A sportos életű spártai nők voltak az ókori Görögország legszabadabb asszonyai

2019. augusztus 27. 18:30 Múlt-kor

Korábban

A varázsitaloktól a tömegpusztító fegyverekig: hat kevéssé ismert tény az ókori görögökről
Csak egy áruló segítségével tudtak a perzsák a végsőkig kitartó spártaiak hátába kerülni
Nélkülözés, korbácsolás és trükkös kérdések – hogyan nevelkedtek a spártai gyermekek?

Szabadidő és egyenlőtlenség

A spártai lányokat emellett megtanították a múzsák művészeteire, azaz a muszikére is. Míg fivéreik életének legfontosabb része a katonai kiképzés volt, a lányok vélhetően magas szintre fejlesztették képességeiket a zenében, a versmondásban és a táncban is.

Futó spártai nő szobra, Kr. e. 520-500 körül (kép forrása. archive.koha.net)

Vélhetően ismerték a szardészi költő, Alkmán lírai verseit is, amelyek „ezüstarcú” nőkről szóltak, Pomeroy értelmezése szerint ez az izzadság csillogását jelentheti. A felnőtt spártai nők messze földön híresek voltak a bibászisz nevű táncról, amelynek kihívó és bonyolult koreográfiája olyan elemet is tartalmazott – írja Pomeroy –, melynek során a táncos a levegőbe ugorva „sarkát a fenekéhez üti.”

Neveltetésük során a spártai nők meglehetősen sportos életet éltek – volt, hogy részt vettek vadászatokon, de futó- és lóversenyeken is megmérették magukat. Pomeroy szerint a görög nők közül vélhetően csak nekik volt szabad a férfiakhoz hasonlóan a borgőzös mulatságokon is részt venniük.

A spártai nők 18 éves koruk körül mentek férjhez, jóval később, mint más görög államokban. A más görög városállamokétól eltérő spártai öröklési rend sajátossága volt az is, hogy – fiú utód híján – nők is örökölhettek földbirtokot, ez azonban végül férjüké, majd elsőszülött utóduké lett.

A spártai társadalom – mint az köztudott – egyéb szempontokban sem volt az egyenlőség mintapéldája: habár a polgárjogot élvező spártai nők a kor viszonyaihoz képest meglehetősen szabad életet élhettek, ugyanez nem volt elmondható a meghódított, rabszolga- illetve helótasorba kényszerített csoportok női tagjairól.

A spártai nők a háztartás teendőit rendszeresen helótákra bízták, de a legfőbb kötelességük alól ők maguk sem térhettek ki: elsődleges teendőjük az erős spártai fiúk, illetve lányok szülése volt.

Pomeroy szerint mindazonáltal ez az esetek többségében „nem hordozta magában azt az időráfordítást és állandó ellenőrzést, amelynek a fiúk ki voltak téve. Így úgy tűnik, élvezhettek némi magánéletet és szabadidőt.” Más ókori görög nőkhöz képest a spártaiaknak „rengeteg idejük volt azt csinálni, amit akarnak.”

Kr. e. 1. századi amfiteátrum romjai Spártában (kép forrása: Atlas Obscura)

Azonban a spártai nők fent leírt időtöltései – az edzés, a tánc, az italozás – nem kizárólag a szórakozás célját szolgálták. A költészet és a zene például minden bizonnyal a közösség felnőtté avatási szertartásainak is része voltak, amelyek a házasságra és az anyaságra való felkészültséget jelképezték.

Ellen Millender, az oregoni Reed College klasszika-filológusa a kétkötetes „A Companion to Sparta” („Útitárs Spártához”) című egyetemi tankönyvben így ír a nők fent leírt taníttatásáról: „Ez a képzés belenevelte a spártai nőkbe a polisz értékrendjét a költők verseinek médiumán keresztül, ily módon felkészítve őket a spártai állam fenntartását lehetővé tevő nemi szerepekhez, viselkedésmintákhoz és kötelességekhez való igazodásra.”

Az ókori íróknál visszatérő elem, hogy az erős testű egyének egyúttal az adott állam erejét is jelképezik: érvelésük szerint az erős nő erős gyermekeket szül. Millender szerint „a spártai harcosok erős anyáinak nevelése” nem elhanyagolható szerepet játszott abban, hogy a sportnak oly kiemelkedő szerepe volt a városállam életében.

Habár a mai nőknek szerencsére nem kötelessége spártai jellegű beavatáson részt venniük ahhoz, hogy teljes értékű tagjai lehessenek a társadalomnak, kétségtelen, hogy mind a sport, mind a művészetek nélkülözhetetlen részei a teljes életnek – ebben pedig ma is példát vehetünk a spártaiakról.

előző oldal 2 / 2