A 41 aranyérmestől a sporttörténelmet író magyarig – a paralimpiák története

Római kezdetektől a torontói botrányig

A paralimpia a fogyatékkal élő emberek számára rendezett legismertebb nemzetközi sportverseny, amely az olimpiai játékok mintájára jött létre. (A siketolimpia és az értelmi fogyatékosok speciális olimpiája nem tartozik a paralimpiához.) A paralimpia kifejezést, amelyet hivatalosan először az 1988-as szöuli játékokon használtak, eredetileg az angol paraplegic (bénult) és az olimpia szavak összetételével alkották meg.

Később az előtagot a görög para (hasonló) szóval helyettesítették, utalva az ép versenyzőkével egyenrangú, párhuzamos játékokra. A paralimpiák mottója: A lélek mozgásban. Szimbóluma a három ecsetvonáshoz hasonló, egy központ körül mozgó agito (a latin szó jelentése: mozgásba hozok), az alakzatok színe piros, kék és zöld, mert ezek a nemzeti lobogókban leggyakrabban használt színek. A láng meggyújtásához használt fáklya lényegében megegyezik a nyári olimpiai játékok megnyitóján használttal. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) 2001-ben megállapodott abban, hogy 2012-től mindig két héttel a nyári olimpiai játékok után, annak versenyhelyszínein rendezik meg a paralimpiát.

A mozgalom 1948. július 28-án indult útjára, amikor a londoni XIV. olimpiai játékok nyitónapján Sir Ludwig Guttmann német születésű brit neurológus íjászversenyt rendezett az Aylesburyben működő Stoke Mandeville kórház kerekesszékes hadisérültjei számára. Az évente megrendezett játékok atlétikai versenyekkel, vívással és kosárlabdával bővültek, s 1952-ben már négy holland hadisérült is részt vett rajtuk. A költségek fedezésére 1955-ben pénzügyi alapot hozott létre a Brit Gerincsérült Sportolók Alapítványa. A Világ Veteránjainak Szövetsége 1957-ben Párizsban kategorizálta a különböző sérültségeket, és a nemzetközi szabályokat is lefektették. Még abban az évben megalakult a Mozgáskorlátozottak Nemzetközi Sportszövetsége (ISMGF) Guttmann professzor elnöklete alatt, hogy összefogja a nemzetközi részvétellel zajló játékok megszervezését.

Az első paralimpiai játékokat 1960-ban rendezték meg Rómában, hét nappal a XVII. nyári olimpia után Antonio Maglio, az ostiai Gerincsérültek Központja igazgatójának kezdeményezésére. Sir Ludwig Guttmannt fogadta XXIII. János pápa is, és ezekkel a szavakkal jellemezte: "Ön a mozgássérültek Coubertinje." Rómában 23 ország mintegy 400 kerekesszékes sportolója versenyzett nyolc sportágban, ekkor szerepelt először az asztalitenisz a programban.

1964-ben Tokióban a 22 küldöttség 390 sportolója hét sportágban: íjászatban, atlétikában, kosárlabdában, sznúkerben, úszásban, asztaliteniszben és súlyemelésben versenyzett. Ez volt az első paralimpia, ahol felvonták a mozgalom zászlaját, és elhangzott a himnusz is, s ekkor alakult meg a Mozgáskorlátozottak Sportszervezete (ISOD). 

1968-ban a színhely Mexikóváros, a XIX. olimpiai játékok házigazdája lett volna, de adminisztrációs problémák miatt a játékokat Tel-Avivban rendezték meg. A harmadik paralimpián 29 küldöttség 750 gerincsérült versenyzője vett részt.

A negyedik paralimpiai játékokra 1972-ben a németországi Heidelberg városában került sor, és 44 küldöttség ezer kerekesszékes sportolót nevezett. Itt született meg az első magyar paralimpiai érem, Fejes András - aki magánúton vett részt a játékokon - kerekesszékes kocsiversenyen harmadik helyezést ért el.

Az 1976-os montreali olimpia szervezői nem tudták felajánlani az ottani létesítményeket, így a játékokat Torontóban rendezték meg. Most első alkalommal vettek részt a versenyeken látássérült és amputált versenyzők is, a játékokra 42 küldöttség 1600 sportolót nevezett. A kerekesszékes versenyeken 150 paralimpiai rekord dőlt meg, és 103 világrekord született. Ugyanebben az évben rendezték meg az első téli paralimpiát a svédországi Örnsköldsvikben.

Magyarország 1976-ban küldött először hivatalos küldöttséget a játékokra, de a 12 sportolót és a három kísérőt a harmadik napon - tiltakozásul a dél-afrikai apartheid rezsim sportolóinak jelenléte miatt - hazarendelték. Tauber Zoltán asztaliteniszező aranyérmét, Oláh József atléta bronzérmét a rendezők törölték a hivatalos protokollból. (Az érmeitől politikai okokból megfosztott két sportolót idehaza a riói paralimpia előtt rehabilitálták, Tauber Zoltán megkapta az utólag mégis elismert aranyérmét, Oláh József atléta özvegye pedig átvehette a bronzérmet jelképező oklevelet.)

1980-ban a Szovjetunió nem rendezte meg a hatodik paralimpiát, így arra a holland Arnheimben került sor 42 küldöttség 2500 sportolójának részvételével, Magyarország az 1976-os bojkott miatt nem kapott meghívást. Ekkor szerepeltek először a paralimpián a központi idegrendszer sérüléséből adódó mozgáskorlátozottak, ekkor volt először televíziós közvetítés, igaz, még csak felvételről lehetett az eseményeket nyomon követni.

1984-ben a versenyeket New Yorkban és a mozgalom szülőhelyének számító Stoke Mandeville-ben rendezték meg. Most először gyújtották meg a paralimpiai fáklyát a XXIII. Los Angeles-i nyári olimpia lángjáról, így a két esemény jelképesen is összekapcsolódott. A játékokon 1800 sportoló vett részt, a magyar sportolókat 42 fős küldöttség, ebből 31 sportoló képviselte. A magyar szempontból  eddigi legsikeresebb paralimpiáról a sportolók 12 arany-, 13 ezüst- és 3 bronzéremmel tértek haza - a Magyar Paralimpiai Bizottság statisztikája alapján.

1. Római kezdetektől a torontói botrányig
2. A magyar paralimpikon, aki sporttörténelmet írt

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor egy tulipánhagymáért luxuslakást lehetett venni
• Így lett Kassa csehszlovák város
• Tíz nagy győzelem a halál fölött
• A modern remetekirályság
• Így tanították Horthyt a 2. világháború után
• A kerti szajha
• Kolozsvár román megszállása
• Az újra megtalált munkásnő
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma