A csillagászat úttörőjének előbb orrába, majd életébe kerültek felfedezései

Tycho Brahe 400 évvel halála után is mondhatni ismeretlen az utókor számára, annak ellenére, hogy saját korszakában, a 16. században kiemelkedő felfedezéseket tett a csillagászat terén és alapjaiban forgatta fel a világegyetemmel kapcsolatos korabeli tudományos ismereteket. A siker és az eredmények hozta népszerűség nem kizárólag pozitív hozammal rendelkezik, legjobb bizonyítéka az elfeledett csillagász története, aki testi épségével fizetett az elismerésért.

A fordulat éve: a pánikkeltő napfogyatkozás

A tudós 1546 decemberében látta meg a napvilágot egy dán nemesi család sarjaként, aki ikertestvérét korán elveszítve, a szülők legidősebb gyermeke volt 12 testvére közül. Brahét tehetős nagybátyja, Jørgen Thygesen Brahe nevelte, akiről a történészek egy része azt állította, hogy elrabolta unokaöcsét.

Bármi is legyen az igazság, Jørgen valószínűleg szeretettel bánt a gyermekkel, hiszen később maga Brahe a következőket állította: “18 éves koromig gondoskodott rólam, saját fiaként kezelt és az örökösévé tett.” Eredményei előtt a csillagász meglehetősen népszerűtlen volt környezete szemében, csupán egy iszákos alaknak tartották, ráadásul még a dán királynével is hírbe hozták.

Brahét nagybátyja eredetileg jogásznak szánta, aki a kérésnek eleget téve el is végezte a jogtudományi képzést a Koppenhágai Egyetemen, habár kezdettől fogva csekély érdeklődést mutatott a terület iránt. Élete fordulatát az 1560-as év hozta el, amikor európai csillagászok napfogyatkozást jósoltak, komolyan felkeltve a fiatal Brahe érdeklődését. A csillagászat helyzete a 16. században még instabilnak számított, tekintve, hogy megítélése a köztudatban a babona és a tudomány között lebegett. A változást a feltételezett napfogyatkozás megjelenése hozta el, viszont a köznép körében a nappali sötétség olyan pánikot keltett, hogy sokan a papokhoz menekültek, hogy utoljára meggyónják bűneiket.

Az események később a fiatalembert a csillagászat irányába terelték, Brahe számos szükséges felszerelést beszerzett és az összes elérhető szakirodalmat is elolvasta. Az egyik legfontosabb, alapműnek számító anyag ezek közül Ptolemaiosz alexandriai görög matematikus, csillagász és geográfus Almageszt című munkája volt. A könyv Kr. u. 150 körül keletkezett, és nem csupán a Nap, a Hold és egyéb, akkoriban ismert bolygók mozgásának szentel figyelmet, hanem több mint ezer csillag nappályán történő mozgáskoordinátáinak is.

A tudományos vita, amely Brahe orrába került

1560 és 1570 között Brahe több kiemelkedő egyetemen is bővítette ismereteit a matematika és a csillagászat tudományában, például Lipcsében, Wittenbergben, Rostockban, Bázelben és Augsburgban is. 1566-ban kirobbant egy matematikai vagy egy csillagászati vita (a különféle források ebben megoszlanak), amely olyan mértékig elfajult, hogy komoly erőszakos cselekményekbe torkollott. A tudós egy karddal vívott párbajba keveredett, ennek következtében elvesztette orrát. Az események után állítólag arany vagy ezüst fémprotézist viselt sérülése helyén, viszont a maradványai későbbi exhumálását követő modern eredmények szerint ennek anyaga bronz volt.

1570-ben visszatért Dániába és létrehozta saját obszervatóriumát a Herrevad nevű hajdani ciszterci kolostorban. Két évvel később, egy novemberi éjszakán különös felfedezést tett, amikor meglátott egy olyan csillagot, amely a Vénusznál is fényesebben ragyogott, ráadásul még a korábbi szakmai feljegyzések sem említették. Jelentősége a korabeli tudományos felfogás miatt volt kiemelkedő, hiszen alapjában változtatta meg a csillagászat egész szemléletmódját.

Az ókorban Arisztotelész doktrínájában kijelentette, hogy az égbolt konstans és nem változik, a csillagászok pedig egészen a 17. századig ezt a megállapítást vették alapul, addig, amíg Brahe be nem jelentette az új csillag létezését, amelyet az utókor, azóta szupernóvaként tart számon. 1573-ban nyilvánosságra hozta felfedezését a De Nova Stella („Az új csillagról”) című könyvében, amely egész Európában ismertté tette csillagászként.

Brahe előmenetele és kínos magánélete

A siker további előrelépést hozott a tudós számára és lehetőséget kapott, hogy a Koppenhágai Egyetemen csillagászatot oktasson. Népszerűsége olyan mértékű volt, hogy munkássága még II. Frigyes dán királyt is bűvkörébe vonta, ami nemcsak elismerést hozott számára, hanem anyagi támogatást is. Az uralkodó támogatta egy olyan obszervatórium felépítését a Koppenhágához közel található Hven szigetén, amely később a kontinens legrangosabb csillagászati intézetévé vált.

Brahe még az újdonság publikálásának évében feleségül vett egy paraszti sorból származó nőt, Kirsten Jørgensdattert, akinek családi háttere óriási botrányt váltott ki mind a nemesi, mind a tudományos körökben. Ennek ellenére kitartott felesége mellett, akivel közösen 8 gyermeket neveltek fel. Nem kizárólag a magánélet területén tett szokatlan lépéseket, de a csillagvizsgáló légkörét is bizarrá varázsolta. Amellett, hogy olasz művészekkel dekoráltatta ki az épületet, körbevette magát különös figurákkal, ilyen volt a Jepp nevű udvari bolondként szolgáló törpe is, akiről azt feltételezték, hogy médium.

A népszerűség hamarosan szertefoszlott, ami a pletykák szerint annak volt köszönhető, hogy elcsábította Mecklenburg-Güstrowi Zsófia dán királynét, valószínűleg ez az eset inspirálhatta Shakespeare-t Hamlet című művének megírására. A következmények új otthon keresésére kényszerítették a tudóst, aki 1597-ben Prágában telepedett le, élvezve II. Rudolf Habsburg uralkodó vendégszeretetét. Egészen 1601-ig élt új otthonában, amíg egy különös megbetegedés következtében 54 évesen el nem hunyt.

Brahe rejtélyes halála

Tanítványa és tudóstársa, Johannes Kepler elmondása szerint egy prágai lakomán Brahe az etikettre hivatkozva egész este nem volt hajlandó elhagyni az asztalt, hogy könnyítsen magán, hazaérve pedig már nem, vagy csak korlátozottan és fájdalmasan volt képes a vizeletürítésre. A lakomát követően 11 nappal, nagy kínok közepette és delíriumos állapotban érte a halál.

A betegség, mint a halál oka többek számára kevésbé volt elfogadható, ennek következtében szóbeszéd ütötte fel a fejét, miszerint idegenkezűség vetett véget a tudós életének. Egyesek mérgezésre gyanakodtak. Két lehetséges gyanúsított neve merült fel, az egyik maga a dán király, IV. Keresztély, akinek édesanyjával állítólag viszonyt folytatott a csillagász, a másik személy az utókor számára jól ismert csillagász és matematikus Kepler. Kepler és Brahe együtt dolgozott, amikor kutatási feljegyzések miatt nézeteltérés támadt köztük, később a gyilkosság után Kepler maga beismerte, hogy ellopta a feljegyzéseket.

A rejtély nem hagyta nyugodni a történettudományt, így 1901-ben exhumálták Brahe maradványait, és mintákat vettek belőlük. Az 1990-es években, majd 2010-ben ismét szakértők vizsgálták meg a maradványokból gyűjtött szakállmintákat, ezekben magas, de nem halálos szintű higanymennyiséget fedeztek fel. Napjainkban a konszenzus az, hogy Tycho Brahe vese- vagy húgyúti betegségben hunyhatott el.