A történelem legvérszomjasabb sorozatgyilkosa a kora újkori Németországban szedhette áldozatait

2020. március 11. 17:48 Múlt-kor

Habár Peter Niers (egyes forrásokban: Niersch, illetve magyarosan Nyers) legendája nem olyan széles körben ismert, mint a késő középkorból Vlad Țepeșé vagy a kora újkorból Báthory Erzsébeté, ugyanolyan hátborzongató – és az általa személyesen megölt emberek tekintetében jóval véresebb. Az említett két példához hasonlóan az idők kiszínezték számos természetfeletti elemmel, azonban személyének léte alapvetően nem kétséges.

Korábban

Betyár és boszorkány

A népi hiedelem szerint Niers a fekete mágia mestere volt, aki képes volt láthatatlanná válni, illetve macskává, kutyává, vagy kecskévé változni. Azt is beszélték, hogy e képességeket az ördög közreműködésével, emberi magzatok elfogyasztása által szerezte, és hogy egy bőr erszényben mindig tartott magánál néhány levágott csecsemőkezet, illetve -lábat.

Nem csoda tehát, hogy a német rabló-útonállót sokan a történelem legfélelmetesebb sorozatgyilkosai közt tartják számon.

Bár életének körülményei bizonytalanok, az 1581-ben kivégzett Niers vélhetően valamikor a 16. század folyamán született a Német-Római Császárság területén.

A század első felének fontos töréspontja volt az 1524 és 1525 között zajló német parasztháború, amely a francia forradalom előtti legnagyobb kiterjedésű felkelés volt Európában.

A társadalom szövetén hosszan tartó sebeket ejtő konfliktus során a földművelő köznép a gazdag birtokosok vagyonára és életére tört, várakat, kolostorokat és egész városokat feldúlva.

A belháborúban végül a földesurak képzett lovagjai és zsoldosseregei győzedelmeskedtek a szedett-vedett parasztok felett, azonban az emberéletet továbbra is meglehetősen olcsón mérték az elkövetkező évtizedek során a német területeken.

Az erőszakos bűnözés az instabil társadalomban tartósan az egekbe szökött, a feljegyzések szerint az 1570-es évektől az 1590-es évekig minden elkövetett bűncselekmény 11-15 százalékát tették ki a gyilkosságok.

A legveszélyesebbek a vidéket járó, magukat rendszerint juhászoknak vagy egyéb állattartóknak álcázó útonállóbandák voltak, akik külsejük, álnevük és „vadászterületük” gyakori változtatásával gyakran hosszú időn keresztül el tudták kerülni a felelősségre vonást.

Niers a feljegyzések szerint Elzászban hozta létre saját csoportját, miután kitanulta a „mesterséget” egy Martin Stier nevű bűnözőtől.

Stier 48 juhászból szervezte meg nagylétszámú bandáját, amellyel rettegésben tartott számos vidéket – 22 éves működése alatt a Stier-banda egészen Németalföldig eljutott. A gyilkoló, fosztogató juhászok vezetőjét 1572-ben fogták el és végezték ki.

Niers ennél szerényebb, általában 24 fős csapatot vezetett, ám szintén sokáig, a népdalok szerint 15 éven át terrorizálta az utazókat, amerre járt.

Az útonállók gyakran kisebb csoportokban, egymástól külön dolgoztak, a banda teljes egészében jellemzően csak akkor állt össze, amikor nagyobb zsákmányt szemeltek ki.

Niers és emberei idővel már ahhoz is vették a bátorságot, hogy falvakat és városokat támadjanak meg, ahol gyilkoltak, erőszakoltak és fosztogattak. Elzászon kívül Bajorországban és más délnémet területeken, valamint Kelet-Franciaországban és a Rajna-vidéken is jártak.

Ahogy egyre több tájon rettegték hírüket, úgy váltak egyre nagyobbá és kegyetlenebbé bűncselekményeik a különféle elbeszélésekben, ami öngerjesztő folyamattá vált – minél inkább rettegtek tőlük az emberek, annál inkább továbbköltötték kegyetlenkedéseiket.

Nagy valószínűséggel ez a tendencia az oka annak is, hogy Niers alakja német nyelvterületen ma is ismert.

következő oldal 1 / 4