A kitelepítettek és a befogadók közös könyve
2011. július 18. 09:16 MTI
Egykori kitelepítettek és a kötet szerkesztői mutatták be az Embert ültettél a nyakunkra – Kitelepítve Mikófalvára című kötetet a budapesti Litea könyvesboltban. A visszaemlékezéseket tartalmazó, a Helikon Kiadónál megjelent 365 oldalas kötet érdekessége, hogy az olvasó megismerheti a befogadó családok és a kitelepítettek szemszögéből is az 1950-es évek borzalmait.
Korábban
Mint a bemutatón elhangzott a kötet címét a 66. zsoltár egyik sorából kölcsönözték. Hantó Zsuzsa történész - akinek rövid történelmi áttekintésével kezdődik a kötet - emlékeztetett, az 1951. május 21-én kezdődött kitelepítések során mintegy 17 ezer embert hurcoltak el Budapestről. A „nép ellenségévé” nyilvánítottakat többnyire a szintén ellenségnek tartott „kulákokhoz” szállásolták be.
Hantó Zsuzsa arról is beszélt, hogy a kötet ugyan a magyar történelem gyászos időszakáról szól, mégsem a „szomorúság könyve”, hanem sokkal inkább „egymásra találásé”, arról szól, hogy miként segítették egymást a diktatúra áldozatai. A történész kiemelte, a kötet révén az olvasó közeli képet kaphat az 1950-es években történt borzalmakról, ugyanakkor „az emberi tartás, tisztesség diadaláról” is olvashatunk.
Haidekker Andrea, a kötet egyik szerzője felidézte: 60 év elteltével a Mikófalvára kitelepített 76 személyből már csak tizenegyen vannak életben. A kötet előzménye egy emlékoszlop felállítása volt, ezt azoknak az embereknek szánták, akik annak idején befogadták őket és szüleiket – emlékeztetett a szerző, megemlítve, a könyvben végül tizennyolcan idézték fel a kitelepítés éveit.
A mikófalvi időszakra emlékezett Rudas Pál is, akinek kisgyerekként csak nagyon kevés személyes emléke maradt a terror időszakáról. Ugyanakkor megemlítette: gyerekkora legszebb emlékeit köszönheti bükki falunak, szüleivel a nyarakat a hetvenes évek végéig Mikófalván töltötték.
A bemutatón részt vett Téglássy Ferenc filmrendező is, akinek 1989-ben mutatták be a Soha sehol senkinek című filmjét. Az alkotó megjegyezte, a mikófalviak embersége nem volt általános, a tanyavilágban, ahova őt és a családját hurcolták, az amnesztia kihirdetéséig ellenségesek maradtak a helyiek. Mint fogalmazott, a szörnyűségek ellenére ő is szép emlékeket őriz abból az időszakból. „Ha a gyerekkor a pokolban volt, akkor a pokol lesz a mennyország” – fogalmazott.
Osztovits Ágnes, a Helikon Kiadó képviseletében arról beszélt, hogy noha az ÁVH egymás ellen akarta felhasználni két különböző származású „népellenséget”, az ördögi terv Mikófalván meghiúsult. Osztovits Ágnes példaértékűnek nevezte a bükki faluban történteket, valamint méltatta a kötet szerzőinek kitartását.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Kevés örömet lelt a pesti társasági életben Berzsenyi Dániel 15:05
- Imre király egyedül fogta el lázadó öccsét 14:20
- Nem nyerte el a korabeli kritikusok tetszését Beethoven IX. szimfóniája 09:50
- Eredetileg veszélyesnek tartották a Nagy-Britanniát és Franciaországot összekötő alagutat tegnap
- Érvénytelen házasságok és törvénytelen gyermekek tarkították Anglia történelmét tegnap
- Rooselvelttől kapott segítséget a nácik elől menekülő Freud tegnap
- Hazugságok sora kísérte Peary északi-sarki expedícióját tegnap
- Épített fény címmel nyílt kiállítás Lucien Hervé munkáiból a zürichi Le Corbusier-pavilonban tegnap