Ferenc József a sarkkörön túl 

Karácsony igluban

Miután a hajó az északi sarkkörön túli norvég Tromsöben feltöltötte készleteit, július 13-án végleg elhagyta a Tegethoff Európát. A Novaja Zemlja felé tartó hajót még utolérte az expedíció másik legfőbb támogatója, az ausztriai Wilczek gróf bérelt hajója, hogy kiegészítse élelmiszer-tartalékukat.

1872. augusztus 21-én a gróf kisérőhajója elbúcsúzott Payeréktől, akik innentől kezdve két évig el lettek zárva a külvilágtól. Ugyanezen a napon fagyott be ugyanis a Tegethoff egy óriási jégtáblába. A hajó mindössze két hónapos utazás után örökre a jég foglya maradt, nem sikerült a reménykedve várt tavaszi olvadásnál kiszabadítani. Pedig az expedíció tagjai megtettek mindent: csákánnyal, fűrésszel, feszítőrudakkal, sőt még robbantásokkal is próbálkoztak az olykor tíz méter vastag jég ellen, amely már a hajónál is magasabban tornyosult.

Az expedíció első karácsonyát Kepes doktor beszámolójából ismerte meg a magyar közönség. A matrózok a jégbe fagyott Tegethoff mellett külön erre a célra vizes hóval egymáshoz ragasztott jégtéglákból „gyémántként csillogó éjragyogó jégpalotát” építettek. A belül színes szövetekkel és rendelkezésre álló zászlókkal díszített jégkunyhót gyertyamaradékok és olajlámpások világították meg, melynek közepén terített asztal várta az ünneplőket.

A matrózok még karácsonyfát is készítettek – igaz a remekműnek csak az anyaga volt fából, pontosabban színes papírokkal díszített fadarabokból. A Jézuska még a zord vidéken sem feledkezett meg az ajándékokról: 50 darabos szivarcsomagok, kolbászok, csokoládé, pipák, pénztárcák, zsebórák, és papramorgóval teli palackok hevertek a fehér abrosszal terített asztalon. Az ajándékokat ezután kisorsolták.

A karácsonyi menü pedig sonkából és frissen sült kenyérből állt. Nem sajnálták tehát készleteiket a boldog ünnepi hangulatot még a világ végére is elhozó matrózok. A vacsora után, amíg a matrózok mulattak és az otthoniak egészségére koccintottak, addig a hat tiszt, Carlsen szigonylövő és a sajkamester is megülte saját ünnepét a Tegethoffban. Az asztal itt sem nélkülözte a Szenteste hangulatát: borsóhurka, csokoládé és almás rétes volt a vacsora, amelyet fejenként egy palack borral öblítettek le. „Így szokták megülni a karácsony ünnepét a derék sarkutazók, ha szerencsétlenségökre a jég közé szorulnak” – tudósított a nem mindennapi eseményről később a Vasárnapi Újság.

1. Osztrák-magyar belépés a sarkkutatásba
2. Karácsony igluban
3. Deák Ferenc, Bécs és Budapest a Jeges-tengerben
4. A hazatérés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

holokauszt

• Embertelen körülményekkel szembesültek a budapesti nagy gettó lakói
• Már gyermekkorában tragédiák kísérték Radnóti Miklós életét
• Szenes Hanna a Szentföldön maradhatott volna, de visszatért, hogy segítsen
• Munkaszolgálatosok a keleti fronton
• Kémből vált befolyásos üzletemberré az embermentő Oskar Schindler 
• Mit lehetett tudni a holokausztról 1944-ben Magyarországon?
• Több ezer zsidó életét mentette meg a holokauszt idején Ángel Sanz Briz
• Házmesterek a vészkorszakban
• Idén ősszel is megrendezik a Zsinagógák Hetét