Így költözött Pozsonyból Budára a királyi Zálogház

A BÁV Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Zrt. jogelődjének, a Domus Fiduciariának megalapítása jelentős állomás volt a magyarországi zálogtörténet históriájában. Az idén 250 éves intézmény egyik legfontosabb feladata már a kezdetektől fogva az állami keretek közé szorított hitelügyintézés és a nagy visszaéléseknek táptalajt biztosító uzsorahitelek megtörése volt.

A Szempczen működő dologház megnyitása során merült fel az a gondolat, hogy egy újonnan alapított magyar zálogház jövedelméből támogatni lehetne a fenyítőintézet fenntartási költségeit.

Az ötletet gyorsan követték a tettek, és Mária Terézia királynő 1773. január 15-én engedélyezte a Zálogház megalapítását, majd a tavasz és a nyár folyamán lezajlott egyeztetések után augusztus 23-án írta alá az alapító oklevelet.

Az intézmény valójában tehát már 1773 nyarának közepén megnyitotta kapuit Pozsonyban, amely ekkoriban a Magyar Királyság fővárosaként a pénzügyi, politikai és gazdasági élet központja volt, a céhes ipar is jelentős képviselettel bírt itt, így értelemszerűnek tűnt, hogy ebben a városban nyíljon meg a különféle gazdasági szereplők igényeit kiszolgálni képes zálogház.

Bár nagy reményeket fűztek hozzá, a pozsonyi Zálogház sajnos nem az elvárásoknak megfelelő eredményeket produkálta: az 1770-es évek végére még a fenyítőház számára szükséges ezerforintnyi hozzájárulást sem tudta kitermelni, így Mária Terézia a Zálogháznak ezt a kötelezettségét megszüntette.

A kezdeti sikerek utáni visszaesésnek elsősorban gazdasági okai voltak: az 1780-as évektől kibontakozó infláció következtében fokozatosan esett vissza a zálogház forgalma.

Azonban nemcsak a forgalom, hanem az új urbanisztikai kihívások is negatívan befolyásolták a működését: a magyar gazdaságban és kereskedelemben egyre jelentősebb szerepet játszó Pest és Buda mellett Pozsony fokozatosan másodhegedűssé vált, lelassult kereskedelme, ipari fejlődése megakadt.

A jobb forgalom reményében 1787-ben II. József Budára helyezte át a mai BÁV elődjét, a királyi Zálogházat, a pozsonyi intézmény ezt követően ennek alfiókjaként működött tovább. A döntést hátterében azonban nemcsak gazdasági érdekek húzódtak meg, hanem politikai szándékok is: a Zálogház működését felügyelő Helytartótanács szintén Budán székelt.

Bár mind Budán, mind Pozsonyban fokozatosan megnövekedett a forgalom, mindkét zálogház küszködött időnként fizetési gondokkal és tőkehiánnyal egyaránt. Ne felejtsük el, hogy a Magyar Királyság a Habsburg Birodalom tagjaként az 1790-es évektől kezdődően folyamatosan részt vett a Franciaország elleni forradalmi háborúkban, így a fokozódó pénzromlás és a hadigazdálkodás nem tett jót a hitelügyleteknek.

1802-ben, jól tükrözve Pest egyre növekvő jelentőségét és szerepét, a Zálogház a Pálos és Hajdú utcák sarkán álló volt klarissza zárdába költözött át. Az új székház egyik felében ekkor még papnevelde, valamint pálos kolostor működött, a Zálogház csak az 1830-as években vette meg ezt az épületrészt is.