2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

A Hősök tere 1932-ig még névtelen tér volt és sokáig virágágyások borították

2020. szeptember 15. 14:49

Ki hinné, hogy a szabályos mértani formájú Hősök tere nem tudatos várostervezés eredménye? Mai fejjel nehéz elképzelni azt is, hogy a Műcsarnokot 1896-ban nem a Hősök terére építették, hanem a Városliget fái közé, a zöldbe. A tér akkor még nem létezett. Sőt! A millenniumot követő 36 évben önálló elnevezése sem volt. Csak 1932-ben kapta meg mai nevét. Ezek után nem meglepő, hogy a területet, melyet ma mindenki Hősök tereként ismer, a huszadik század első évtizedeiben szépen gondozott virágágyások és szökőkutak díszítették. Tekintsünk vissza a múltba, ismerkedjünk meg a mai díszburkolat helyén egykor zöldellő, szépen gondozott parkkal.

Az 1870–1876 között kiépített Sugárút (mai nevén: Andrássy út) az Aréna utat keresztezve érte el a Városligetet. Az Aréna úton túli sugárúti szakaszt, az Andrássy út kiszélesedő torkolatát elődeink a Liget területének tekintették. A kertészek ennek megfelelően, a park többi részéhez hasonlóan gondozták. Az Andrássy út ligeti becsatlakozása egyébként sem számított főbejáratnak. Akkoriban a Városliget főkapuja a Rondó volt. Az Andrássy út torkolatából jobbra elágazó, kockaköves Stefánia út, amelyet 1872–1875 között építettek ki (a Városligeten belüli szakaszát pedig 1882-1885 között), szintén a régi, még Nebbien Henrik által kijelölt főbejárat felé kanyarodott. A Rondót érintve haladt át a Ligeten a lóversenytér felé.

Visszatérve a tér legrégebbi épületéhez, a Schickedanz Albert (1846-1915) által tervezett Műcsarnokot a Vasárnapi Újság 1896-ban így mutatta be: „A nyugodt és derült épület nagyon illik az eleven zöld lombok közé.”  Valóban, a nyerstéglával burkolt, meleg hatású falak, a színes pirogránit díszítmények remekül mutattak a természetes környezetben. A tó város felőli oldala, ahová a Műcsarnok felépült, akkoriban még szerves része volt a Városliget fás-ligetes zöldterületének.

Miután a Műcsarnokkal szemben 1906 decemberében megnyitották a Szépművészeti Múzeumot, amelyet Schickedanz Albert és Herczog Fülöp tervezett, 1909-ben az új épület előtti területet is parkosították. Az így létrejött ikerpark mindkét oldalán egy-egy szökőkutat is elhelyeztek. Középen ekkor már állt a Millenniumi emlékmű oszlopsora, igaz, még a királyszobrok nélkül. A lovasfogatok és a még ritkaságnak számító automobilok a középen szabadon hagyott, széles sétányon, Gábriel arkangyal szobrát megkerülve jutottak el a Városligeti-tó hídjához.

A Millenniumi emlékmű helyéről az 1896. évi VIII. törvénycikk így rendelkezett: "A Városligetnek az Andrássy út és a tó közötti részében a honfoglaló Árpádot és a nemzet egész történelmi múltját megörökítő emléket állít." Az emlékmű építészeti része, a központi oszlop és a kolonnád 1896–1905 között épült ki, ugyancsak Schickedanz Albert tervei alapján. A mai Hősök tere megkomponáltsága végső soron annak köszönhető, hogy ugyanaz az építész tervezte mindhárom meghatározó építményét, amelyek évtizedes különbségekkel épültek fel. Az emlékmű befejezése különösen elhúzódott. Több mint harminc év telt el az első kapavágástól a felavatásáig. Amint arról a következő kép is tanúskodik, a kor embere még úgy látta – hasonlóan a törvényalkotókhoz –, hogy az emlékmű nem egy térre épül, hanem a Városligeten belül, növényzettel körülvéve.

A parlamenti bizottság fontos szempontnak tekintette az emlékmű helyének meghatározásánál, hogy „ez az alkotás a fővárosi közlekedés valamely gócpontján akképp lenne állítandó, hogy a szakadatlanul nagy néptömegek figyelmét úgy vonja magára, hogy azért a forgalmat mégse akadályozza.” Idővel persze a Városligetbe igyekvő forgalom egyre markánsabban tört utat magának az Andrássy út irányából a tó hídjához, amelyet 1896-ban logikusan a sugárút tengelyébe építettek. A Millenniumi emlékmű körül kezdett kialakulni a ma is ismert úthálózat, de még évtizedeken át szökőkutak, fák, bokrok között haladtak a Ligetbe igyekvő járművek. A motorizáció elterjedésével fokozatosan vált ez az útvonal a Városliget főbejáratává.

A kor embere számára szimpatikusabb volt a virágágyásokkal tagolt „sétatér” a kopár kősivatagnál. Gyönyörködjünk a parkosított Hősök tere látványában a különböző évszakokban.

1928-ra helyükre kerültek az utolsó királyszobrok is a Millenniumi emlékmű kolonnádján. A honfoglaló vezérek szoborcsoportja előtt elhelyezték a Nemzeti Hősök Országos Emlékkövét, mely elé, az akkor még parkosított tér stílusához igazodva, félkörben pázsitot telepítettek.1929. május 26-án megtartották a Millenniumi emlékmű végső felavatását. 1932-ben pedig az addig névtelen tér megkapta a Hősök tere nevet.

Az évtizedeken át szépen gondozott parkot 1938-ban szüntették meg végleg, amikor a teret az Eucharisztikus Kongresszus miatt átépítették. Mintegy száz méter szélességben lekövezték, hogy a központi rendezvényre érkező százezres tömegnek helyet biztosítsanak. Az újabb nemzedékek már ebben a kövezett formájában ismerték meg a teret, mely a díszburkolattal is megkapó látványt nyújt a tó és a hatalmas park szomszédságában. 

A 21. századi ízlés mintha visszakanyarodna a száz évvel korábbi felfogáshoz: az emberek a természetes, zöld környezetben otthonosabban érzik magukat, mint a mégoly látványos, monumentális, de az utolsó négyzetméterig kővel borított téren. Erre az ízlés- és szemléletváltozásra is reflektált Persányi Miklós, a Liget Projekt kert- és tájépítészeti miniszteri biztosa első sajtótájékoztatóján, amikor azt mondta, hogy legszívesebben minél előbb száműzné a sokezres, a Ligetet kettévágó, zaj- és levegőszennyezéssel járó autóforgalmat a Kós Károly sétányról és újraparkosítaná a Hősök terét. (x)

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Az Andrássy út városligeti végét az 1890-es évek elején még az Ybl-féle Gloriette zárta le, amely a Millenniumi emlékmű helyén állt. Az Aréna úton túli részen nem láthatunk semmiféle teret, csak a Liget fáit. Ekkor még a későbbi tér első épülete, a Műcsarnok sem épült meg (Klösz György felvétele, Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.140)A szokatlan látvány más nézőpontból: a Műcsarnok város felőli oldalán, a mai buszparkoló helyén fák, bokrok, virágágyások, sétatéri pad és a szökőkút medencéje (képes levelezőlap, 1907, magángyűjtemény)A Szépművészeti Múzeum előtti park, nem sokkal az átadás után. Ekkor még kicsik voltak a telepített növények (Illustrierte Zeitung, Leipzig, 1909, június 10.)A néhány évvel későbbi felvételen már dús növényzetet és csobogó szökőkutat láthatunk (képes levelezőlap, 1912 körül, magángyűjtemény)Nem könnyű pontosan meghatározni, hol is állhatott egykor a fotós, aki számára természetes volt, hogy a királyszobrok nélküli „Milleniumi emlék”-et fákkal az előtérben, a park padján üldögélő gyerekekkel örökítse meg (képes levelezőlap, 1900 körül, magángyűjtemény)A 20. század elején már megjelentek a téren átvezető utak az épületek előtti parkok között. Ezen a felvételen épp egy ló baktat, gazdáját követve a Liget bejárata felé (képes levelezőlap, részlet, magángyűjtemény)Eleinte a hídhoz vezető út, a Stefániától eltérően, nem is volt kikövezve. Ligeti sétánynak tekintették, a porfelverődés ellen pedig, a park többi sétányához hasonlóan, locsolással védekeztek. A kertészek folyamatosan gondozták, locsolták az itteni növényzetet is (balról: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum, Kerekes J. Zoltán, 1909, jobbról: Fortepan / Schoch Frigyes, 1914)A felvétel 1930-ban készült, valószínűleg egy hétvégi napon. Amint látható, a Millenniumi emlékmű körüli tér és a bevezető út a gyalogosoké, egyetlen járművet sem látunk (Fortepan / Schwimmer János)A Szépművészeti Múzeum előtti, szépen gondozott park, fákkal, cserjékkel, nem sokkal a „lekövezés” előtt, az 1930-as évek elején (Fortepan / Somlai Tibor)Téli életkép örökzöldekkel (Élet a régi Városligetben, 2013. 141. o.)Amint az 1905-ben postára adott, litografált levelezőlapon láthatjuk, a Műcsarnokot mindkét oldalról fák vették körül, elöl pedig egy kocsifelhajtóként is szolgáló sétány választotta el a sétányokkal szabdalt parktól (képes levelezőlap, magángyűjtemény)Az utolsó pillanatok egyike, amikor az emberek még sétaúton közlekedtek a téren át és a Millenniumi emlékmű előtti térség sem volt lekövezve. A felvétel 1932–1936 között készült (képes levelezőlap, magángyűjtemény)A parkoló gépkocsikkal együtt is szép látvány  madártávlatból, esti díszkivilágításban a díszburkolattal ellátott tér (Civertan Grafikai Stúdió / wikipédia)Búcsúzóul és emlékeztetőül idézzük fel még egyszer a parkosított Hősök tere látványát egy 1937-ből származó felvétellel (képes levelezőlap, magángyűjtemény)Az 1935-ben készült légifelvételen jól kivehető, hogy az immár saját névvel rendelkező tér kezdi felvenni ma ismert formáját. A szökőkutak még megvannak, de a parkosított területek visszaszorulóban, helyüket fokozatosan a felvonulásokra, rendezvényekre alkalmas, kövezett felületek veszik át (Fortepan / Szent-Istvány Dezső)Árulkodó az 1903-ból származó képeslap felirata: Városliget, Műcsarnok. Ma természetesen így írnák: Hősök tere, Műcsarnok. De akkoriban még nem épült meg sem a Szépművészeti Múzeum, sem a Millenniumi emlékmű.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár