A véres medve-bika harc a 19. századi Kalifornia vasárnapjainak szerves része volt

A spanyolok 16. századi megérkezését megelőzően a mai Kaliforniában becslések szerint körülbelül 10 ezer kaliforniai grizzly medve (Ursus arctos californicus) élt, amely mára teljesen kihalt. A barna medve egyik alfaja, amely leginkább a mai kodiak-medvére hasonlít, híres volt harciasságáról, méretéről és nagy erejéről. 1815-ben George Ord természettudós az Ursus horribilis névvel illette. Egyébként az állat az 1846-1848 között zajló mexikói-amerikai háború során a Mexikóból kiszakadó Kaliforniában kikiáltott, igencsak rövid életű köztársaság szimbólumává vált, a zászlajára is rákerült. Később úgy emlékeztek vissza az államalakulatra mint a Medve-zászlós Köztársaság. A medve szimbólum pedig ma is Kalifornia egyik jelképe.

Kifejezetten férfias tettnek számított akkoriban elejteni egy, az egyébként a szarvasmarha állományra is igen nagy veszélyt jelentő Kaliforniai grizzlyt, amit főként a cowboyok előfutárának tekinthető vaquerók nevéhez szoktunk kötni, akik eredetileg szarvasmarhákat tereltek Texason keresztül egészen Kaliforniáig. Sok esetben azonban nem pusztították el az állatot, hanem befogták, hogy a spanyol, majd mexikói uralom alatt élő térség lakosainak szórakoztatása végett bikákkal eresszék össze őket. Akkoriban főként vasárnap délutánonként lehetett látni az igen véresnek számító bika-medve harcot, amely a hétvége szerves részévé vált.

Az ismert mondás ellenére a medvét már régóta tekinti az ember játékszernek. A sok esetben kutyákkal történő medvecsalogatás, pontosabban kínzás szokását még a konkvisztádorok terjesztették el az Újvilágban, de már Rómában és később, a középkorban is alkalmazta a korabeli szórakoztatóipar a mindenevő emlősöket. Míg korábban amfiteátrumokban lehetett megtekinteni a medveharcot (olykor puszta kézzel rontottak emberek a félelmetes állatoknak, amelyek sok esetben természetesen ki voltak kötve, máskor kutyákat vagy más állatokat eresztettek rájuk), a 19. századi Kaliforniában a helyszínek átmenetivé, a küzdelmek pedig még durvábbá váltak. Sok esetben lóháton ülő, lasszót fogó férfiak pisztolyokkal hergelték a medvét és késztették az „összecsapásra”.

Az állatharcokra általában a reggeli vagy délelőtti istentiszteleteket követően került sor, amikor a templomokból kitóduló nép a település főterére érkezett. Mint azt Hubert Howe Bancroft amerikai történész és néprajzkutató írta: „A medve-bika harc valóban egy örömteli eseménynek számított. Lélekemelő pillanat volt látni, ahogy a szörnyetegek a két hátsó lábukra állnak, karmaik és fogaik pedig véressé lettek”. A vaquerók a kikötözött medvéket sok esetben kisebb termetű kutyák feláldozásával „hozták hangulatba”. Később megérkeztek a bikák is.

A grizzly Kaliforniát (nem csupán a mai amerikai államot, hanem a környező, eredetileg spanyol, majd mexikói fennhatóság alatt álló, hatalmas területeket is) szimbolizálta, a bika pedig Spanyolországot, a két ellenséges területet, amelyet egyébként több ezer kilométer választott el egymástól, és csak a történelem szeszélye folytán alakult úgy, hogy (a többnyire azonos nyelv ellenére) nem szívlelték egymást. Hasonló volt a helyzete a bikának és a medvének is, amely normál körülmények között igencsak kis eséllyel nézett volna egymással farkasszemet.

A fő attrakciónak számító bika-medve harcot kutya- és kakasviadalok előzték meg, olykor lovaglóattrakciók, lovasversenyek, lasszós műsorok vagy lövészversenyek szórakoztatták a nagyérdeműt. Néha még különösebb látványosságra is sor került: például egy kakast ástak el a földbe úgy, hogy csak a nyaka és a feje látszódott ki a porból. 50-60 méterről egy lovas kezdett vágtázni felé, a feladat pedig az volt, hogy megragadja a baromfi fejét és a száguldás során kirántsa őt a föld alól. Ha mutatványa sikerrel zárult, nagy tapsot kapott, ám ha kudarcot vallott, nem csupán kinevették a lovast, hanem sokszor le is rántották őt a nyeregből. Volt rá precedens, hogy egyikőjüknek ki is tört a nyaka.

Ezt követően került sor a várva várt eseményre, a medve és a bika összecsapására. Mindkét állat láncokkal és kötelekkel volt „biztosítva”, így vezették őket körbe, hogy mindenki jól lássa a harcoló feleket. Ezt követően általában eloldották béklyóikat, ám a két állatot egy hosszú kötéllel összekötve tartották, hogy mindenképpen egymásra találjanak, és ne maradjon a közönség harc nélkül. Eddigre a nézők már kellőképpen hangulatba jöttek, grillezett hús és röviditalok illata terjengett a levegőben. A harc kezdetét pisztolylövés jelezte, amelynek köszönhetően egyébként a két felpaprikázott állat is általában egymásnak rontott.

A grizzly kezdetben a két hátsó lábára állt és védekező pozíciót vett fel, míg többnyire a bika támadt először, fejét leszegve és szarvait halálos döfésre készítve elő. A korabeli szemtanúk beszámolói szerint egyértelmű volt, hogy a párharcban az akár egy tonnát is nyomó medvéé az előny. Amikor a bika döfni készült, a grizzly először elhárította a döfést, megragadta ellenfelét a fejénél, majd a fogait a bika nyakába mélyesztette. Egy beszámoló szerint egyszer az is megtörtént, hogy megharapta a bika nyelvét, amely különösképpen tetszett a nézőknek. Ekkor azonban a bika életének meghosszabbítása érdekében közbeléptek a vaquerók és szétválasztották a feleket, hogy ne érjen túl hamar véget a küzdelem.

Volt, hogy egy medve egy délután alatt több bikával is megküzdött, többnyire az utóbbiak húzták a rövidebbet, ám természetesen az is megeshetett, hogy a bika lett a nyertes. Az ütközet kimenetele az állatok életkorától is nagyban függött. A mára már betiltott küzdelem azért is okozott akkora örömet a korabeli érdeklődőknek, mert a két állat különféle módon vette fel a harcot: míg a medve felágaskodva osztotta a pofonokat, majd harapott, addig a bika a döféseivel próbált sebet ejteni az ellenfélen.

A néhai kaliforniai medve-bika párharcokra emlékezve terjedt el a tőzsdei szakzsargonban a bull market, illetve a bear market elnevezés. Míg a bika az emelkedő árfolyamú piacokat jelöli (hiszen a szarvával felfelé döf), a medve a csökkenést jelöli.

A kaliforniai aranyláz idején a térségbe tóduló kalandorok és telepesek közül sokan undorítónak találták a szokást, és a század végére fokozatosan elhalványult a bika-medve harc emléke, köszönhetően többek között annak is, hogy a kaliforniai grizzly példányainak száma jelentősen megcsappant, majd később, az 1920-as években teljesen el is tűnt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. A középkori magyar királyság megteremtése
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
  
• Harcokkal és törvényekkel fektette le Szent István az évezredes magyar államiság alapjait