Párizs kettős játéka a falklandi-háborúban

Memoárjában a brit védelmi miniszter, Sir John Nott Nagy-Britannia legnagyobb szövetségesének nevezi Párizst. Nott minden bizonnyal kevésbé lett volna ennyire lelkes, ha megtudja, hogy a háború előtt Franciaország öt Exocet rakétát adott el az argentin katonai juntának. Mentségére legyen mondva, ez nem sok embernek szúrt szemet, mivel kevesen gondolták volna, hogy a szigetek iránti brit igény előbb-utóbb háborúhoz vezet a két ország között. Mikor azonban 1982 májusában egy ilyen rakéta kioltotta a HMS Sheffield és az Atlantic Conveyor 32 tengerészének életét, majdnem pánik tört ki Londonban.

A fegyveres konfliktus kezdetén Francois Mitterrand, Franciaország köztársasági elnöke egyértelműen a britek oldalára állt, és embargót hirdetett az Argentínába szállítandó fegyverexportoktra. Sőt még azt is megengedte, hogy a brit királyi flotta francia kikötőket használjon Nyugat-Afrikában, s információkkal látta el európai szövetségesét a korábbi fegyverüzleteket illetően. Majd hogy jóvátegye korábbi hibáit, minden lépést megtett annak érdekében, hogy Buenos Aires ne tudjon több Exocets-rakétához jutni a fegyverpiacon.

Mitterand angolbarát politikája sokak szemét csípte: a francia külügyminisztériumban dolgozó veterán diplomaták közül többen is fenntartásokkal kezelték Párizsnak a falklandi háborúban elfoglalt szerepét. 1982. április 7-én Franciaország brit nagykövete, Emmanuel de Margerie Margaret Thatcher brit miniszterelnököt „viktoriánus, imperialista, makacs” politikusnak nevezte, míg Bernard Dorin francia diplomata Londont „szuperhatalmi arroganciával” vádolta, hozzátéve, hogy a szigetország „mély megvetést érez a latinók iránt”.

Mitterand harcias, nem csak szavakban megmutatkozó fellépését némileg ellensúlyozták a háttérben zajló események. Egy francia technikai csapat ugyanis végig Argentínában maradt, s azt ellenőrizte, hogy vajon a dél-amerikai országba szállított rakétaindítók jól működnek-e. A Sunday Times által megszólaltatott Herve Colin szerint három közülük csődöt mondott, de a hibát orvosolták; az elvégzett teszteknek köszönhetően ma már azt is tudtuk, hogy a csapat jó munkát végzett.

Francois Heisbourg, aki abban az időben nemzetbiztonsági tanácsadóként szolgált a francia védelmi minisztériumban, úgy nyilatkozott, hogy a kormány nem tudott a technikai személyzet jelenlétéről. A francia külföldi hírszerzés egykori vezetője, Pierre Lethier viszont bevallotta: Párizs igen is tisztában volt a "partizáncsapat" missziójának céljáról. A DGSE még egy ügynököt is küldött a dél-amerikai országban állomásozó csapathoz, ami legalább arra jó volt, hogy az argentin hadsereg minden lépéséről voltak információik.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai