Akiknek "nem kellett" a korona
2014. június 3. 14:23
Napóleontól Napóleonig
A francia történelemben a 19. század bővelkedett lemondásokban és lemondatásokban. A forradalom során hatalomra kerülő I. Napóleon - miután gyakorlatilag térdre kényszerítette Európát - 1813 októberében Lipcsénél a népek csatájában súlyos vereséget szenvedett az egyesített orosz-porosz-osztrák-svéd haderőtől. A császárnak ezt követően meg voltak számlálva napjai, a hatodik franciaellenes koalíció győzelme után pár hónappal a szövetséges csapatok bevonultak Párizsba, aminek következtében Napóleon végül - tábornokai követelésére - 1814 áprilisában lemondott a trónról fia javára.
A kis káplárt a közeli Elba szigetére irányították, ahol nem sokáig tartózkodott, ugyanis még egy év sem telt el, amikor a "korzikai szörny" visszatért. Újabb uralma kevesebb mint száz napig tartott, s Waterloo örökre megpecsételte sorsát. A császár hazatérve - látva, hogy a francia nép támogatása már közel sem egyértelmű - levonta a vereség tanulságát. Tudva azt, hogy az osztrák és az orosz csapatok is készen állnak a háborúra, úgy döntött, a további ellenállás hosszú távon kilátástalan, így 1815. június 22-én lemondott a trónról.
III. Napóleon 1852-ben
X. Károlynak, majd Lajos Fülöpnek szintén le kellett mondania a hatalmáról. III. Napóleon bukását Németország felemelkedése okozta. A bukáshoz vezető porosz-francia háborút végül egy spanyol kérés robbantotta ki: 1869-ben a spanyol kormány felajánlotta az ország trónját Hohenzollern-Sigmaringen Lipót hercegnek, I. Vilmos porosz király távoli rokonának. A francia politikusok előtt azonnal egy V. Károly-féle nagy birodalom rémképe öltött fel. A francia diplomácia 1870-ben felkérte az Emsben tartózkodó porosz uralkodót, hogy beszélje le Lipótot a trón elfogadásáról.
A porosz király ezt meg is tette. Bismarck azonban a háború mellett érvelt, ezért az esetről beszámoló "emsi táviratot" úgy fogalmazták át, hogy az sértő legyen Franciaországra nézve. III. Napóleon még azt a szívességet is megtette, hogy július 19-én hadat üzent a poroszoknak. A háború azonban nem tartott sokáig, 1870. szeptember 2-án a körbekerített francia csapatok kapituláltak. A vereség hírére Párizsban szeptember 4-én felszámolták a császárságot, Napóleon lemondott, az új államforma a köztársaság lett. III. Napóleon porosz fogságba került, 1871 márciusában pedig Angliában telepedett le, ahol 1873. január 9-én halt meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
JFK
- Nem győzte meg a kétkedőket a Kennedy-gyilkosság hivatalos magyarázata
- Számtalan kérdés maradt nyitva Kennedy elnök halála kapcsán
- A Kennedy-fivér, akiben családja a legkevesebb politikai tehetséget látta, mégis a szenátusig jutott
- Mi történt John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök agyával?
- Hová vezetnek a Kennedy-gyilkosság máig elvarratlan szálai?
- Összeesküvés-elméletek sokasága kering ma is a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatban
- Politikai karrierjébe került Kennedy elnök apjának a náci Németországgal való szimpatizálása
- Valóban egy magányos merénylő végzett Robert Kennedyvel?
- Amerika jövőbeli elnöke testközelből figyelte az új világrend felépülését 1945 nyarán
- Kós Károly és Bánffy Miklós életművét ünnepli a Pesti Vigadó új kiállítása 12:29
- Újabb Munkácsy-alkotással bővült Pákh Imre gyűjteménye 11:28
- Kortárs művészeti különlegességekkel és páratlan platinaékszerekkel készült a BÁV a karácsonyra 09:50
- 35 kilométert autózott a Holdon az Apollo–17 legénysége 08:20
- Vértelen, „bársonyos” forradalommal bukott meg a kommunizmus Csehszlovákiában tegnap
- Bizalmatlansággal fogadták a szabadságharc vezetői Bem Józsefet tegnap
- Hogyan fogadta az amerikai sajtó az 1. világháború kitörését? tegnap
- Juntája tagjait is lefokozta a puccsal hatalomra került Pinochet tábornok tegnap
