Akasztott disznók és száműzött egerek - állatperek a középkorban

Kakas a máglyán

1494. június 14-én letartóztattak egy disznót, mert „megfojtott és megcsonkított egy bölcsőjében fekvő kisgyereket, Jehan Lenfant clermonti marhapásztor és felesége, Gillon kisfiát.” A per alatt számos tanú számolt be arról, hogy „húsvét napjának reggelén, miközben az apa a marhákra vigyázott, az anya pedig éppen Dizy faluban tartózkodott, a csecsemőt magára hagyták bölcsőjében, a nevezett disznó pedig a nevezett időben bement a nevezett házba, eltorzította a nevezett kisfiút, megette az arcát és a nyakát, aki [a kisfiú] a harapások és a csonkítások következtében távozott az élők sorából.” Miután a bírák számba vették a bizonyítékokat, kihirdették az ítéletet: a „nevezett bűncselekménnyel szembeni utálatunktól és borzalmunktól, valamint a példamutatás és az igazság érvényesítésének szándékától vezérelve” akasztás általi halálra ítélték az ekkor épp egy apátsági börtönben raboskodó állatot. 

A középkori Európában legalább 85 állatpert tartottak – sokat közülük Franciaországban és Svájcban –, a kora újkortól egészen a 20. század elejéig pedig tovább nőtt az állatokat vádlottként érintő bírósági eljárások száma. Kétség sem férhet hozzá, hogy a középkorban a fent említettnél jóval több állatpert rendeztek, többségükről azonban nem készítettek feljegyzést. Volt, hogy egyes embereket „bántalmazó” állatok ellen büntetőeljárást indítottak, de az is előfordult, hogy egyházi bíróság elé citálták az emberek tulajdonában kárt okozó állatokat.

A témával elsőként Edward P. Evans foglalkozott 1906-os, The Criminal Prosecution and Capital Punishment of Animals című munkájában (Magyarországon Ráth-Végh István Az emberi butaság kultúrtörténete című művében foglalkozott az állatperekkel). Evans úgy vélte, az állatok ellen folytatott büntetőeljárások, amelyek vagy a „vádlott” egyházi kiátkozásával, vagy kivégzésével végződtek, a korban széles körben elterjedt babonás gondolkodásból fakadtak, amelyek az „elképesztően abszurd és kegyetlen” boszorkányüldözések idején minden korábbinál tragikusabb módon fejtették ki hatásukat.

Evans óta számos történész fejtette ki nézeteit a bizarr témával kapcsolatban. Vannak, akik úgy vélik, a jelenség mögött az igazságszolgáltatási intézményrendszer Nyugat-Európában a 12-13. században megfigyelhető kiterjedése áll, mivel a megnövekedett számú jogásztársadalomnak munkára volt szüksége. Az ügyvédek gyakran remek lehetőséget láttak egy állat védelmében, mivel egy ilyen ügyben megcsilloghatták mesterségbeli tudásukat, győzelem esetén pedig felhívhatták magukra a figyelmet. Mások úgy gondolják, hogy az állatperekben a keresztények korabeli elképzeléseinek – miszerint Isten hatalmat adott az embereknek, hogy uralkodjanak a természet felett – köszönhető, hogy állatokat állítottak bíróság elé.

Joyce Salisbury rámutatott, hogy a késő középkori gondolkodásban hogyan homályosult el az emberek és az állatok közötti különbség. A korabeli irodalom tele van olyan mesékkel és történetekkel, amelyekben az állatok úgy viselkednek, mint az emberek. A középkori munkákban emellett számos madarat, kutyát, nyulat és más állatokat láthatunk, amint emberekhez köthető cselekményekben, például háborúkban vesznek részt. Akik emberként tekintettek az állatokra, lépésről lépésre egészen addig is eljuthattak, hogy racionális gondolkodás és az erkölcsi érzék tekintetében is emberi tulajdonságokkal ruházták fel az állatokat. A gondolatmenetből pedig logikusan következik, hogy egy gyermeket megtámadó állat felelősséggel tartozik a tetteiért, vagyis megérdemli a büntetést.

Az állat emberként való kezelésének eklatáns példáját figyelhetjük meg egy 1386-ra datálható történetben. A források tanúsága szerint a franciaországi Falaise-ben ebben az évben egy disznót szintén gyermekgyilkosságért állítottak bíróság elé. Mielőtt kivégezték, az állatra mellényt, kesztyűket és alsónadrágot adtak, fejére pedig egy emberi maszkot húztak és láncra verték, mielőtt felakasztották volna. A helyi hatóságoknak 10 solba és 10 garasba került a látványosság megrendezése, többek között azért, mert a hóhérnak vettek egy új pár kesztyűt.

Mint a fenti példákból is látható, leggyakrabban disznókat állítottak bíróság elé, de más állatok is megtudhatták, mi is az az igazságszolgáltatás. 1314-ben egy tehenet akasztottak fel, miután kitört a karámból, és halálosan megsebesített egy járókelőt. 1474-ben egy svájci bíróság egy kakast máglyahalálra ítélt „förtelmes és természetellenes bűnéért”: az állat tojt egy tojást.

1. Kakas a máglyán
2. Felmentett kismalacok és a nagy macskaper

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2014

• Így látta a sajtó Kárpátalja visszafoglalását
• Az embermentő Jane Haining
• Mi történt Kamenyec-Podolszkijban? 
• A bundázás egyidős a futballal
• A hét törpe kalandjai Auschwitzban
• A kóser konyha különlegességei
• Hogyan kampányoltak a római politikusok?
• A numerus clausustól a numerus nullusig
• Így temettük el "Kossuth apánkat"