Balogh Sándor

Balogh a kommunista időszak ötvenes éveiben végezte a történelem szakot. Életvidám, társadalmilag aktív embernek ismerték meg hallgatótársai. Szovjetunióbeli kitérője után immáron Magyarországon tudományszervező állást vállalt, majd a Magyar Dolgozók Pártjának központjában dolgozott. Életének korábbi szakaszaiban is foglalkozott a történelem kutatásával, azonban 1965-től már csak annak élt.
Mivel az állampárt embere, felügyelete alatt kezdődött meg az 1945 előtti kényes időszak vizsgálata. A háború utáni politikatörténet hiteles és forrásszerű bemutatása és lejegyzése is a nevéhez kapcsolható, mivel először ő kezdte a levéltári kutatást előnyben részesíteni a sajtótörténettel szemben.

1965 és 1970 között az ELTE rektorhelyettese, 1986 és 1991 között a Történelmi Társulat elnöke. A rendszerváltás idején (1988-1991) a Párttörténeti Intézet Igazgatója. Glatz Ferenc elmondása szerint: „Balogh Sándor menti meg a hazai jelenkorkutatás legnagyobb intézményét az őrségváltók mohóságától a szakmának, ő formál - befolyásával, egykori tanítványai segítségével - a volt MSZMP pártintézményéből jelenkor-történeti forrásmegőrző és kutató intézményt (Politikatörténeti Intézet).” Többek között neki köszönhetjük, hogy a rendszerváltozás során a napi politika nem telepedett a szakmai szempontok fölé. Elmondása szerint ő már végigcsinált egy politikai rendszerváltást 1949-ben, és nem győzi öregkori önkritikával mérni akkori fiatal önmagát.

Főbb kutatásai témái között szerepelt a népi demokrácia, az államszocializmus, az 1945 és 1948 közötti többpártrendszeri évek és a szovjet megszállás alatt tartott Magyarország külpolitikai mozgástere is.

Őszinte nyíltságával diákjai körében kiérdemelte a tiszteletet. Glatz szerint „páratlan az a szakma- és emberszeretet, ahogyan a professzor vitára ösztönözte diákjait.” Tipikusan az a történész volt, aki nem csak kutatta, hanem népszerűsítette és szívesen oktatta is az anyagot. Az 1970-80-as években az ELTE legnépszerűbb tanárai között szerepelt. Véleményét mindig megosztotta közönségével, akkor is, ha kárára vált mindez. A történelem iránti lelkesedéséből fakadóan az állampárt eszméjét a magyarságért „szolgálta” és nem önmaga előbbrejutásáért, amellyel a körülötte állók mind tisztában voltak.

Életének utolsó éveit felesége ápolása mellett betegágyában töltötte. 2004. november 16-án magányosan, diákjai által elfeledve hunyt el.

Főbb művei:

• Parlamenti és pártharcok 1945–1947 (1975)
• Pártok és pártprogramok, 1944–1948 (1977)
• A magyar népi demokrácia története 1944–1962 (1978)
• A népi demokratikus Magyarország külpolitikája 1945–1947 (1982)
• Magyarország a XX. században (1985) (szerkesztő)
• Magyarország külpolitikája 1945–1950 (1988)

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

erotika

• Korántsem voltak mentesek a pajzán hajlamoktól Amerika alapító atyái
• Ez volt a kis kék pirula középkori elődje
• „Csók elején nem érdemes kapkodni!” – szex a Kádár-rendszerben
• Így próbálták pótolni a megfogyatkozott férfierőt a középkorban
• Amerika alapító atyáinak túlfűtött magánélete
• Egészséges erotika – szex a szocializmus évtizedeiben
• Pillantás a szoknya alá: a frivolan hintáztató Jean-Honoré Fragonard
• Erotikus mitológiai ábrázolások harangozzák be a tavaszt a Szépművészeti Múzeum új kamaratárlatán
• Csempészett pornó és topless strandok: egészséges erotika a szocializmusban