Állampolgárság nélkül, jobbágysorban

A ma a közép-csehországi Beroun melletti Málkov településen élő, tavaly ősszel a gyémántlakodalmát megünneplő Rácz házaspár történetéről van szó. Életútjuk, amelyet Kitelepítés és egy szerelem története címmel nemrégiben sugárzott a közszolgálati cseh televízió, nagyon izgalmas, érzelmekkel teli, ám pontos helyzetjelentés arról, miként is zajlott le, mi mindent hozott magával a csehszlovákiai németek és a magyarok II. világháború utáni üldözése és megalázása.

A II. világégés után, Eduard Benes államfő hírhedt dekrétumai alapján a náciktól felszabadított Csehszlovákiát mintegy három millió németnek és több tízezer magyarnak kellett elhagynia. Az állítólagos "háborús bűnösökkel, árulókkal, kollaboránsokkal" teli vasúti szerelvények azonban nemcsak Németországba és Magyarországra mentek, hanem számos vonat Csehszlovákia belső területeire, alapvetően a cseh gyárakba és a cseh gazdákhoz szállította a kényszermunkavégzésre ítélt németeket és a magyarokat.

Jan Kocian, a cseh tudományos akadémia kortárs történeti intézetének kutatója szerint a belső áttelepítések több tízezer embert érintettek, akiket az állam a "nem megbízható" kategóriába sorolt be. "A háború után döntően németekről és civil magyarokról volt szó" - hangsúlyozta a történész a televízióban.

A házaspárt is ez a belső áttelepítés hozta össze. Marie Ráczovát - akkor még Anemarie Trüber -, Skalné u Chebu település 19 éves lakosát 1946-ban szüleivel együtt arra kényszerítette a csehszlovák hatalom, hogy legföljebb 30 kilogrammos csomaggal jelenjen meg a vasútállomáson. Közölték velük, hogy szülőhelyüket örökre elhagyják. Hasonló sorsa volt Ondrej Rácznak, akkor még Rácz Andrásnak is. A Dunaszerdahelyhez közeli Nagyabonyban laktak. A többgyermekes családnak gyorsan össze kellett pakolnia minden cókmókját, és el kellett hagynia a korábbi édes otthont.

Vagyonukból gyakorlatilag semmit sem vihettek magukkal. "Háziállatainkat - két fejőstehenet, egy lovat és egy disznót - ott kellett hagynunk. Ami megtakarításunk volt, azt elvették. Mindenünket elveszítettük" - mesélte a riportban Ráczová. Míg a család apró poggyászával távozó félben volt a vasútállomás felé, házukba már beköltöztek az új tulajdonosok. "A kapunknál egy férfi állt, arra várakozott, hogy elmenjünk, amikor ez megtörtént, azonnal bement" - írta le távozásukat Rácz.

A vonatok Csehország határ menti, szudétanémet vidékeire vitték a kitelepítetteket. A marhavagonokból álló szerelvényeket, amelyekben az embereket szállították, katonák őrizték. Senki sem tudta, melyik vagont hol kapcsolják le, melyik családot hol parancsolják le a vonatról. A német Marie és a magyar András útjai végül is Málkovban egy helyi gazdaságban keresztezték egymást. Ott ismerkedtek meg, egy életre szólóan. Sanyarúságukban még szerencséjük is volt: sokaktól eltérően a helyi gazdaság nemzeti megbízottja jól bánt az alája beosztott emberekkel, és tisztelettel viseltetett irántuk. "Én azt mondanám, hogy védett minket" - emlékezik vissza az egykori nagybirtokosra Ondrej Rácz.

A köztelevízió szerint a háború után kitelepített németek és a magyarok munkafeltételei nem sokban különböztek a jobbágysorstól. "Az emberek azért dolgoztak, mert szállást és élelmet kaptak. A társadalom alján és ínségben tartották őket - magyarázta az akkori helyzetet Jan Kocian. - A munkaszolgálatosok gyakran olyan feltételek között dolgoztak, mintha rabszolgák lettek volna. Számos kötelességük volt, parancsoltak nekik, és egyáltalán nem volt lehetőségük szabad döntéseket hozni."

Rácznét a konyhába osztották be. Rácz az istállóban a lovakkal foglalkozott. Lakásuk is az istálló volt, villany és víz nélkül. A gazdaságot nem hagyhatták el. Semmiféle irataik nem voltak, egy kirándulás Berounba vagy a közeli Prágába szóba sem jöhetett. "De minek is lett volna igazolványunk, ha elvették állampolgárságunkat - jegyezte meg Rácz. - Állampolgárság nélküli emberek voltunk, csak dolgozni volt jogunk."

S miután semmiféle iratuk nem volt, hivatalosan házasok sem lehettek. Ez azonban nem volt gátja annak, hogy megszülessen az első gyermekük. "Szeretném nagyon megélni, hogy valaki a hivatalos emberek közül, mondjuk a kormányból, egyszer kimondja, hogy ártatlanul hurcoltak meg minket, ártatlanul űztek el házainkból. Itt ugyan új hazára találtam, de az egész nem volt igazságos. Nincs nekem szükségem semmiféle kárpótlásra, és azt hiszem, hogy a németek többsége sem akar semmit. Elég lenne, ha kijelentenék: igen, megsértettünk titeket, bocsássatok meg. Ezt azonban sajnos senki sem fogja megtenni" - gondolkodott el hangosan Ondrej Rácz, az egykori Rácz András a műsorban.

Ráczék csehszlovák állampolgárságukat 1950-ben kapták vissza, két évvel a kommunista hatalomátvétel után. Az ötvenes évek végén nagyjából megszűnt a diszkrimináció, és ők is rendes fizetést kaptak az állami gazdaságban. Nyugdíjas korukig ott maradtak, mindketten megszerették a nehéz munkát az állatokkal, a földeken. Négy fiúgyermeket - Herbert, Rudolf, Ondrej, Josef - neveltek fel; ma 22 unoka és dédunoka veszi körül őket. A hivatalosan megkésett lakodalmuk 60. évfordulóját tavaly a körükben ünnepelték meg.

A cseh beszámoló videóval

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
• A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
• Valóban nem ittak vizet a középkorban?
• Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
• Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?