A középkori nemesasszonynak nem csupán lehetősége, de kötelessége volt az extravagáns öltözködés

2021. február 11. 16:21 Múlt-kor

Hogyan volt illendő öltözködnie annak, aki a középkorban nő létére birtokokat felügyelt, ráadásul a király húga volt? Angliai Eleonóra hercegnő, a lázadó Simon de Montfort későbbi feleségének ruhatárába beletekintve tisztább képet kapunk a 13. századi öltözet divatjáról és reprezentatív szerepéről egyaránt.

Korábban

Összetett ruházat

A középkori emberek igencsak rétegesen öltözködtek. Az alsóneművel és a szabadban viselt ruházattal együtt egy átlagos napi öltözet könnyen magában foglalhatott legalább hat különböző ruhadarabot. Egy átlagos összeállítás három fő elemből állt: a tunikából, a köpenyből és a palástból.

A tunika, amely tulajdonképpen egy hosszú, egyszerű ing volt, mind a férfiak, mind a nők alapvető felsőruhája volt. A női tunika azonban hosszabb volt, mint a férfiaké, és ujjai is szűkebbek voltak. A tunikák ujjainak alsó részét gyakran varrás helyett gombok fogták össze, ez a 13. századtól jött divatba.

A tunika nyakát melltűvel fogták össze, ennek anyaga és minősége tükrözte tulajdonosa vagyoni helyzetét, illetve társadalmi státusát. A ruhadarabot derékban egy vékony övvel is rögzítették. Mivel nem voltak zsebeik, a hölgyek gyakran erre az övre erősítették kulcsaikat, tarisznyájukat és más személyes tárgyaikat. A középkorban mind a melltűk, mind a tunikához való vékony övek népszerű ajándéknak számítottak a társadalom felsőbb köreiben: III. Henrik angol király például több övet adott és kapott, mint amennyit egyetlen ember életében viselhetne.

A tunika fölé a nők és a férfiak egyaránt köpenyt vettek magukra, amely rövidebb és lazább volt a tunikánál, fő rendeltetése a viselő melegen tartása volt. A köpenyek gyakran voltak prémmel béleltek, és létezett ujjas és ujjatlan változatuk is. E fölé aztán a nemesek gyakran palástot is öltöttek, amely szintén lehetett szőrmével bélelt, és egy újabb melltűvel, avagy díszes lánccal fogták össze. A bevett szokás szerint a nők a nyaknál, míg a férfiak a jobb válluknál fogták össze palástjukat.

Az alsóneműt illetően nem létezett sok változatosság. A nők egy egyszerű len inget viseltek ruhájuk alatt, míg a férfiak térdnadrágot. Mindkét nem körében általános volt a harisnya viselete: a férfiak térdnadrágjuk vége felett rögzítették őket, míg a nők térd alatt kötötték fel egy térdszalag segítségével sajátjukat.

A fejdíszek tekintetében a nők életkora, illetve életstádiuma volt a meghatározó: az idősebb nők fejfátylat hordtak, amely teljesen eltakarta hajukat és nyakukat, ezt házon kívül és belül is egyaránt viselték. A fiatalabb, de férjezett nők szintén eltakarták hajukat, egyedül a hajadonok viselték szabadon és fedetlenül.

A királyi család tagjai, illetve a nemesek gyakran olyan hosszú palástot viseltek, amely cipőjüket is eltakarta. E cipők általában alacsony bőrcsizmák voltak, ha a szabadban volt dolguk, illetve puhább, papucsszerű cipők a bent tartózkodáshoz. Egy nemesasszony, aki biztosan viselte mindeme ruhaneműt, Angliai Eleonóra hercegnő, Leicester későbbi grófnéja (1215-1275) volt. Egy nemesasszony számára az öltözködés többet jelentett, mint az időjárásnak megfelelő ruhaneműk kiválasztása: a ruházattal egyúttal a vagyonát és a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét is kifejezte az ember, és a nők számára különösen elengedhetetlen volt a háziasszonyi reprezentációhoz, ha vendégeket fogadtak.

következő oldal 1 / 4