A Szovjetunió titkos kísérlete, a nukleáris tó története

Forrás: Andrej Fadejev

Nukleáris robbantások a folyók szabályozásáért

Az 1970-es években a Szovjetunió grandiózus tervet kovácsolt, nukleáris robbantásokkal akarta Szibéria északi folyóinak vizét dél felé terelni. A cél az volt, hogy a Jeges-tengerbe ömlő édesvizet a száraz, sűrűn lakott közép-ázsiai és dél-oroszországi területek felé vezessék, ezzel segítve a mezőgazdaságot és a vízellátást - írja a BBC.

A terv egyik kulcslépése volt a "Taiga" kísérlet: 1971. február 23-án három, 15 kilotonnás nukleáris eszközt robbantottak fel 127 méter mélyen a föld alatt, hogy csatornát formáljanak a Pecsora és a Volga vízgyűjtői között. Az így keletkezett kráterből lett a nukleáris tó. A detonációt még az Egyesült Államokban és Svédországban is észlelték, diplomatáik tiltakoztak is.

A nukleáris tó a festői, ám elhagyatott orosz tajga mélyén fekszik, nehezen megközelíthető. A látogatóknak csónakkal kell utazniuk Nyrob városából a Kolva és Visherka folyókon, majd gyalog folytatniuk útjukat a mocsaras terepen. A parton rozsdás táblák figyelmeztetnek: "Sugárveszélyes zóna". Az egyik látogató, Andrej Fadejev blogger 2024-ben járt itt, és meglepődve tapasztalta, hogy a víz átlátszó, a környezet békés – mégis voltak területek, ahol a sugárzás a megengedett szint fölé emelkedett. "Nem mentem el úszni" – mondta.

A nagy vízátrendezési álom

A szibériai folyók átterelésének ötlete már a 19. században megszületett. 1871-ben Igor Demcsenko írt róla először, majd a sztálini érában újra elővették a tervet. A szovjet vezetés a természetet a szocialista gazdaság szolgálatába akarta állítani, csatornák és gátak segítségével vezették volna a vizet dél felé. Az 1970-es és 80-as években a tervek konkrét formát öltöttek, csatornák, víztározók, több száz nukleáris robbantás szerepelt a tervekben. A cél az volt, hogy a szibériai Ob és Irtysh folyókból akár 10%-nyi vizet Kazahsztánba, Üzbegisztánba és Türkmenisztánba tereljenek.

Ahogy a tervek haladtak előre, egyre több tudós és író emelte fel a szavát. Az 1980-as években a kritikus hangok – köztük Szergej Zalygin hidrológus és Fazil Iszkander költő – cikkeket, könyveket, verseket írtak a projekt veszélyeiről. A környezeti kockázatok – az élőhelyek eltűnése, az éghajlati változások, a visszafordíthatatlan ökológiai károk – egyre nyilvánvalóbbá váltak. A Csernobil-katasztrófa 1986-ban pedig végképp megrendítette a közbizalmat. Mihail Gorbacsov négy hónappal Csernobil után leállította a folyófordítási projektet.

A projekt öröksége

A Szovjetunió összeomlása után sem halt el teljesen a gondolat. 2008-ban Moszkva polgármestere, Jurij Luzskov könyvében érvelt a szibériai folyók átirányítása mellett. 2025-ben két orosz tudós ismét felvetette a tervet, mondván, a technológiai fejlődés és a geopolitikai helyzet újra lehetővé teszi a megvalósítást.

Sokan azonban figyelmeztetnek: a Jeges-tengerbe ömlő folyók megfordítása a globális éghajlatra is hatással lenne. Egyes kutatók szerint csökkenthetné a felmelegedést, mások szerint épp ellenkezőleg: a Jeges-tenger jégvesztését gyorsítaná.

A nukleáris tó ma is ott van, sugárzó emlékműve a szovjet mérnöki ambíciók és a természet elleni harc kudarcának. Lehet, hogy a folyók visszafordításának ötlete újra felmerül – de a történelem tanulságai azt üzenik, a természetet nem lehet büntetlenül átrendezni.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek