A gúzsba kötött kínai lábaktól a gyilkos gallérig – hét halálos divattrend

2020. október 11. 11:18 Kulcsár Ádám

„A szépségért meg kell szenvedni!” – tartja a mondás, amelyhez azonban elfelejtik hozzátenni, hogy az embereknek, akik ősidők óta próbálnak lépést tartani az éppen aktuális trendekkel, nemegyszer az életükbe került a divat követése.

Korábban

Gúzsba kötött kínai lábak

A kínai nők életét több mint ezer éven át keserítette meg egy szörnyű kínokkal terhes szokás: az úgynevezett lábelkötés.

A X. századtól a XX. század elejéig divatozó testtorzítás során a női lábakat egy többméteres szövetdarabbal gyakorlatilag gúzsba kötötték, hogy minél kisebbnek látszódjanak, és lótuszvirág formájúak legyenek, ami a kínai kultúrában az erotikus varázst testesítette meg. A láb elnyomorítása a jólétet szimbolizálta.

A fiatal hölgyek – miután levágták lábkörmeiket – először megmártóztatták lábfejeiket egy ecet, vizelet és gyógynövények keverékéből álló oldatban, majd a lábujjakat behajlították, s átkötötték egy akár 3 méter hosszúságú szövetdarabbal, amelyet heti 2-3 alkalommal (a tehetősebbek naponta) cseréltek.

Eközben a lábujjak csontjai lassan eltörtek, beékelődtek a talpba: a láb pedig a végletekig eldeformálódott. Szörnyű belegondolni, hogy az első beavatkozásra 4–9 éves korban került sor, s állítólag 2-3 év múlva már elérték a kívánt lótuszformát.

Az 1912-ben betiltott hagyomány hajnalán még csupán a magasabb társadalmi osztályoknál (elsőként a császári udvarban) terjedt el e szokás, azok között, akik lényegesen könnyebb életvitelük miatt megengedhették, hogy elnyomorított lábaikat ritkán használják.

Egy évszázad elteltével azonban a női társadalom jelentős részében hódított már a lábelkötés, amelynek hiánya igencsak „parasztosnak” hatott. A szegényebb, földeken dolgozó leányok ugyanis nem engedhették meg a kis – olykor 7-8 centiméteres – lábakat, amik a poklot jelentették volna munka közben.

A végtag deformálását sokszor a férfiak kényszerítették ki, akik általában nem is látták mezítelenül a nők lábát, csupán a pöttömnyi selyemcipellőt. A fájdalmas eljárás következtében a kínai hölgyek lábujjaiban megszűnt a vérkeringés, üszkösödés, vérmérgezés, sőt a lábak teljes elrothadása fenyegette őket.

Egy becslés szerint körülbelül 10 millió nő eshetett át testének ilyenfajta megnyomorításán, tíz százalékuk pedig bele is halt e sajátos divatba.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2020. őszi számában olvasható.