Hetven éve kezdődött a sztálingrádi csata

Az 1925-től 1961-ig Sztálin nevét viselő városban 1942. augusztus 25-én hirdetett ki ostromállapotot a néhai szovjet diktátor, amikor kezdetét vette a Vörös Hadsereg és a német Wehrmacht katonái közötti csata. A több hónapos ütközet a szovjetek győzelmével végződött, és egyúttal fordulópontot jelentett a II. világháború menetében.

"A csata a mi nemzeti büszkeségünk" - vélekedett Alekszej Vaszin, a sztálingrádi csatának emléket állító múzeum igazgatója. "Az idő múlásával jelentősége szakrális jelleget öltött" - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy valójában a csata emléke a "legfontosabb, amivel a város rendelkezik". A Volgától kőhajításnyira lévő kerek, ufószerű múzeumépület legfelső emeletén egy óriási körkép található, amely a híres ütközet eseményeit meséli el.

"A legtöbb látogató német állampolgár, például háborús veteránok és az ő hozzátartozóik" - mondta Vaszin. Mint megjegyezte, évente több mint kétmillióan fordulnak meg a múzeumban, ahol állandóan megújulnak a kiállítási tárgyak, mivel az egykor földig rombolt város körül ásatásokat végző kutatók még most is újabb és újabb csontokra, érmekre és lőszerre bukkannak.

A városközponttól három kilométerre, a Mamajev-dombon - egy roskadozó stadionnal szemben - magasodik Volgográd jelképe, a Haza anyácska nevű szobor, amely leleplezése idején - az 1960-as évek végén - még a világ legmagasabb szobrának számított. A 85 méter magas, vasbetonból készült monstrum talapzatánál több ezer elesett orosz katona neve olvasható, a műemléknél lévő örök lángot pedig négy díszegyenruhás katona őrzi.

A múlt szellemének megidézésére az 1589-ben alapított - évszázadokon át Caricin néven ismert - város vezetése különösen nagy figyelmet fordít: az odalátogatók lépten-nyomon a "Tiszteld Sztálingrád védőit!" jelmondatba és a mellkasukon érmeket, kitüntetéseket viselő veteránokat mutató reklámtáblákba, vagy éppen gyermekeket és nőket védelmező vöröskatonákat ábrázoló fekete-fehér fényképekbe ütközhetnek.

A volgográdi utcák jelentős része is a történelmi jelentőségű ütközetet idézi. Az Elesett harcosok körútján például egy obeliszk emlékeztet az áldozatokra, az előtte lévő örök láng pedig a kommunisták kedvelt gyülekezőhelye. A sarkon a Régi Sztálingrád Hotel várja a vendégeket, amelynek udvarában egy harckocsizár, míg az épületben egy, a csatát bemutató rikító falfestmény, a szobakulcson pedig a háborús időkből származó eredeti töltényhüvely utal a 70 évvel ezelőtti eseményekre.

A Moszkvától körülbelül ezer kilométerrel délre található egymillió lakosú Volgográdban még mintegy 5500 veterán él - közéjük számítják a véres csatát túlélő civileket is -, akik sokat segítenek az emlékek megőrzésében. A dicső múlt fölelevenítése mellett olykor panaszkodnak csekély nyugdíjuk és a mostani méltatlan életkörülmények miatt.

A Volga menti városban azonban vannak olyanok is, akik inkább felejtenének, és megszabadulnának a II. világháború mindenütt jelenlévő emlékétől. "Ha mindig csak a múltban élünk, sosem érkezünk meg a jövőbe" - mondta egy 30 éves helyi fotós, aki inkább az élőket örökíti meg képein a város hősi halottjai helyett.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. világháború

• A háború legfiatalabb katonája is küzdött a somme-i csatában
• Ördögként és szentként is emlegették a cári család kegyébe férkőző Raszputyint
• Az első világháború végén még a fegyverszünet aláírását követően is folytak harcok
• Előnytelen békét eredményezett Oroszország számára a bolsevik hatalomátvétel
• Máig számos rejtély övezi a sandringhami zászólalj eltűnését
• A méhek támadása is hozzájárult a britek tangai vereségéhez