Az MTI a második világháború alatt
2011. november 30. 13:05
Korábban
Október 15., a kiugrás napja
Az 1944. október 15-én, vasárnap, késő délelőtt az MTI székházába megérkező Havel Bélát (aki Náray távozása után a cég tulajdonképpeni vezetője lett) Zimmer főszerkesztő azzal a hírrel fogadta, hogy Hlatky Endre kormánybiztos várhatóan déli 12 óra után a szerkesztőségbe érkezik. Tekintettel a helyzet komolyságára, úgy döntöttek, hogy – mivel Frigyesy János vidéken tartózkodott – K. Halász Gyula műsorigazgatót azonnal a Sándor utcába rendelik.
Miközben a két cégvezető a kormánybiztost várta, a korábban odarendelt 18 fős rendőrkülönítmény mellé a székházba érkezett egy századnyi honvéd. A beérkező honvédek jelenléte is összefüggésbe hozható volt dr. Hlatky államtitkár várható jövetelével, és ez is azt valószínűsítette, hogy nagy jelentőségű dolgok készülnek. Ekkor nem kis meglepetésre a rendőrség elvonult, a kirendelt honvédszakaszról pedig kiderült, hogy egy karpaszományos tanfolyam tagjaiból áll, „akiknek első alkalommal volt fegyver a kezükben, úgy hogy akadt olyan, akinek a fegyver megtöltését a stúdió altisztjei mutatták meg”.
Haeffler István sajtófőnök körülbelül negyed egykor értesítette telefonon Zimmer Ferencet, hogy Hlatky elindult a Sándor utcába, és megkérte a vezetőket, hogy az államtitkárt a székház kapujában várják. 12:20-kor, és utána néhány percen belül másodszor is vitéz Ambrózy Gyula, a kormányzó kabinetirodájának főnöke telefonon türelmetlenül érdeklődött Havelnél, hogy Hlatky megérkezett-e. Másodszori beszélgetésükkor azt az üzenetet küldte Hlatkynak, „hogy a dolog rendben van” és haladéktalanul be kell olvasni a rádióban. Ekkor Hlatky – testőrök szoros gyűrűjében, kezében egy kéziratot tartva – szinte azonnal megérkezett. A négy gépelt oldalnyi szövegen ott állt a kormányzó sajátkezű aláírása, miniszterelnöki ellenjegyzés azonban nem volt olvasható a papírokon. Hlatky telefonon folyamatosan tartotta a kapcsolatot a miniszterelnökségi sajtófőnökkel, és ennek nyomán módosított a proklamáción, amit végül Tavaszy Sándor olvasott be a rádióba – ugyanő később a Szálasi-féle hadparancsot is felolvasta. Ezután Hlatky és Zimmer visszament az MTI szerkesztőségébe sokszorosíttatni a nyilatkozatot, Havel Béla pedig Pluhár Istvánt, a népszerű riportert felküldte a Várba, hogy intézze el a nyilatkozat hangfelvételét.
Közben az MTI szerkesztőségében folyamatban volt Horthy kormányzó kéziratának a külföldi és a belföldi sajtó számára való feldolgozása. A kényes helyzet miatt – a Sándor utcában tartózkodók joggal tarthattak egy esetleges német–nyilas támadástól – a székházban tartózkodó katonai parancsnok és Havel Béla is többször kétségbeesetten kérte telefonon a székház megerősítését az időközben a miniszterelnökségre visszaérkezett Hlatky államtitkártól, de eredménytelenül jártak.
Az első lövések fél négy körül dördültek el a Sándor utcai épületnél, majd nem sokkal később már nemcsak kézifegyverek, hanem nagyobb robbanások is hallhatók voltak. Havel elmondása szerint „…a kapun már német erők behatoltak, s miután nekem az épületben már semmi elintézni valóm amúgy sem volt, a még szabadon levő Szentkirályi utcai kapun eltávoztam.”
Lakatos Géza miniszterelnöknek nagyjából ebben az időben jelentette: „Temesváry vezérőrnagy […] az úgynevezett csendőr karhatalmi egységek parancsnoka [jelentette] telefonon […], hogy jelentést kapott a rendőrfőkapitányságtól: a német egységek a stúdiót veszélyeztetik. Erre én [Lakatos Géza] adtam ki telefonon Temesváry vezérőrnagynak azt a parancsot, hogy az ott levő csendőr karhatalmi egységekkel teherautón azonnal vonuljon ki a stúdió elé és azt vegye birtokba. Onnan még egyszer felhívott Temesváry személyesen és jelentette azt, hogy ez már elkésett, mert a németek könnyűszerrel elfoglalták [a stúdiót]”.
A német katonák a Sándor utcai székház óvóhelyén gyűjtötték össze a munkatársakat, akik fegyveres német katonaság őrzése mellett este hét óráig várakoztak. Közöttük volt Zimmer Ferenc is, aki így emlékezett a várakozás óráira:
„Ekkor megjelentek Niebelschütz és Kyd úr és miután engem üdvözöltek, felszólítottak bennünket a munka folytatására. Én kijelentettem, hogy csak magyar illetékes hatóság felszólításának teszek eleget, adjanak alkalmat, hogy Hlatky államtitkárral, a Magyar Távirati Iroda m. kir. kormánybiztosával telefonon érintkezésbe léphessek. Erre azt mondták, hogy erre mód nincs, de kérdésemre, hogy vajon erőszakot alkalmaznak-e velünk szemben, kijelentették, hogy ragaszkodnak ahhoz, hogy a munkát folytassuk. Erre kiadtam a rendelkezést, hogy akinek munkaideje lejárt, az hazamehet, a többiek pedig álljanak szolgálatba.”
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Kölcsönös bizalmatlanság jellemezte az antikomitern paktum aláíróit 19:05
- „Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója” 18:05
- 10 érdekes tény a csók kultúrális történetéről 17:20
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke 16:10
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20