Az utolsó mandzsúriai hadúr

Reformer és stratéga

Apja halála után Csang Hszüeliang vette át hatalmát, de előbb még meg kellett harcolnia érte Zuolin katonai parancsnokával, Jang Jütinggel. Mandzsúria ekkor több sebből is vérzett: ugyan a terület kiapadhatatlan forrása volt a különféle ásványkincseknek, de a szüntelen háborúskodás miatt komoly politikai és pénzügyi krízisbe süppedt. Az alattvalók úgy fizették az egyre magasabb, már-már elviselhetetlen mértékű adókat, hogy abból semmilyen fejlődést nem láttak viszont, a riválisok oldaláról pedig folyamatos veszély leselkedett a fiatal katonára.

Csang nem követte apja politikáját, aki megrögzött antikommunista volt, s még Szun Jat-cen nacionalista pártjáról is azt állította, hogy az egy vörös szervezet. Csang szimpatizált a nacionalista eszmékkel; modern katonai nevelésben részesült, az akadémián alkalma nyílt megismerkedni a szocializmussal és szociáldarwinizmussal is. Hatalomra kerülésekor hitet tett a Csang Kaj-sekkel való szövetségkötés mellett, de mikor erre sor került, kijelentette: nem enged beleszólást Mandzsúria ügyeinek intézésébe, s nem engedi, hogy a nankingi kormányzat a fejére nőjön. Csang bátor volt, de volt is mire alapozni magabiztosságát: ő volt ugyanis az északkeleti hadsereg, Kína második legnagyobb haderejének parancsnoka.

Csang egyszerre volt reformer és nagy stratéga. Szívügye volt az iparosítás, a kereskedelem és az oktatás. Karcsúsítani akarta a hadsereget, megreformálni az oktatást az általános iskoláktól kezdve az egyetemi képzésig, s egységesíteni a Mandzsúriában forgalomban levő külföldi pénzeket. Csang kísérleteit hátráltatta a köztársaság (1911-1949) veleszületett betegsége: a kiépítetlen intézmények, valamint a Japán elleni háború (1937-1945) okozta sokk. Csang a kommunista történészek leegyszerűsítő narratívájának lett az áldozata, ugyanúgy „hadúrnak” nevezték, ahogyan a többi, világos és megvalósítható célokat felmutatni képtelen „kiskirályt”. Csang Hszüeliang azonban az a regionális katonai vezető volt, akinek sokat köszönhettek a modern Kína megteremtéséért küzdő politikai vezetők.

Csang Hszüeliang és Csang Kaj-sek viaszszobra

Az első konfliktus – leszámítva a Jang Jütinggel vívott hatalmi harcot, ami a rivális meggyilkolásával végződött – a Szovjetunióval adódott. Oroszország gyarmati jogaira hivatkozva épített vasútvonalat Mandzsúria északi részén még a 19. század végén, aminek joga a Szovjetunióra szállt. Az idősebbik Csang semmilyen kommunista kötődésű érdekeltséget nem tűrt meg fennhatósága alatt, de még utódja alatt is úgy tűnt, hogy hamarosan elvonulnak a sötét fellegek Mandzsúria égboltja felett. 1929-ben Csang arra eszmélt, hogy Moszkva a vasutat használja a kommunista ideológia terjesztéséhez. Még ebben az évben kínai katonák körülvették a harbini szovjet konzulátus épületét, s letartóztattak 39 diplomatát, azon az alapon, hogy azok illegális módon terjesztik a kommunista tanokat. A „túszdráma” egészen júliusig húzódott.

A Szovjetunió sehogy se tudott jól kijönni a konfliktusból: úgy kellett volna megőriznie mandzsúriai érdekeltségét, hogy közben nem kelti annak a látszatát, hogy ugyanúgy – „imperialisták” módjára – viselkedik, mint a korábbi megszálló hatalmak. Ez volt az első olyan konfliktus, ahol a légi támadások komoly szerepet kaptak. 1929. szeptember 9-én a szovjet repülők lebombázták a suifenhe-i állomást, száz ember halálát okozva, míg novemberben egy nap alatt mintegy kétezer kínai lelte halálát. Csang olyan háborúba kergette bele magát, amelyről tudta, hogy nem nyerheti meg – hiába rendelkezett nagy és modern hadsereggel. A konfliktus decemberben, a Szibériával megkötött békével zárult le, amely megerősítette a szovjetek jogát a vasutak ellenőrzése felett.

Ezzel magyarázható az is, hogy Csang miért adta át gyakorlatilag feltartott kézzel Mandzsúriát Japánnak. 1931-ben a mukdeni incidenst követően a japán Kvantung-hadsereg megszállta a területet. 1932-ben létrehozták saját bábállamukat, Mandzsukuót, amelynek élére az utolsó kínai császárt, Pu-Jit állították. Csang teljesen szakított Csang Kaj-sekkel, kapcsolatuk pedig annyira elfajult, hogy a parancsnok elraboltatta a nacionalista vezetőt. Csang Kaj-sek szívét a Japán elleni háború által a nacionalistákra és a kommunistákra kényszerített átmeneti szövetség sem lágyította meg: bebörtönözte Csangot, aki évtizedeken át Tajvanon élt házi őrizetben. 1990-ben szabadult, utolsó éveit Hawaiion töltötte. 2001-ben, százéves korában hunyt el, de politikai értelemben akkor már 64 év óta halott volt.

1. Felszeletelik a dinnyét
2. Reformer és stratéga

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Városliget

• Magyarország állatvilágát bemutató szabadtéri fotókiállítás nyílt a Városligetben
• Nagyon hamar a biciklisek népszerű célpontjává vált a Városliget
• Még ebben az évtizedben megnyílhat az Új Nemzeti Galéria a Városligetben
• A legválságosabb időket is átvészelték a Városligetben megtartott árumintavásárok
• Tengernyi programot kínál a gyermekes családoknak is a Szent István Nap
• Sokáig maradt a Városligetbe látogató gyerekek kedvence az olasz bohóc cirkusza
• A madarak számára is kellemes környezetet biztosítottak a régi Városliget tavai
• A legendás Zeppelin léghajó útját is megörökítették a Városliget fölött
• Sió tündér legendáját is elhozták a Városligetbe a millenniumi ünnepségek