Tahiti lányok miatt lázadt fel a Bounty legénysége
2014. április 28. 15:38 MTI
Kétszázhuszonöt éve zajlott le a világ egyik leghíresebb lázadása: 1789. április 28-án az angol Bounty hadihajó matrózai az óceán közepén csónakba tették kegyetlenkedő kapitányukat, majd letelepedtek a Csendes-óceán egy festői szigetén.
Korábban
A Bounty első (és utolsó) útja Tahitire vezetett, ahonnan kenyérfa csemetéket kellett a Nyugat-Indiákra vinnie. A hajó Londonból tíz hónap után érkezett meg a paradicsomi szigetre, ahol a 46 fős legénység öt hónapon át élvezhette a kellemes időjárást és a kegyeiket bőkezűen osztogató helybéli lányok társaságát. A parancsnok, a 33 éves William Bligh (aki korábban James Cook navigátora is volt) 1789. április 4-én adott parancsot az indulásra.
A matrózok egy része 24 nappal később, Tonga közelében Fletcher Christian első tiszt vezetésével fellázadt és elfoglalta a hajót. A lázadás oka pontosan ma sem ismert, de valószínű, hogy nem Bligh kemény, de abban a korban nem kirívó bánásmódját elégelték meg, hanem vissza akartak térni a tahiti lányokhoz. A kapitányt és a hozzá hű maradt 18 matrózt némi vízzel és élelemmel egy csónakba rakták, majd sorsukra hagyták őket. (A legénység egy része azért követte kapitányát, mert ha a hajón maradnak, lázadónak minősülnek, amit a törvény halállal büntetett.) A rendkívüli tengerészeti erényekről tanúságot adó Bligh az alig hét méter hosszú, nyitott csónakkal egy tájoló és egy zsebóra segítségével, csodával határos módon elvergődött a hatezer kilométerre fekvő Timor szigetére. A lázadás hírét csak Londonba visszatérve, több mint két évvel indulása után jelenthette az Admiralitásnak, amely a 24 ágyúval felfegyverzett Pandora hajót küldte a lázadók felkutatására és elfogására.
A HMS Bounty Tahiti partjainál
A zendülést vezénylő első tiszt, Fletcher Christian sejtette, hogy nem kerülhetik el a megtorlást. Amikor a visszafordított Bounty elérte Tahitit, nyolc társával, hat bennszülött férfival és 18 elrabolt nővel azonnal tovább indult menedéket keresni. Végül 1790 januárjában a távoli és kicsiny Pitcairn szigeten kötöttek ki, amelynek még fekvése is hibásan szerepelt a térképeken, s hogy a hajó ne árulja el őket (valamint hogy minden szökési kísérletnek elejét vegyék), a Bountyt felgyújtották.
A lázadók egy része azonban Tahitin maradt "vakációzni", ketten nem sokkal később meghaltak: az egyik matróz részegen lelőtte a másikat, őt pedig az áldozat tahiti feleségének családja gyilkolta meg bosszúból. Amikor a Londonból érkezett büntető expedíció 1791-ben megérkezett, négy matróz önként megadta magát (ők hűek maradtak Bligh kapitányhoz, de nem fértek be a csónakba), további tízet néhány hét alatt fogdostak össze. A Pandora ezután a Bounty keresésére indult, de nem járt sikerrel.
Hazafelé Timor partjainál zátonyra futottak, s a legénység 31 tagja mellett négy, a fenéktérben láncra verve tartott rab is megfulladt. A tíz túlélő zendülőt Londonban hadbíróság elé állították, közülük négyet Bligh közbenjárására felmentettek, hármat bűnösnek találtak, de kegyelmet kaptak, hármat viszont felakasztottak. Érdekesség, hogy hajójának elvesztése után Bligh is bíróság elé került, de ez csak formaság volt. Ő később az altengernagyi rangig vitte és az ausztráliai Új-Dél-Wales kormányzója lett. Itt alárendeltjei megint csak fellázadtak ellene, a helyőrség letette hivataláról és bebörtönözte, ezután komoly megbízatást már nem kapott.
A Pitcairn-szigeten, ahol Fletcher és társai letelepedtek, eleinte idilli élet folyt, de az angolok és a bennszülöttek hamar összevesztek. Egymást követték a csetepaték, majd a gyilkosságok, 1793-ban megölték a kis közösséget vezető Fletcher Christiant is. Az első természetes okból bekövetkezett halált csak 1800-ban jegyezték fel, s mire a szigetet 1808-ban újra felfedezték, már csak egy lázadó volt életben, aki 1825-ben kegyelmet kapott. A Pitcairn-szigeten mára megkopott a romantika: alig ötvenen laknak itt, ők csak csak négyféle vezetéknevet viselnek, az infrastruktúra fejletlen, s a világon itt a legmagasabb az egy főre jutó szexuális bűncselekmények aránya. A lakosság elöregedőben van, így az interneten keresnek vállalkozó kedvű bevándorlókat.
A Bountyn történt események persze megmozgatták a művészek fantáziáját. Már nem sokkal az események után Londonban színdarabot mutattak be a lázadásról, amelyet Lord Byron költeményben énekelt meg, azóta számos könyvet írtak róla, Orson Welles hangjátékban dolgozta fel. A zendülésről öt filmet forgattak, ezekben olyan színészek játszották a főszerepet, mint Errol Flynn, Clark Gable és Marlon Brando (Christian Fletcher), Charles Laughton, Trevor Howard és Anthony Hopkins (William Bligh kapitány).
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
