2020. tél: Legendás anyósok
ITT támogathatsz bennünket

A véres medve-bika harc a 19. századi Kalifornia vasárnapjainak szerves része volt

2020. augusztus 26. 13:45 Múlt-kor

Miután az istentiszteletek véget értek, a 19. századi Kalifornia spanyol, mexikói, majd amerikai fennhatóság alatt élő lakosai a települések főterére siettek, ahol számos látnivalóban volt részük. A kutya- és kakasviadalok, majd a lovas bemutatók után következett a várva várt összecsapás: egy bika és egy grizzly küzdelme, amely különösen brutálisnak ígérkezett.

Kaliforniai bika-medve harc

A spanyolok 16. századi megérkezését megelőzően a mai Kaliforniában becslések szerint körülbelül 10 ezer kaliforniai grizzly medve (Ursus arctos californicus) élt, amely mára teljesen kihalt. A barna medve egyik alfaja, amely leginkább a mai kodiak-medvére hasonlít, híres volt harciasságáról, méretéről és nagy erejéről. 1815-ben George Ord természettudós az Ursus horribilis névvel illette. Egyébként az állat az 1846-1848 között zajló mexikói-amerikai háború során a Mexikóból kiszakadó Kaliforniában kikiáltott, igencsak rövid életű köztársaság szimbólumává vált, a zászlajára is rákerült. Később úgy emlékeztek vissza az államalakulatra mint a Medve-zászlós Köztársaság. A medve szimbólum pedig ma is Kalifornia egyik jelképe.

Kifejezetten férfias tettnek számított akkoriban elejteni egy, az egyébként a szarvasmarha állományra is igen nagy veszélyt jelentő Kaliforniai grizzlyt, amit főként a cowboyok előfutárának tekinthető vaquerók nevéhez szoktunk kötni, akik eredetileg szarvasmarhákat tereltek Texason keresztül egészen Kaliforniáig. Sok esetben azonban nem pusztították el az állatot, hanem befogták, hogy a spanyol, majd mexikói uralom alatt élő térség lakosainak szórakoztatása végett bikákkal eresszék össze őket. Akkoriban főként vasárnap délutánonként lehetett látni az igen véresnek számító bika-medve harcot, amely a hétvége szerves részévé vált.

Az ismert mondás ellenére a medvét már régóta tekinti az ember játékszernek. A sok esetben kutyákkal történő medvecsalogatás, pontosabban kínzás szokását még a konkvisztádorok terjesztették el az Újvilágban, de már Rómában és később, a középkorban is alkalmazta a korabeli szórakoztatóipar a mindenevő emlősöket. Míg korábban amfiteátrumokban lehetett megtekinteni a medveharcot (olykor puszta kézzel rontottak emberek a félelmetes állatoknak, amelyek sok esetben természetesen ki voltak kötve, máskor kutyákat vagy más állatokat eresztettek rájuk), a 19. századi Kaliforniában a helyszínek átmenetivé, a küzdelmek pedig még durvábbá váltak. Sok esetben lóháton ülő, lasszót fogó férfiak pisztolyokkal hergelték a medvét és késztették az „összecsapásra”.

Az állatharcokra általában a reggeli vagy délelőtti istentiszteleteket követően került sor, amikor a templomokból kitóduló nép a település főterére érkezett. Mint azt Hubert Howe Bancroft amerikai történész és néprajzkutató írta: „A medve-bika harc valóban egy örömteli eseménynek számított. Lélekemelő pillanat volt látni, ahogy a szörnyetegek a két hátsó lábukra állnak, karmaik és fogaik pedig véressé lettek”. A vaquerók a kikötözött medvéket sok esetben kisebb termetű kutyák feláldozásával „hozták hangulatba”. Később megérkeztek a bikák is.

A grizzly Kaliforniát (nem csupán a mai amerikai államot, hanem a környező, eredetileg spanyol, majd mexikói fennhatóság alatt álló, hatalmas területeket is) szimbolizálta, a bika pedig Spanyolországot, a két ellenséges területet, amelyet egyébként több ezer kilométer választott el egymástól, és csak a történelem szeszélye folytán alakult úgy, hogy (a többnyire azonos nyelv ellenére) nem szívlelték egymást. Hasonló volt a helyzete a bikának és a medvének is, amely normál körülmények között igencsak kis eséllyel nézett volna egymással farkasszemet.

A fő attrakciónak számító bika-medve harcot kutya- és kakasviadalok előzték meg, olykor lovaglóattrakciók, lovasversenyek, lasszós műsorok vagy lövészversenyek szórakoztatták a nagyérdeműt. Néha még különösebb látványosságra is sor került: például egy kakast ástak el a földbe úgy, hogy csak a nyaka és a feje látszódott ki a porból. 50-60 méterről egy lovas kezdett vágtázni felé, a feladat pedig az volt, hogy megragadja a baromfi fejét és a száguldás során kirántsa őt a föld alól. Ha mutatványa sikerrel zárult, nagy tapsot kapott, ám ha kudarcot vallott, nem csupán kinevették a lovast, hanem sokszor le is rántották őt a nyeregből. Volt rá precedens, hogy egyikőjüknek ki is tört a nyaka.

Ezt követően került sor a várva várt eseményre, a medve és a bika összecsapására. Mindkét állat láncokkal és kötelekkel volt „biztosítva”, így vezették őket körbe, hogy mindenki jól lássa a harcoló feleket. Ezt követően általában eloldották béklyóikat, ám a két állatot egy hosszú kötéllel összekötve tartották, hogy mindenképpen egymásra találjanak, és ne maradjon a közönség harc nélkül. Eddigre a nézők már kellőképpen hangulatba jöttek, grillezett hús és röviditalok illata terjengett a levegőben. A harc kezdetét pisztolylövés jelezte, amelynek köszönhetően egyébként a két felpaprikázott állat is általában egymásnak rontott.

A grizzly kezdetben a két hátsó lábára állt és védekező pozíciót vett fel, míg többnyire a bika támadt először, fejét leszegve és szarvait halálos döfésre készítve elő. A korabeli szemtanúk beszámolói szerint egyértelmű volt, hogy a párharcban az akár egy tonnát is nyomó medvéé az előny. Amikor a bika döfni készült, a grizzly először elhárította a döfést, megragadta ellenfelét a fejénél, majd a fogait a bika nyakába mélyesztette. Egy beszámoló szerint egyszer az is megtörtént, hogy megharapta a bika nyelvét, amely különösképpen tetszett a nézőknek. Ekkor azonban a bika életének meghosszabbítása érdekében közbeléptek a vaquerók és szétválasztották a feleket, hogy ne érjen túl hamar véget a küzdelem.

Volt, hogy egy medve egy délután alatt több bikával is megküzdött, többnyire az utóbbiak húzták a rövidebbet, ám természetesen az is megeshetett, hogy a bika lett a nyertes. Az ütközet kimenetele az állatok életkorától is nagyban függött. A mára már betiltott küzdelem azért is okozott akkora örömet a korabeli érdeklődőknek, mert a két állat különféle módon vette fel a harcot: míg a medve felágaskodva osztotta a pofonokat, majd harapott, addig a bika a döféseivel próbált sebet ejteni az ellenfélen.

A néhai kaliforniai medve-bika párharcokra emlékezve terjedt el a tőzsdei szakzsargonban a bull market, illetve a bear market elnevezés. Míg a bika az emelkedő árfolyamú piacokat jelöli (hiszen a szarvával felfelé döf), a medve a csökkenést jelöli.

A kaliforniai aranyláz idején a térségbe tóduló kalandorok és telepesek közül sokan undorítónak találták a szokást, és a század végére fokozatosan elhalványult a bika-medve harc emléke, köszönhetően többek között annak is, hogy a kaliforniai grizzly példányainak száma jelentősen megcsappant, majd később, az 1920-as években teljesen el is tűnt.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. tél: Legendás anyósok
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Medve-kutya harc a középkori AngliábanVaquero akcióban az 1830-as évekbeli KaliforniábanA medve-bika harc New Orleansban sem volt ismeretlen(1853)

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár