Múmiák mint matrjoska babák

2013. augusztus 27. 08:40

Közismert, hogy az ókori egyiptomiak - akik úgy hitték, hogy az élet nem ér véget a halállal - mesterséges tartósítási eljárással, mumifikálással tisztelegtek halottaik előtt, amit az i. e. 3000 körül elterjedő sírépítészet tett szükségessé. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a kiváltságosak nem csak egy koporsót kaptak.

Korábban

Világszerte számtalan olyan múzeum ismert, ahol az ókori Egyiptom idejéből származó múmiákat, illetve szarkofágot őriznek – neves és kevéssé ismert személyek földi maradványait egyaránt. Kevesen tudják azonban, hogy ezen egyiptomiak közül számos olyan akad, akit több koporsóban helyeztek örök nyugalomra – a 19 éves korában, rejtélyes körülmények között elhunyt gyermekfáraó, Tutanhamon például nyolc koporsót kapott, állítja Anders Bettum, az Oslói Egyetem egyiptológusa.

„Ezek a koporsók ugyanazon elvek mentén lettek kialakítva, mint a kínai dobozok és az orosz matrjoskák, amelyek egymásba helyezhető részekből állnak” – fogalmazott Bettum. „Az egyiptomi elithez tartozó nők és férfiak esetében a három vagy négy koporsó egyáltalán nem számított szokatlannak” – tette hozzá. Az ilyen egymásba illesztett koporsók azonban nem csak státusszimbólumok voltak, Bettum szerint a halotti kultuszban is fontos szerepük volt: így kötötték össze az elhunytat Ozirisszel, a túlvilág és a halottak istenével, valamint a Napistennel, Ámon-Rével.

A dekorációk, a formák és a kiválasztott anyag Ozirisz és Ámon-Ré mitológiájának egyesülését szimbolizálták – fejtette ki a témáról doktori értekezést jegyző kutató. „A külső koporsón az elhunytat Oziriszként ábrázolták: kék színű csíkos szárnnyal, sápadt, de komoly arccal. Ezt sárgára festették, lakkozták, s úgy fénylett, mintha arany lenne. A leggazdagabb egyiptomiak persze valódi aranylemezeket használtak hozzá” – így Bettum, aki szerint a színválasztás nem volt véletlen: ez ugyanis a fényt és a Napot idézte meg, s egy jól ismert mitikus képet közvetített, nevezetesen amikor Ozirisz megérkezik és elfoglalja a trónt, a két istenség pedig egyesül.

A legfontosabb koporsó a legbelső volt, amit úgy terveztek meg, hogy az az elhunyt életének legjobb állapotát mutassa. Bettum vélekedése szerint a szokás azt a célt szolgálta, hogy megkülönböztessék a megholtat az evilági teremtményektől. „A múmia körüli koporsók az elhunyt képére formázott alkotások voltak, de egyúttal egyfajta védelmező ’kapszulaként’ is szolgáltak, hasonlóan ahhoz, mint amikor a lárvából kifejlődik a pillangó” – fogalmazott az egyiptológus.

Bár ilyen, egymásba helyezett koporsó sok múzeumban fellelhető, a legtöbbet szétszedték, és szétszóródtak a nagyvilágban. Bettum reményei szerint hamarosan megindulhatnak azok a nemzetközi projektek, amelyek során újra összeilleszthetik őket, felkeltve az érdeklődést az ókori egyiptomiak eme kevéssé ismert temetkezési szokása iránt.