A vörösterror 133 napja

A francia közlegény, akiből végül Svédország királya lett

2018. július 25. 08:03 Múlt-kor

Napóleon császárként való uralkodása igen nagy mértékben felforgatta Európa országainak addigi rendszereit és erőviszonyait. Emellett a császár hírhedt volt nepotizmusáról – a fontosabb pozíciókba rokonait és barátait ültette. Nem volt ez másként akkor sem, amikor más országok uralkodóit kellett kiválasztania.

Jean Bernadotte
Jean Bernadotte marsall, azaz XIV. Károly János svéd király

A francia forradalom és a napóleoni háborúk során a francia arisztokrácia megtizedelődött, a francia társadalomban betöltött szerepe helyén pedig vákuum maradt – a királypártiak, nemesek, katonatisztek, egyházi személyek, és a többi arisztokrata vagy külföldre menekült, vagy a guillotine alá került. Ennek következtében a forradalom lehetővé tette, hogy a polgárság köréből emelkedjenek fel emberek olyan pozíciókba, amelyeket kizárólag arisztokraták tölthettek be korábban. A zavaros korszakban kegyetlen meritokrácia uralkodott.

Miután Napóleon megkezdte Európa meghódítását, serege több altisztje emelkedett nem csupán tiszti, de főtiszti rendfokozatokig – némelyikőjük még a „Franciaország marsallja” címet is elnyerte. Egyikőjük egy ország királya is lett, az általa alapított uralkodóház pedig a mai napig a trónon ül. Ő volt Jean Bernadotte, a dél-franciaországi Pau városából.

Bernadotte középosztálybeli családba született, tanulmányai után pedig ügyvédi asszisztenssé vált. 1780-ban belépett a francia királyi hadseregbe. Az 1789-es forradalom idejére már őrmesteri rangban szolgált. A forradalmat követő háborúk során egymás után jöttek számára az előléptetések, 1794-ben már vezérőrnaggyá nevezték ki a fleurusi csatát követően. 1796-ban ismét kiemelkedő teljesítményt nyújtott a theiningeni csatában, majd Napóleon itáliai hadjáratában is részt vett. Itt személyesen találkozott is a hadvezérrel, aki egy teljes hadosztály parancsnokává nevezte ki a hajdani közlegényt.

Napóleon nem elégedett meg nagy sikerű hadjárataival. Franciaországot ekkor még az öttagú Direktórium irányította, Napóleon pedig 1799-ben megdöntötte hatalmukat a brumaire-i államcsíny keretében. Időközben Bernadotte sem volt tétlen: feleségül vette Napóleon bátyja, Joseph sógornőjét, ezzel bebetonozva státusát az új elitben. A Francia Császárság 1804-es kikiáltásakor már Napóleon egyik legmegbízhatóbb tisztjének számított, és egyike volt a Napóleon által kinevezett 18 birodalmi marsallnak.

Ügyes helyezkedése mellett azonban továbbra is lenyűgözte császárát a csatamezőn. Az austerlitzi győzelemben játszott szerepéért megkapta Napóleontól a Pontecorvo hercege címet (Napóleon eddigre az Itália királya címet is viselte).

1808-ban Svédország és Oroszország között háború tört ki a svéd korona alá tartozó Finnország birtoklásáért. A konfliktusban Oroszország győzött, és létrehozta a hozzá tartozó, de autonómiát élvező Finn Nagyhercegséget. A vereség válságot idézett elő Svédországban, és a királyt, IV. Gusztáv Adolfot letaszította a trónról nagybátyja, aki XIII. Károly néven elfoglalta azt. Az új király azonban a szenilitás egy korán kialakult formájával küzdött, és élő örökösei sem voltak. A svéd parlament kijelölte utódnak Augustenborgi Keresztély Ágost dán herceget, aki azonban egy évvel később, 1810-ben agyvérzést szenvedett, amelybe bele is halt.

Napóleon eddigre kialakította Európában saját hatalmi rendszerét – a fontosabb trónokra rokonait, illetve megbízható embereit ültette. A szövetség előnyeiből kimaradni nem akaró svéd parlament Napóleonhoz fordult, hogy jelöljön ki egy általa megfelelőnek tartott embert XIII. Károly örököséül. Napóleon Pontecorvo hercegét, Jean Bernadotte-ot ajánlotta, aki 1810-től kormányzóként vezette az országot, XIII. Károly 1818-as halálával pedig XIV. Károly János néven trónra lépett. Svédország és Norvégia 1814-ben létrejött uniójának köszönhetően egyúttal Norvégia trónját is elfoglalta.

XIV. Károly János 1844-es haláláig békében uralkodott. Uralkodása során együttműködött a parlamenttel, Napóleon bukását követően pedig ismét ügyesen helyezkedve jó viszonyt igyekezett ápolni a Franciaországot legyőző nagyhatalmakkal. Mindemellett véget vetett Svédország addigi terjeszkedő politikájának, amellyel több költséges és nagy veszteségekkel járó háborúba bonyolódott a korábbi évszázadokban. Bernadotte megközelítése sok modern értelmezés szerint Svédország mai szigorú semlegességének alapja. Katonai múltja miatt nagy tiszteletnek örvendett hadserege részéről is, a békés időkben végig készenlétben tartotta a svéd csapatokat.

A Bernadotte-ház napjainkban is Svédország uralkodócsaládja, a jelenlegi király, az 1973 óta regnáló XVI. Károly Gusztáv maga is XIV. Károly János, azaz Jean Bernadotte leszármazottja.

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
XIV. Károly János Norvégia királyává koronázása a trondheimi Nidaros katedrálisban, 1818.XIII. Károly svéd királyA francia és svéd zászlókkal egyaránt feldíszített Bernadotte-ház a franciaországi Pau városában

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!