2020. tavasz: Halálos tudomány

Így kezdődött a román-magyar hidegháború

2014. október 8. 12:06 Csernus Szilveszter

Az 1948-1949-re kialakuló román-magyar hidegháború nemcsak azért kapott oly kevés figyelmet, mert eltörpül a két ország 20. századi történelme során vívott háborúi mellett, hanem mert a szocialista tömbön belüli konfliktusok közül sem emelkedik ki. A két szocialista pártállam szembenállása - román részről legalábbis - az elmúlt évtizedekből örökölt nemzeti konfliktusokra vezethető vissza. Pedig elvileg az 1940-es évek második felétől "Köztes-Európa" államai már csak az internacionalista szocialista ideológia nevében működhettek. Alább megismerhetjük a folyamatot, amely a román-magyar kis hidegháborúhoz vezetett.


Petru Groza román kormányfő és Dinnyés Lajos miniszterelnök aláírja a barátsági és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt a Parlamentben

Mini-hidegháborúk?

Hidegháborúról beszélni román-magyar viszonylatban megtévesztőnek tűnhet, ugyanis Budapest és Bukarest nem fegyverkezett egymás ellen, sőt 1947-től pártközi (Kominform), 1948-tól államközi, 1949-től pedig gazdasági (KGST) szövetség állt fenn a két állam között. Mindezek ellenére Románia nem a "szocialista testvériségnek" megfelelő, hanem makacs soviniszta külpolitikát folytatott nyugati határai mentén, ami egy féloldalas hidegháborús viszonyt eredményezett.

Egy esetleges háború természetesen elképzelhetetlen volt a szocialista államok között. Ez még a Szovjet Hadsereg 1958-as Romániából való kivonulása utáni időszakra is igaz, bár a kulisszák mögött Nicolae Ceaușescu Romániája rajta tartotta a szemét Magyarországon. Elég a román diktátor kémfőnöke, Ion Pacepa már emigrációban mondott szavaira utalni, miszerint: "Magyarországon ott voltunk minden kilométerkőnél".

Annak ellenére, hogy 1948-ra Sztálinnak látszólag sikerült zárni a sorait a szovjet táborban (Csehszlovákia, Albánia, Bulgária, az NDK, Lengyelország, Magyarország és Románia látszólag monolit tömböt alkotott), a blokkon belül máris repedések mutatkoztak. Szoros szövetségük (amelyet 1955-től a Varsói Szerződés erősített meg) valójában nem volt monolit, és szinte minden tagállamát érintette valamilyen tömbön belüli konfliktus, annak ellenére, hogy az új rend elvben nem ismert (el) nemzeti alapú ellentéteket két "baráti szocialista" állam között.

Ilyen volt például a keletnémet-lengyel (előbb területi, majd 1980-tól politikai alapú) ellentét, amely Lengyelország keleti szomszédjával is fennállt, de ideológiai szembenállás a szovjet és a magyar fél között is feszült 1953-ban és 1956-ban; a sztalinizáció-desztalinizáció kérdése vezetett Albánia 1961-es szakításához is, s ne feledjük Csehszlovákia 1968-as megszállását sem. A szakirodalom által 1949-től mini-hidegháborúnak nevezett román-magyar ellenségeskedés szintén eklatáns példája volt annak, hogy a keleti blokk (elvben) marxista-leninista ideológia mentén működő államai magukkal hozták a világháborút megelőző időszak nacionalizmusát, sőt sovinizmusát.

2020. tavasz: Halálos tudomány
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!