Az MTI a második világháború alatt

2011. november 30. 13:05

Korábban

A Magyar Távirati Iroda nyilas irányítás alatt

A hatalmat átvevő Nyilaskeresztes Párt az MTI vezetésével a szerkesztőség – Zimmer Ferenc emlékezete szerint – egyetlen (nyilas) párttag munkatársát, Polóny Jánost bízta meg. A főszerkesztőt pedig másnap reggel fél nyolckor értesítették arról, hogy a régi vezetőkhöz hasonlóan, ő sem mehet be a szerkesztőségbe. Zimmer Ferenc ezen a napon tehát nyugalomba vonult, az MTI Rt. igazgatóságának azonban továbbra is tagja maradt. November 12-én letartóztatták, és Sopronkőhidára, majd Németországba hurcolták.

Havel Béla a letartóztatást elkerülendő, a fővárosban bujkált. A Rádió vezetője, az október 23-án Budapestre visszatért Frigyesy János viszont a helyén maradt, de érdemi munkát nem végezhetett. Az MTI és a társvállalatok irányítását dr. Hegedeős Kálmán kormánybiztos és helyettese, Michnay Ödön vette át.

Hegedeős a távirati iroda október 25-ei igazgatótanácsi ülésén (ahol Frigyesy bejelentette: ő és a régi vezetés a műsorkérdéssel és általában a rádió irányításával nem foglalkozik, mert ez nem is áll módjában, és amelyen még Zimmer és Havel is részt vett) kijelentette:

„Jogok nincsenek csak kötelességek. Munka van, vagy halál. Általános elv, hogy előbb kell cselekedni, azután a jogászok kötelessége, hogy az életbe léptetett szükséges intézkedéseket jogi formába öntsék. Ebből következik: totális állam vagyunk és ennek alapján cselekedett a kormány mégpedig olyan formában, hogy a közgyűlés, igazgatóság stb. hatáskörét átruházta a kormánybiztosra és a rádiót a kereskedelemügyi miniszter hatásköréből átutalta a propagandaügyi miniszter hatáskörébe. Tehát a kormánybiztos a kapott szóbeli utasítások alapján működik, intézkedik addig is, amíg a kormány a rádió államosítását meg nem valósítja. A megbízólevélben kapott vezetési megbízás alatt a totális vezetés értendő, mivel totális államban élünk.

Erre válaszul az igazgatóság kinyilvánította, hogy: „a Magyar Távirati Iroda irányítására és az ügyek vitelére befolyása nincs és az igazgatóság a Magyar Távirati Iroda működéséért a felelősséget vállalni nem tudja. […] a közgyűléstől kapott megbízatását a lehetőségekhez képest a köz- és a vállalat érdekében teljesíteni igyekszik és ezért megbízatásáról egyelőre nem mond le, azonban amint a jogi helyzet tisztázódik, közgyűlést hív össze és azon fentieket előterjesztve megbízatását a közgyűlés rendelkezésére fogja bocsátani.”

1944. november 3-án kormányrendelet jelent meg az állam, a hadsereg és a (nyilas) párt vezető szerveinek a fővárosból történő kitelepítéséről. Megkezdődött a fontosabb stratégiai intézmények, így a Magyar Távirati Iroda és a Rádió nyugatra telepítése is. Ez azonban nem ment könnyen, és nem sikerült teljesen.

Fehér Csaba A demokrácia hullámhosszán című tanulmányában rádiós vezetők igazoló bizottsági jegyzőkönyveire hivatkozva közli, hogy a Rádió kitelepítésére a parancsot 1944. december 7-én adták ki az Országos Légvédelmi Központ Parancsnokságán. Írott források és visszaemlékezések híján nincs okunk kételkedni abban, hogy a távirati iroda esetében ez másképp történt volna. A Magyar Távirati Irodát és a Rádiót tehát 1944 decemberétől – amíg lehetett, és a hadi helyzet engedte – folyamatosan menekítették Mosonmagyaróvár-Rónafőre. A fővárosból az első részleg 1944. december 9-én indult el. A távozást nem vállalókat kényszerítő eszközök segítségével: zsarolással, fenyegetésekkel, katonai behívókkal próbálták befolyásolni.

A hírügynökség több mint felének Mosonmagyaróvárra telepítése Polóny János megbízott szerkesztőségvezető irányításával történt. A Rádió munkatársaival együtt oda érkezők, szoros német és magyar őrizet alatt kezdték meg a munkát. Innen az MTI átkerült a közeli rónafői kastélyba, amit megszállt az SS és a Gestapo.

Szálasi öt nappal később így nyilatkozott az MTI működéséről: „A MTI működésének szüneteltetéséről tudomásunk van és bizonyos ideig ennek szünete tovább is tartani fog. Ehelyett állítottuk be a propaganda minisztérium Nemzetvédelmi Tudósítóját és ezt minden illetékes helyre el is juttatjuk.”

Ehhez képest érdekes, hogy a Göcseji Őrszem (hungarista politikai napilap) rögtön az első számában, 1945. január 6-án, az első oldalon közölt „Megfogyatkoztunk, de megedződtünk…” című cikkében – amelyben tudósított a Budapest körüli harcokról, a Hungarista Légió, valamint a német csapatok küzdelmeiről – hivatkozik az MTI-re, és ugyanezt tette március 24-ei (vélhetőleg utolsó) számában is az első oldalon, mikor hírül adta, hogy „kézigránáttal vert szét egy század bolsevistát egy magyar járőr”. A Felsődunántúli Hírek című soproni lapban 1944. december 11-én és december 30-án, a következő évben pedig január 22-én, február 5-én és 14-én, valamint március 5-én találunk MTI-kiadású híreket. Azaz a hírügynökség – ha egyre kisebb kapacitással és érthető módon csökkenő intenzitással is – működött. Azt is tudjuk, hogy a „rónafői részleg” március 28-án indult Bayreuthba, de csak Miltachig jutottak, ahol a németek feltörték a hírügynökség felszerelését szállító vagonokat, és tartalmukat szanaszét szórták.

A Médiakutató cikke

előző oldal 4 / 4