Széles spektrumú látásmódot is előírtak a Magyar Királyi Zálogház igazgatójának

2023. április 24. 09:49 Múlt-kor

Az 1773-ban alapított és 1787-ben Budára helyezett Magyar Királyi Zálogház, a mai BÁV jogelődje, alapításától fogva szigorú jogszabályok és előírások szerint működött. Egy, a dualizmus utolsó évtizedeiből fennmaradt dokumentum bepillantást enged számunkra a kereskedelmi minisztérium felügyelete alá tartozó szervezet dolgozóinak legfontosabb feladataiba.

Korábban

A pénzintézet irányítása és vezetése a mindenkori igazgató kötelessége alá tartozott, aki elsősorban a Zálogház törvényi működéséért volt felelős. Mivel a tisztség nagy körültekintést és felelősséget igényelt, az igazgatónak feddhetetlen erkölccsel és széles spektrumú látásmóddal kellett rendelkeznie.

Az igazgató alá tartozó két aligazgató közül az egyik az anyaintézetet, a másik pedig a pesti fiókintézetet vezette, és azok precíz és zavartalan működéséért voltak felelősek, de sok egyéb tennivalójuk mellett őket illette meg a Zálogház épületeiben lévő tűzoltó készülékek ellenőrzése is.

A főpénztár, illetve a másik két pénztár egyik kulcsa a zálogházak forgalmának naplózásával is megbízott pénztári ellenőrök kezében volt, akik egyszerre feleltek a napi bevételekért és a kifizetések pontos dokumentációjáért. Ez utóbbival járó tényleges munkát, a pénz feljegyzését, a pénztárak napi forgalmának ellenőrzését egyébként maguk a fiókok pénztárosai végezték el.

A kuncsaftok által a pénzintézetbe beadott zálogtárgyak átvételével, őrzésével és kiadásával a zálogokat kezelő és a raktárok kulcsait őrző tisztségviselők voltak megbízva, akik a melléjük beosztott szolgákkal egyetemben felelősséget vállaltak az esetleges tárgyhiányokért is. Amennyiben bármilyen feltűnő vagy furcsa körülményt észleltek a zálogbaadás folyamata során, kötelesek voltak azt azonnal jelenteni az aligazgatóknak.

A zálogkezelés legfontosabb láncszemének számító becsüsök hivatali eskütétel után kezdték meg munkájukat a különböző fiókokban, ahol munkájukat „legjobb tehetségükhöz képest” kellett végezniük. Ők vizsgálták meg, és állapították meg az elzálogosítás végett átadott tárgyak értékét, és helyezték el azt a megfelelő fadobozban. Napi munkájukról naplót vezettek, amelyet munkaidejük végeztével aláírva és lepecsételve adtak le feletteseiknek.

A Magyar Királyi Zálogház minden egyes dolgozója állami alkalmazottnak számított, és az egyes pozíciókra csak olyan magyar állampolgárok voltak kinevezhetőek, akik büntetlen előéletűek és erkölcsi tekintetben kifogástalanok voltak.

A zálogházak alkalmazottainak tilos volt olyan mellékállással rendelkezniük, amelyek esetleg elfogulttá tehetné őket pénzintézeti munkakörükben, de tiltott volt számukra „politikai, állami és társadalomellenes újságok és folyóiratok szerkesztésében részt venni” vagy azokat támogatni.

A Magyar Királyi Zálogház dolgozóival és feladatköreikkel foglalkozó,1881-es terjedelmes dokumentum ékes bizonyítéka annak, hogy az idén 250. születésnapját ünneplő BÁV már a kezdeti éveitől fogva egy jól körülhatárolt és szabályozott keretek mentén organizált vállaltként működött.