A hirosimai atomtámadással is összekötötték a tokiói olimpiát

Japán 1936-ban első ázsiai országként nyerte el az 1940-es nyári olimpia rendezési jogát, de ezt két év múlva a Kína ellen indított háború miatt elvették tőle. (Helyszínnek ezután Helsinkit jelölték ki, majd a második világháború miatt törölték a játékokat.) A Nemzetközi Olimpiai Bizottság majdnem negyedszázad után, 1959. május 26-án ítélte oda ismét a rendezési jogot Tokiónak. Az immár gazdasági nagyhatalomnak számító Japánban mindent megtettek, hogy elkápráztassák a világot. Csillagászati összegeket költöttek a fejlesztésekre: a meglévő létesítmények modernizálása mellett új stadionokat, szállodákat, autópályákat és metróvonalakat építettek, kilenc nappal az olimpia megnyitója előtt adták át a világ akkor leggyorsabb vasútját, a Tókaidó Sinkanszent, Japán és Hawaii között lefektették az első csendes-óceáni tenger alatti kommunikációs kábelt.

Az új műholdak révén az olimpiák történetében először közvetítették élőben és színesben a versenyeket (jóllehet a közvetítések nagyobb része még fekete-fehér volt), az adást 600 millióan követték figyelemmel világszerte. Először alkalmaztak lassított visszajátszást, számítógépes idő- és adatrögzítést, elektronikus időmérést és célfotót (az olimpia hivatalos időmérője a japán Seiko cég lett). Japán háború utáni újjáépítését és a békét szimbolizálta, hogy a megnyitó ceremónián az olimpiai lángot nem egy élsportoló, hanem egy olyan fiatalember gyújtotta meg, aki 1945. augusztus 6-án, az első atombomba ledobásának napján született Hirosimában.

A Hirohito császár által megnyitott első ázsiai olimpián rekordmezőny, 93 nemzet 5140 (4457 férfi és 683 női) sportolója vett részt, akik 20 sportág 163 versenyszámában mérték össze felkészültségüket. Új olimpiai sportág volt a női ötpróba, a rendező országban igen népszerű cselgáncs és a női röplabda. A versenyek színvonalát tükrözi, hogy 41 világrekord született, ezek közül 19 úszásban és 15 atlétikában. Az olimpia legeredményesebb sportolója az amerikai úszó, Don Schollander lett négy aranyéremmel, az ausztrál Dawn Fraser a nők között példátlan módon sorozatban harmadszor nyerte meg a 100 méteres gyorsúszást. A japán Vatanabe Oszamu úgy lett a szabadfogású birkózás olimpiai bajnoka, hogy összesen 10 percet töltött a tatamin és ellenfelei egyetlen pontra sem voltak képesek vele szemben.

A szovjet tornásznő, Larisza Latinyina harmadik olimpiáján két arannyal, két ezüsttel és két bronzzal növelte érmei számát, kilenc aranyérmével máig ő a legeredményesebb női olimpikon. Az etióp Abebe Bikila, a császári testőrség tagja a maratoni futás történetében első alkalommal őrizte meg olimpiai bajnoki címét, ezúttal már cipőben futva le a 42,195 kilométeres távot. Az angol Ann Packer, aki még sohasem indult 800 méteren, világcsúccsal győzött, s Tokióban szerzett olimpiai bajnoki címet az amerikai Joe Frazier, a nehézsúlyú ökölvívás későbbi profi világbajnoka.

Az október 24-ig tartó játékok éremtáblázatán az Egyesült Államok végzett az első helyen 90 éremmel, amiből 36 volt arany. A második helyet 30 arannyal, összesen 91 medállal a Szovjetunió szerezte meg, a házigazdák 29 éremmel, benne 16 arannyal kerültek a harmadik helyre, őket az egyesült német csapatként versenyző kelet- és nyugatnémet sportolók követték, akik 45 érmet, közte 10 aranyat érdemeltek ki. A magyar csapat a hatodik helyen végzett, a 22 éremből 10 volt az arany, 7 az ezüst és 5 a bronz.

Tokióban Magyarországot 17 sportágban 182 sportoló, 150 férfi és 32 nő képviselte, a megnyitón a nemzeti lobogót - miként az 1968-as és az 1972-es játékokon is - a gerelyhajító Kulcsár Gergely vitte. Aranyérmes lett Hammerl László (sportlövészet), Kozma István (kötöttfogású birkózás), Pézsa Tibor (kardvívás), Polyák Imre (kötöttfogású birkózás), Rejtő Ildikó (tőrvívás), Török Ferenc (öttusa, egyéni). A dobogó felső fokára állhatott még a női tőrcsapat, valamint a férfi párbajtőr-csapat, s magabiztosan nyert aranyérmet a férfi vízilabda- és labdarúgó-válogatott. A legeredményesebb magyar olimpikon Rejtő Ildikó volt, aki egyéniben és a tőrvívó csapat tagjaként is a dobogó tetejére állhatott.

A tokiói olimpiáról készült az első szélesvásznú hivatalos dokumentumfilm, amelyet 500 tagú stáb száz kamerával forgatott. A játékokhoz kapcsolódó kulturális rendezvények révén lett ismert világszerte a taiko (japándob) és a csoportos dobolás művészete. Az olimpia alatt, Tokióban játszódik Cary Grant utolsó filmje, a Lassan a testtel!. A 2020-as olimpiának ismét Tokió ad majd otthont. A nyitó- és záróünnepséget az 1964-es eseményre épült központi stadionban tartják, amelyet addig még - ahogyan fogalmaztak: - "egy kicsit" modernizálnak.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2011

• Az örökség
• Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
• A közös kód
• Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
• A Délvidék megszállása 1941-ben
• Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
• A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
• Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt