Egy fekete atléta volt a legnagyobb sztár Hitler olimpiáján

Berlin már 1911-ben elnyerte az 1916. évi VI. olimpia rendezési jogát, 1913-ban fel is avatták a 30 ezer néző befogadására képes atlétikai stadiont. Az első világháború miatt azonban a játékok elmaradtak, a háborúban vesztes németek a következő két olimpián részt sem vehettek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 1931-es barcelonai ülésén ítélte ismét Berlinnek a rendezés jogát. 1933 elején viszont Hitler került hatalomra, és a nácik nyíltan antiszemita politikája miatt sokan tiltakoztak, az amerikai sportolók részvétele például csak heves vita után dőlt el. A politikamentes sportot hirdető NOB nem változtatta meg döntését, a németországi szervezőbizottság pedig garanciát vállalt arra, hogy tiszteletben tartják az olimpiai szabályzatot, és a zsidó és német üldözöttek számára is lehetővé teszik a részvételt. (A német csapatnak ugyanakkor csak árja sportolók lehettek a tagjai.)

Hitler "az Új Németország" propagandájának szánta az ötkarikás játékokat, ezért a szervezés teljes állami támogatással, a költségekre való tekintet nélkül folyt. A Harmadik Birodalom nagyságát és hatalmát jelképezte a világ akkor legnagyobb, 110 ezer férőhelyes stadionja, a Reichssportfeld, amely 42 millió birodalmi márkáért épült fel Werner és Walter March tervei alapján. A szintén az olimpiára készült Deutschlandhalle 20 ezer, az úszóstadion 18 ezer néző befogadására volt alkalmas.

A központi stadion mellett alakították ki a játékok történetének első olimpiai faluját, ahol a sportolók és sportvezetők lakhattak. Újításként ezen az olimpián érkezett először váltófutással Olümpiából az olimpiai fáklya, útja hét országot érintett, köztük Magyarországot is. A Birodalmi Vasút (Deutsche Reischsbahn) az esemény ideje alatt közel négymillió utast szállított Berlinbe és onnan vissza, a fővárosi gyorsvasút, az S-Bahn több mint 8000 különjárattal harmincmillió embert juttatott el a versenyek helyszíneire.

Az augusztus 1. és 16. között zajló olimpiai játékokon 49 ország 4066 delegáltja vett részt, ami akkor rekordnak számított. (Hiányzott a Szovjetunió, a spanyol sportolók a hazájukban dúló polgárháború miatt maradtak távol.) Az ünnepélyes megnyitóra Hitler részvételével 1936. augusztus 1-jén került sor. A felvonuló sportolók zavarban voltak, hogy a Führer páholya előtt elhaladva a hagyományos módon vagy náci karlendítéssel tisztelegjenek-e, ezért egy részük az egyik, más részük a másik változat mellett döntött, a brit és amerikai küldöttség tagjai csak a fejüket fordították a páholy felé, az amerikaiak még arra sem voltak hajlandók, hogy nemzeti zászlójukat meghajtsák.

A náci ideológia szerint ezen az olimpián az árja sportolóknak bizonyítaniuk kellett felsőbbrendűségüket más országok versenyzőivel szemben. A német csapatból így maradt ki a korábban világcsúcsot felállító, zsidónak minősített magasugró Gretel Bergmann, helyére "Dora" Ratjen került, aki végül a negyedik helyen végzett. Róla két évvel később derült ki, hogy férfi, és az igazi neve Heinrich, végül azért bukott le, mert elfelejtett borotválkozni. A versenyszámot Csák Ibolya nyerte.

Hitler tartott a színes bőrű atlétáktól, és joggal, mert a berlini olimpia legnagyobb sztárja az amerikai Jesse Owens lett. Az Amerikában is faji diszkriminációnak kitett fekete sportoló négy aranyat zsebelt be a náci Németországban, teljesítménye láttán sok német is felállva tapsolt. A játékokon összességében a német sportolók szerepeltek a legjobban, az amerikaiakat megelőzve összesen 89 érmet szereztek, ebből 33 volt arany.

Remekül szerepeltek a magyar sportolók is: a vívó Elek Ilona szerezte meg az első olimpiai aranyérmet, néhány nappal megelőzve a szintén győztes Csák Ibolyát, első helyen végzett Csik Ferenc a 100 méteres gyorsúszásban, Harangi Imre ökölvívó, Kárpáti Károly, Lőrincz Márton és Zombori Ödön birkózók, a kardcsapat és a vízilabda-válogatott is. Újdonságként hatott itthon, hogy a Magyar Rádió Pluhár István sportriporter közreműködésével először közvetített élőben az eseményről.

Érdekesség, hogy 1936-ban került be a versenyszámok közé a kajak-kenu, a kézi- és kosárlabda. Ez volt az első olimpia, amelyről tévéközvetítést sugároztak, igaz, a minőség csapnivaló volt. Leni Riefenstahl német rendezőnő 400 ezer méternyi filmanyagot vett fel a játékokról, ebből született az Olympia című alkotása. A művön 30 operatőr, 170 munkatárs dolgozott, az atléták mozgásának követésére - a kamera sínre helyezésével - az elsők között alkalmazták a kocsizást, a lassított felvételeket, daruról, légballonból és víz alatti kameraállásból is fotóztak. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság által 1939-ben aranyéremmel kitüntetett film rakta le a modern sportfotózás alapjait, és máig oktatják az operatőröknek.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig