A térképkészítőről mesélnek a régi északjelek

Égtáj vagy szélirány?

A régi térképeken, így a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött 18-19. századi térképeken - a maiakkal ellentétben - nem volt lefektetve egyértelműen, hogy az északi irány a térképlap tetején található, a déli pedig a térképlap alján. Mivel a térképszerkesztésnél korábban nem e szerint a szabály szerint dolgoztak, minden térképen meg kellett adni az égtájakat. Ezért vagy a keretmezőbe írták be az égtájak nevét, vagy szélrózsát (irányrózsát), később pedig északjelet rajzoltak a térképmezőbe.

A szélrózsák elnevezése még az ókori időkből ered, amikor a görögök és a rómaiak az égtájak és a szélirányok (az az irány, amerről a szél fúj) között nem tettek különbséget. A „rózsa" elnevezés pedig a jel gazdagon díszített, színezett alakjára utal, amely virágra emlékeztet.

Európában a 13. században terjedt el az iránytű használata. Ennek skálája még nem fokbeosztással, hanem szélrózsa-beosztással volt ellátva, a szélrózsát az iránytű lapjára festették rá. A hajózás élénkülésével a 14. században Itáliában és Katalóniában új típusú tengeri térképek, ún. portolánok jelentek meg. Az első szélrózsarajz Abraham Cresques 1375-ben készült katalán portolán világatlaszában található.

Attól függően, hogy a négy fő-, négy mellék- és nyolc másodrendű világtáj közül melyeket jelöli szélrózsa, megkülönböztetünk 4-, 8- és 16-ágú szélrózsákat, de az utóbbi szögeinek felezésével 32-ágú szélrózsákat is szerkesztettek. Előfordulnak 12- és 24-ágú szélrózsák is, ami azzal magyarázható, hogy az ókori görögök 12, a rómaiak 24 szélirányt különböztettek meg. Az egyes szélirányokat különböző színekkel jelölték. A 18-19. században jellemzően az égtájak neveit vagy azok rövidítéseit írták a szélrózsák peremére, de előfordulnak még a szélirányok neveinek rövidítései is. Például egy római szőlőhegyet ábrázoló 18. századi térképen található szélrózsa rövidítéseinek feloldása: T = Tramontana (észak), L = Levante (kelet), M = Mezzogiorno (dél) és P = Ponente (nyugat).

Szélrózsa Ernest Wenzel Durchlasser és Friedrich Conrad Renner rézmetszetű Száva-térképének kéziratos másolatáról, 1739 körül

Az északi irányt általában nyílvesszőhegy jelöli - ilyenkor a vesszőtestre helyezik a szélrózsát -, de nagyon sokféle ötletes megoldással is találkozhatunk, például tulipánnal Hury József 1784. évi térképén emberalakkal Sax János Zakariásnak az 1780-as években készített térképén, vagy nyolcágú csillaggal Coroni Sámuel 1768 körül rajzolt térképén. A déli oldalon a nyílvessző tollai, de gyakran félhold szerepel. Duplarte Antal 1780. évi térképén az északot tulipán, a déli irányt a Nap, a keletet hatágú (hajnal)csillag és a nyugatot kettős kereszt mutatja. A szélrózsákon sokszor nem csak a földrajzi (csillagászati) északi irányt adták meg, hanem a mágneses északi irányt is, mint ahogy Coroni Sámuel kamarai mérnök Budakeszi és Buda közötti határt szemléltető térképén tette ezt a 18. század második felében.

1. Égtáj vagy szélirány?
2. Sokféle forma

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig