kalandozásokban főként a társadalom középrétege, a törzs- és nemzetségfők katonai kísérete vett részt, de szükség szerint magukkal vittek közrendűeket is. Történettudományokban vitatott, hogy a magyar társadalom további átalakulásában milyen szerepe volt a portyázó hadműveletek mind gyakoribb kudarcainak. Korábban ennek jelentőségét talán eltúlozták. A Kárpát-medence adottságai, a kalandozások következtében is fokozódó vagyoni különbségek, a helyben talált és a környező területeken élő népek letelepült földművelő életmódjának hatásai valószínűleg éppúgy elősegítették a magyar társadalom átalakulását, mint a katonai vereségek. A zsákmányszerzés helyett mind erősebben támaszkodott a lakosság a belső erőforrásokra.

[4]

1241. március 15.

A tatárok megközelítik Pestet

1241. március 12-én a tatárok fő serege Batu kán vezetésével áttörte a Vereckei-hágó gyepűakadályait, és megsemmisítette a Tomaj nembeli Dénes nádor vezette sereget. A magyar mozgósítás lassan haladt, IV. Béla a keresztény uralkodókhoz fordult segítségért. A tatárok gyorsan haladtak előre, Rogerius mester szerint március 15-én már Pesttől félnapi járóföldre jártak. Batu a megfélemlítés eszközét alkalmazta: a mongolok gyilkoltak, és településeket égettek fel. A haditerv részeként a tatárok próbálták kicsalogatni a magyar csapatokat, azonban a király megtiltotta, hogy megütközzenek velük.

[5]

1249. március 15.

Az esztergomi polgárok feltelepülnek a várba

Esztergom királyi városa a tatárjárás idején hatalmas pusztítást szenvedett. A mongolok a lakosság nagy részét meggyilkolták, az épületeket felgyújtották. A székesegyházat övező várat azonban nem tudták elfoglalni. A tatárok kivonulása után IV. Béla megtette a szükséges lépéseket, befogadta a kunokat, és megkezdte a kővárak építését. A tatárok visszatértétől való félelem a király számos lépését befolyásolta. Az esztergomi polgároknak is ezért engedélyezte, hogy a jobban védhető várba telepedjenek le.

[6]

1412. március 15.

Zsigmond király békét köt II. Ulászló lengyel királlyal

A két uralkodó Lublón (Szepes vm.) személyesen találkozott egymással. A vita oka a magyar határoktól északkeletre és keletre eső területek hovatartozása volt, mivel a régióra a lengyelek is ki akarták terjeszteni befolyásukat. A megegyezés értelmében Halics, Podólia és Moldva mindaddig Ulászló, illetve Vitold litván nagyfejedelem kezén marad, amíg a három uralkodó valamelyike meg nem hal. Ezt követően öt éven belül egy magyarokból és lengyelekből álló vegyes tanács dönt sorsukról. A moldvai vajda azonban addig is segítséget nyújt a magyar királynak a török elleni háború esetén.

[7]

1458. március 15.

Mátyás király segítséget kér a cseh királytól

A magyar király Podjebrád György cseh királyhoz fordult segítségért, hogy az uralmával szembehelyezkedő főurakkal leszámolhasson. A fiatal Mátyás nehéz helyzetben vette át az ország kormányzását, a főúri ligák közötti politizálás óvatosságot igényelt. A hatalom a bárók kezében volt, az ország 360 vára közül csak 36 volt a király kezében. Súlyos problémát jelentett, hogy Giskra a Felvidék jelentős részét a kezében tartotta. Mátyás számított a cseh király segítségére, akihez családi kapcsolat is kötötte. (Február 9-én megállapodtak ugyanis, hogy Mátyás feleségül veszi Podjebrád Katalint, György leányát.) A cseh szövetségből végül nem sok haszna volt Mátyásnak, mivel a cseh király sem tudta Giskrát engedelmességre bírni.

[8]

1508. március 15.

Bencés apátok megkezdik egyházlátogatásukat

Thurzó Gergely zalavári és Miklós bátai apát megkezdték a bencés monostorok látogatását. Az ún. canonica visitatio célja a szerzetesek anyagi és erkölcsi körülményeinek ellenőrzése volt. Május 1-ig felkeresték a zselicszentjakabi, somogyvári, babócsai (Somogy vm.), a murakeresztúri, hahóti, csatári, kapornaki, almádi, tihanyi (Zala vm.), a bakonybéli (Veszprém vm.), a lekéri, garamszentbenedeki (Bars vm.), kolosi (Nyitra vm.), a szkalkai (Trencsén vm.), valamint a stólai (Szepes vm.) monostorokat. A látogatás során többségükben az ingóságokat is összeírták. A jegyzőkönyv 17 monostorban a szerzetesi élet hanyatlását rögzítette. A szomorú helyzet késztette Tolnai Máté pannonhalmi apátot arra, hogy 1512-ben reformokat léptessen életbe.

[9]

1536. március 15.

I. Szulejmán szultán kivégezteti Ibrahim nagyvezért, Gritti hajdani pártfogóját

[10]

1558. március 15.

Izabella királyné kiváltságlevelet ad Kolozsvárnak

A kereskedelmi kiváltságok révén a település még intenzívebben bekapcsolódhatott a kereskedelmi életbe. A város évente négy vásárt tarthatott, és árumegállító jogot is gyakorolt.

[11]

1576. március 15.

Báthory István fejedelem elhagyja Erdélyt

Az erdélyi fejedelmet a lengyel országgyűlés 1575. december 14-én választotta lengyel királlyá. A döntést 1576. január 14-én a medgyesi országgyűlésen ismertette a rendekkel. A fejedelem helytartóként a vajdává kinevezett bátyját, Báthory Kristófot hagyja Erdélyben. Május 1-jén Krakkóban került sor a koronázásra.

[12]

1704. március 15.

Rákóczi Ferenc elrendeli Kis Albert ezereskapitány kivégzését

Kis Albert katonai pályafutása igen mozgalmasan alakult. Beállt Thököly Imre seregébe, és Thökölyt törökországi bujdosásába is követte. 1692-ben már a császári oldalán tevékenykedett. 1693-ban Károlyi Sándor zsoldjába fogadta a hegyekben bujkáló kurucok ellen. Egy évvel később a kurucok közé állt, s a mozgalom egyik fő szervezője lett. A hegyaljai kuruc felkelés idejét börtönben töltötte, majd megszökött, de megint elfogták, sikerült azonban újra megszöknie, s tovább szervezkedett. 1703 tavaszán a Vereckei-hágóhoz vezette csapatát Rákóczi elé; a fejedelem Esze Tamással együtt ezeres kapitánnyá nevezte ki. Amikor a kuruc táborban, 1704 elején a földesúri fennhatóság alól szabadulni akaró és Rákóczi ígéretére hivatkozó jobbágykatonák és a nemesség közt az ellentétek kiélesedtek Kis Albert az előbbiek mellé állt. Szatmár várának ostroma közben az ellentétek nyílt összecsapássá fejlődtek. Rákóczi Ferenc a katonai fegyelem megsértése miatt végeztette ki.

[13]

1712. március 15.

A horvátok országgyűlést tartanak

A Zágrábban összeült országgyűlés gróf Esterházy Imre zágrábi püspök indítványára kimondta, hogy az ország uralmát mindenkor az örökölje, aki Ausztria, Stájerország és Karinthia fölött gyakorolja a hatalmat.

[14]

1721. március 15.

Megkezdi munkáját a vallásügyi bizottság

Az 1712-1715. évi országgyűlés 30. cikkelyének értelmében a protestánsokat ért vallásügyi sérelmek és panaszok megvizsgálására és orvoslására bizottságot kellett létrehozni. A pesti commissio 24 tagú volt, katolikusok és protestánsok vegyesen alkották. Az elnöki feladatot gróf Koháry István országbíró látta el. A bizottság munkáját a nyílt ellenségeskedések miatt az uralkodó többször is felfüggesztette.

[15]

1815. március 15.

Joachim Murat kikiáltja Itália egységét

Murat 1795-ben a királypárti puccs idején ismerkedett meg Napóleonnal, önkéntesként ő szerezte meg a Nemzeti Gárda negyven ágyúját, amellyel a lázadást leverték. Napóleon 1808-ban emelte Nápoly királyává, amit Murat némi nehezteléssel fogadott, hiszen az ő álmai között a spanyol trón szerepelt. Országát azonban nagy gonddal kormányozta, sőt némi függetlenségre is törekedett: reformokat vezetett be, önálló hadsereget állított fel, és hatályba léptette a francia polgári törvénykönyvet.
1813-ban a lipcsei vereség után visszatért Nápolyba és olyan szerződést kötött Ausztriával, amely meghagyta királyságát. Amikor azonban összeült a bécsi kongresszus, a diplomatáknak kifizetett hatalmas summák ellenére bizonytalanná vált helyzete, hiszen a Bourbonok igényt tartottak Nápolyra is. Az elkeseredett Murat mindkét oldalon be akarta biztosítani magát: alázatos levelet írt XVIII. Lajosnak, de érintkezésbe lépett az Elba szigetére száműzött Napóleonnal is, aki tájékoztatta visszatérési terveiről. Amikor Napóleon partra szállt Franciaországban, Murat is támadásba lendült Itáliában. Elfoglalta Rómát, Anconát és Bolognát, de az olasz egységre irányuló felszólítása visszhang nélkül maradt.

[16]

1821. március 15.

Megszületett Eduard Heinrich Heine német matematikus

Berlinben látta meg a napvilágot. Tanulmányait bevégezve, 1844-ben Bonnban lett egyetemi magántanár, majd 1856-ban a hallei egyetemen a matematika rendes tanára. Számos tanulmányt és egy könyvet írt: A gömbfüggyvények kézikönyvét. Különösen a matematikai analízisben - a gömbfüggvények elméletében - ért el jelentős eredményeket. A Heine-Cantor-tétel szerint, ha két trigonometrikus sor mindenütt ugyanazt az összegfüggvényt adja, akkor a két sor azonosan megegyezik egymással, azaz megfelelő együtthatóik egyenlőek. 1881. október 21-én halt meg Halle-ban.

[17]

1831. március 15.

Megszületett Riedl Szende nyelvész

Besztercebányán született. 1857-58-ban a Kritische Blätter für Kunst und Literatur főmunkatársa, s mint egyik szerkesztője a lapban a magyar irodalmi és tudományos életet ismertette. 1860-tól Irodalmi Lapok címmel folyóiratot adott ki Prágában. 1861-től Pesten tanított, 1863-ban megalapította az Országos Középiskolai Tanáregyesületet. 1862-63-ban adta ki a Kritikai lapokat, amit a Kalauz című szépirodalmi közlöny, majd az Új korszak követett. Lapjainak fő témái: tudományos és irodalmi kritika, közművelődés és népnevelés és a nemzetiségi kérdés. A hazai önálló szaktudományok létrehozását szorgalmazta, az irodalomnak és a művészetnek másodrangú szerepet szánt. Számos tankönyvet is írt és kezdeményezte a magyar-cseh kulturális és tudományos kapcsolatok kiépítését. Jelentős anyagot gyűjtött össze a tudományos magyar nyelvtan megírásához. Budapesten hunyt el 1873. október 15-én.

[18]

1839. március 15.

A nagyváradi püspök reverzálist követel

Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök pásztorlevelében felhívta egyházmegyéje papságát, hogy ne áldják meg azokat a vegyes házasságokat, amelyekben a protestáns fél nem ad kötelezvényt a születendő gyermekek katolikus hitben való neveléséről.

[19]

1842. március 15.

Meghal Maria Luigi Cherubini zeneszerző

A XVIII. század végi francia polgári forradalom korszakának egyik legjelentősebb operaszerzője Firenzében született 1760. szeptember 14-én. Erősen dramatikus beállítottságú operái közül több, különösen a Vízhordó című, a zsarnokság elleni harc eszméit tükrözte. Eleinte csak egyházi zenét írt, később kamarazenét is komponált. 1784-ben Londonba kapott meghívást, ahol III. György udvari zeneszerzője lett. 1788-tól Párizsban élt. 1822-ben a párizsi Conservatoire igazgatója lett. Egyházi zenéjének késői darabjai a legjelentősebbek (pl. F-dúr mise, 1809; d-moll Requiem, 1836). A klasszicizmusban gyökerező zeneművészete jelentősen hatott a francia és német zenei romantikára. Kortársa, Beethoven is tisztelői közé tartozott. A francia fővárosban érte a halál.

[20]

1847. március 15.

Megjelenik Petőfi Összes Költeményei c. kötet

A kötetet háromezer példányban adták ki.

[21]

1848. március 15.

Pesten forradalom tör ki

A márciusi fiatalok cenzúra nélkül kinyomtatták Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét és az Irinyi József által megfogalmazott, a modern polgári magyar nemzet életkereteit tartalmazó tizenkét pontot. (1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését. 2. Felelős minisztériumot Buda-Pesten. 3. Évenkénti országgyűlés Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereg. 6. Közös teherviselés. 7. Úrbéri viszonyok megszüntetése. 8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti Bank. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék el tőlünk. 11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsátassanak. 12. Unio. Egyenlőség, szabadság, testvériség.) Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd a tízezres tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, s rábírta a tanács tagjait is, hogy csatlakozzanak követeléseikhez. Forradalmi választmány alakult, majd a tömeg megindult Budára, hogy a legfontosabb kormányszékkel is elfogadtassa követeléseit, s kiszabadítsa börtönéből Táncsics Mihályt. A Helytartótanács nem mert katonai erőszakot alkalmazni, hanem elfogadta a 12 pontot, Táncsicsot pedig szabadon bocsátotta, s azonnal eltörölte a cenzúrát. Pest forradalma - ellentétben Párizséval és Bécsével - vértelen volt. Ugyanezen a napon Pozsonyban az országgyűlés alsótáblája határozatban kijelentette, hogy Kossuth Lajos 1848. március 3-i felirati javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás megvalósítását. Az országgyűlés küldöttsége a felirattal Bécsbe utazott a királyhoz.

[22]

1871. március 15.

Megszületett Áchim L. András parasztpárti politikus

Békéscsabán látta meg a napvilágot. 1906-ban megalapította a Magyarországi Független Szocialista Pártot (később: Magyarországi Parasztpárt) és hetilapját, a Paraszt Újságot. 1906-ban lázítás és osztály elleni izgatás címén bűnvádi eljárást indítottak ellene, de 1908-ban felmentették. Baráti kapcsolatban állt Ady Endrével. 1905-ben, majd 1910-ben képviselővé választották. Támogatta az általános, titkos választójogért vívott küzdelmet és kiadta a `Jogot és kenyeret a népnek` jelszót. Állhatatos politikai harca miatt egyre jobban szembekerült az uralkodó osztállyal. Lobbanékony és meglehetősen összeférhetetlen természete is hozzájárult egyéni tragédiájához. Politikai és családi ellentétek miatt a békéscsabai felső társadalmi osztályokban nagy szerepet játszó id. dr. Zsilinszky Endre gimnáziumi tanár és nagybirtokos elleni egyik cikke miatt lakásán keresték fel annak fiai: ifj. Zsilinszky Endre ügyvédjelölt és tartalékos huszárhadnagy, valamint öccse, Zsilinszky Gábor vegyészmérnök. Súlyosan bántalmazták Áchimot és végül Endre lelőtte (1911. május 15.). Bár a bíróság felmentette őt - mára bizonyított tény, hogy az Áchim halálát okozó pisztolylövést Bajcsy-Zsilinszky Endre adta le. (Bajcsy-Zsilinszky utóbb a `parasztkirály` gyilkosából a parasztság harcosa, majd náciellenes politikus lett, aki mártírhalált halt.)

[23]

1872. március 15.

Életbe lép az első magyar gyógyszerkönyv

Elkészítésére 1869-ben szerkesztő bizottságot neveztek ki, amely - Than Károly kémikus elnöklete mellett - 1871-re elkészítette s meg is jelentette a gyógyszerkönyvet. A könyv megjelenésekor - 510 gyógyszer, illetve annak készítéséhez szükséges anyag leírását foglalva magába - Ausztria-Magyarország legkorszerűbb farmakopeája volt. Az 1871-ben kelt rendelet az életbe léptetéssel egyidejűleg előírta a gyógyszerkönyv használatát az orvosoknak és beszerzését a gyógyszertáraknak. (1860-ig az osztrák gyógyszerkönyv volt hazánkban érvényben.)

[24]

1872. március 15.

Megszületett Wodetzky József csillagász

Versecen született, Egyetemi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte. A debreceni, majd a budapesti egyetem fizika, illetve csillagászati tanára, a Csillagászati Intézet igazgatója volt. Kutatásainak fő területe az elméleti csillagászat volt: az égi mechanikával, a relativitás elméletének kritikájával és kozmogóniával foglalkozott. A csillagászatot népszerűsítő Stella egyesület egyik alapítója, az azonos nevű folyóirat és almanach szerkesztője volt. Ő kezdeményezte, majd hozta létre a debreceni egyetemi csillagvizsgálót. Budapesten hunyt el 1956. március 21-én.

[25]

1892. március 15.

Megszületett Komjádi Béla vízilabda szövetségi kapitány

A sportvezető Budapesten látta meg a napvilágot. 1910-13-ban a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. tisztviselője volt, 1913-ban önkéntes katonai szolgálatra vonult be, majd az első világháborúban frontszolgálatot teljesített: a harcokban súlyosan megsérült. 1918-tól ismét tisztviselőként dolgozott előző cégénél, 1925-ben vonult nyugdíjba. Ezután csak az úszó- és vízilabdasporttal foglalkozott, valamint munkatársa volt a Sporthírlapnak. A Magyar Úszó Szövetség vízilabdakapitánya, majd haláláig ügyvezető alelnöke volt. A magyar sportéletben elsőként foglalkozott az utánpótlás kérdésével, bevezette a tornatermi edzéseket. A modern vízilabdajáték kialakítója, edzéselméleti és -módszertani megújítója. Vezetésével a magyar vízilabda válogatott 1932-ben olimpiai bajnokságot, s háromszor Európa-bajnokságot nyert. 1976-ban Budapesten róla nevezték el a Császár uszoda mellett felépült korszerű fedett uszodát.

[26]

1917. március 15.

Nagypolgári-liberális ideiglenes kormányt kiáltanak ki Oroszországban

Az oroszországi februári forradalom, amelyet a polgári ellenzék, a munkások és a parasztok vívtak meg, megdönti a cári rezsimet. Egy ideiglenes kormány veszi át az állam vezetését. A forradalmi fordulat a Putyilov-gyári munkások február végi sztrájkjából bontakozott ki Petrográdon. Március 12-én (oroszországi időszámítás szerint február 27-én) a Petrográdon állomásozó helyőrségek szövetkeztek a sztrájkolókkal. A munkások munkás- és katonatanácsokat (szovjeteket) alakítottak, amelyekben a mensevikek és a szociálforradalmárok voltak többségben. Ugyancsak március 12-én, egy ideiglenes végrehajtó bizottság, amelyet a cár által elnapolt Duma (népképviseleti testület) alakított, átvette a kormányügyek vezetését. A bizottság március 2-15. között egy a Georgij Lvov herceg vezetése alatt álló nagypolgári-liberális ideiglenes kormányt kiált ki. Ugyanezen a napon II. Miklós cár a tábornoki kar nyomására leköszön. A februári forradalom okai a cári birodalomnak az első világháborúban 1915 óta elszenvedett katonai vereségeiben, a katasztrofális gazdasági helyzetben, az éhínségben és abban keresendők, hogy a cár vonakodott békét kötni, és átfogó reformokat keresztülvinni. Emiatt 1916 óta Oroszországban mindenütt zavargások és sztrájkok törtek ki.

[27]

1920. március 15.

Megalakul a Simonyi-Semadam-kormány

Simonyi-Semadam Sándor elnökletével keresztény nemzeti egyesülés párti és kisgazdapárti kormány alakul

[28]

1937. március 15.

Az Egyetemi Kör emlékünnepséget rendez a Múzeum-kertben

A gyűlés előkészítésében szerepet vállalt Zilahy Lajos, valamint a népi írók. Zilahyn kívül felszólalt Féja Géza és Kovács Imre, aki ismertette a megalakuló Márciusi Front 12 pontját. A program követelte az ország népi demokratikus átalakítását, az 500 kat. holdon felüli birtokok kisajátítását, a bankok, a monopóliumok uralmának megszüntetését. A dokumentum harcot hirdetett a német fasizmus ellen, és kiállt a Duna menti népek együttműködése mellett. Tizenkét pontos programjuk ugyanakkor az ún. `pánszláv` veszély ellen is fellépett. A Márciusi Front 1938-ban felbomlott. Azok, akik baloldali nézeteik mellett következetesen kitartottak (Darvas József, Erdei Ferenc, Szabó Pál, Veres Péter stb.), 1939. június 29-én Makón megalakították a Nemzeti Parasztpártot.

[29]

1942. március 15.

A Magyar Történelmi Emlékbizottság munkásokat, munkásfiatalokat mozgósít a budapesti Petőfi-szoborhoz

Magyarország belépése a háborúba közelítette egymáshoz a különböző antifasiszta politikai erőket. Az első antifasiszta demonstrációk: 1941. október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján fiatalok tüntettek a Batthyány-örökmécsesnél, november 1-jén a Kerepesi temetőben Kossuth és Táncsics sírjának megkoszorúzásán megjelentek az SZDP és a polgári ellenzék képviselői is. A Népszava 1941. december 26-i ünnepi számában megszólalt a németellenes és antifasiszta irányzatok szinte valamennyi képviselője: polgári politikusok, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Szekfű Gyula, a szociáldemokrata Szakasits Árpád, Gosztonyi Lajos, a népi írók, közöttük Darvas József, a kommunista Kállai Gyula, Földes Ferenc. A Magyar Történelmi Emlékbizottság 1942. március 15-én sok embert, zömmel szervezett munkásokat, munkásfiatalokat mozgósított a budapesti Petőfi-szoborhoz. Április végén elfogták a KMP vezetői közül Rózsa Ferencet, a KB titkárát és a Szabad Nép című illegális pártlap szerkesztőjét, majd Schönherz Zoltánt, a KB titkárát. Rózsát halálra kínozták, Schönherzet október 9-én kivégezték. Száz kommunistát súlyos börtönbüntetésre ítéltek, másokat internáltak, vagy azonnal a frontra vittek, s nagy részüket elpusztították.

[30]

1957. március 15.

Londonban megjelenik az Irodalmi Újság első száma

[31]

1957. március 15.

Az emigráns magyarok létrehozzák a Szabad Magyarország Nemzeti Képviseletét

Az 1956 októberi forradalom és szabadságharc eltiprása után kivándorolt magyar emigránsok 1957. március 15-én, Párizs-New York kettős székhellyel megalakították a Szabad Magyarország Nemzeti Képviseletét.

[32]

1957. március 15.

Megjelent az Élet és Irodalom

A Bölöni György által szerkesztett irodalmi és politikai hetilap célja az volt, hogy támogassa a Kádár-kormány művelődéspolitikáját és fórumot adjon az 1956 miatt hallgató íróknak. 1959-63 között a Magyar Írók Szövetségének lapjaként adták ki. Politikai vonala többször változott: az 1980-as években már, különösen publicisztikai anyagaiban és riportjaiban a független szellemiség és a kritikai fellépés fóruma volt. A 2000-es évek elején heti 32 oldalon jelennek meg benne közéleti írások, interjúk, cikkek a hazai kulturális életről, műbírálati és könyvkritikai rovattal, kortárs szépprózával, grafikákkal és versekkel, s az utóbbi években több tényfeltáró riportot is közölt.

[33]

1961. március 15.

A katolikus püspöki kar nyilatkozatban ítéli el az 1956-os letartóztatottak `bűncselekményeit`

[34]

1973. március 15.

Tömegmegmozdulással emlékeznek március 15-ére

Az 1970-es évek elején a kül- és belpolitikai események - a `prágai tavasz` elleni fegyveres beavatkozás, a magyar reform megakadása, az ún. munkásellenzék jelentkezése - az ifjúság körében is egyre nagyobb ellenállást váltott ki, melynek megnyilvánulási lehetőségét március 15. nem hivatalos nemzeti jelszavakkal való megünneplésében találták meg. Ez jelentkezett már 1972-ben, és jelentősebb mértékű tömegmegmozdulás formájában 1973. március 15-én. A hivatalos megemlékezések a Forradalmi Ifjúsági Napok ideológiai szlogenjeit követték. Most több ezer fiatal tüntetett a számukra valódi szabadság, az igazi nemzeti érdekek mellett. A nacionalistának nevezett tüntetés ellen a rendőrség keményen fellépett. A következő években a legveszélyesebbnek nyilvánított személyeket március 15. előtt rendőri felügyelet alá helyezik. Újabb jelentősebb tüntetésre és rendőri fellépésre majd csak 1986. március 15-én kerül sor.

[35]

1985. március 15.

Brazíliában véget ért a 21 éves tartó katonai diktatúra

Brazíliában, március 15-én véget ért a 21 éves tartó katonai diktatúra. Ám az új elnök, Tancredo Neves betegsége miatt nem foglalhatja el hivatalát; április 21-én meg is hal. Helyébe José Sarney, a kijelölt alelnök lép. Nevest, 1985. január 15-én nem közvetlenül a nép választotta meg, hanem egy elektortestület. Az 1984 végén indult és egy új elnök azonnali közvetlen választását sürgető népi mozgalom nem járt sikerrel. Neves, mint e mozgalom egyik vezetője joggal a demokratikus újrakezdés reményét keltette. Sarneyre, a hivatalban levő elnökre viszont szkeptikusan tekintenek, mivel sok éven át a katonai kormányzat híve volt és szűkebb hazája, Maranh?o állam egyik leggazdagabb földbirtokosa.

[36]

1986. március 15.

Ellenzékiek vonulnak fel a Lánchídon

Este 7 órakor 400-500 fiatal - fáklyával, mécsessel - ismét a Petőfi-szobornál gyülekezett. A spontán kis ünnepség után a Lánchíd felé indultak, amelyről a rendőrség már előre leterelte a forgalmat. Ekkor elölről-hátulról lezárták a hidat, majd a békésen haladó felvonulókat ütlegelték, és a budai hídfőnél mindenkitől elvették a személyi igazolványát; többeket megvertek és a rendőrségre vittek. A Clark Ádám térem vízágyúk álltak készenlétben.

[37]

1997. március 15.

Meghal Victor Vasarely festő

Az op art irányzat nagyhatású képviselője Vásárhelyi Győző néven Pécsett látta mag a napvilágot. Megszakított orvosi tanulmányai után Bortnyik Sándor műhelyében tanult, majd a Bauhaus iskolához szegődött. 1930-ban költözött Párizsba, ahol a forma megszállottja lett. Képeit geometrikus formaelemekből építette, amelyeknek kompozíciója a nézőpont változtatásával együtt változik. Stílusával egy új ornamentika kialakítására törekedett, amely a modern építészet vasbeton, acél és üveg elemeihez illett. Forradalmi újítása volt a festészet ábécéjének megalkotása, melyet 1960-tól vezetett be. A geometrikus alapformák ötletes variálásán alapuló op art irányzat egyik megteremtőjeként lett világhírű. 1970-ben megnyílt az első Vasarely-múzeum a dél-franciaországi Gordes-ban. Öt évvel később a közeli Aix-en-Provence városa mellett az általa tervezett modern épületben nyílt meg a műveinek is helyet adó Vasarely Alapítvány. A világhírű képzőművész - mint azt maga írta - társadalmi művészetről álmodott, mert hitte, hogy az emberekben éppoly erős a vágy a képzőművészet iránt, mint a ritmus és a zene iránt. Különleges térhatású, kétdimenziós alkotásai a világ számos nagyvárosának tereit, lakó- és középületeit díszítik (fontosnak tartotta a művészet demokratizálódását). Pécs díszpolgári címet adományozott neki, szülővárosában műveinek egy részéből múzeum is nyílt. Emellett Budapesten, New Yorkban és Oslóban látható állandó kiállítása. 1982-ben mintegy 400 alkotását Magyarországnak ajándékozta. `Bármilyen elismerésben is volt részem,... mindig is úgy véltem, személyemben magyar embert tiszteltek meg, alkotóművészetem forrását minden bizonnyal ezek a gyökerek jelentik` - vallotta magyarságáról. Híres képei: Harlequin, Zebrák, Kiáltvány sárgában. Több művészeti tárgyú írást publikált.

[38]

2001. március 15.

Meghal Obersovszky Gyula

Pécsen született 1927. január 1-jén. 1949-ben Színművészeti Főiskolát végzett. A Szabó Dezső, majd a Horváth Árpád Színészkollégium alapító tagja, a Dongó című lap szerkesztője volt, majd a Dongó Színpad egyik létrehozója. 1954-55-ben az újságíró szövetség kulturális szakosztályának vezetőségi tagja, de 1955-ben elbocsátották, ezután a Népművelési Intézet megbízásából művészeti tanfolyamokat vezetett. 1956. október 24. megalapította az Igazság című lapot, a forradalom leverése után pedig a szamizdat ősének tekintett Élünk című illegális lapot. Ezért 1957-ben halálra ítélték, de a gyors nemzetközi tiltakozás megmentette az életét. 1963-ban közkegyelemmel szabadult, de 1988-ig jogfosztottként élt. 1967-89 között a Sportfogadás című lap szerkesztője volt. Lírai írásai Oby Gyula álnéven jelentek meg. 1989-től újból publikálhatott. 1990-től az újrainduló Igazság, majd az Élünk főszerkesztője. 1991-től Vagyok címmel egyszemélyes folyóiratot írt, szerkesztett és kiadott. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, az Igazság Baráti Társaság alapító elnöke volt. 1994-ben Nagy Imre Emlékplakettet, 1996-ban Aranytollat, 1999-ben Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat, 2001-ben Táncsics Mihály-díjat kapott (ezt már nem tudta átvenni). Főbb művei: Ha lennél (versek), Karácsony, Dáliák, Zenés örökkévalóság, Nyár (drámák), Piros levelek, Piros egér, Piros madár (regény), Egy mondat a tengerről (esszé), Fekete levelek (regény), Tóth Ilona, a magyar Jeanne d'Arc, Piros novellák. 2001-ben a Művészetbarátok Egyesülete Obersovszky-emlékbizottságot hozott létre az újságíró szellemi hagyatékának ápolására, és emlékplakettet alapított munkásságának népszerűsítésére. 2002. október 23-án egykori lakhelyén, Őrbottyánban emlékszobát rendeztek be tiszteletére.

[39]

2002. március 15.

Átadják a Nemzeti Színházat

2002. március 15-én Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményével megnyílt a budapesti Nemzeti Színház. A Blaha Lujza téren álló egykori színház felrobbantása után (1964) számos terv és elképzelés született az új szinház megvalósítására: Városliget, Erzsébet tér. A Duna mellett, a Soroksári úton, a volt expotelken 2000 szeptemberében kezdődött meg az építkezés Siklós Mária tervei alapján, s az épület 15,4 milliárd forintos költséggel másfél év alatt készült el. A nyitó előadást Szikora János rendezte, Ádámot Szarvas József, Évát Pap Vera, Lucifert Alföldi Róbert alakította.

[40]

2002. március 15.

A spanyolországi Barcelonában az Európai Unió csúcsértekezletén részt vesz és felszólal Orbán Viktor miniszterelnök