Klímakutatás a régészet szolgálatában

„A régészet már régóta lehetővé teszi a szárazföldi területek megvédését, de sajnos kevés figyelmet kap a tengerparti és víz alatti műemlékek kérdése” – fejtette ki az University of Stavanger régészeti gyűjteményének meteorológusa, Marianne Nitter. „Ezekbe a kikötők, mólók, csónakházak, kövek és épületek maradványai tartoznak bele – olyan objektumok, amelyek közelebb hoznak minket az ősi, part menti kultúrák megértéséhez, a hajóutak és őseink mobilitásának tanulmányozásához” – tette hozzá.

Ezek a műemlékek a vízszint emelkedésének, a tengeri közlekedés megnövekedett forgalmának és az extrém időjárási körülmények romboló hatásainak vannak kitéve. A magas hullámok és a tomboló viharok például az egész örökséget elpusztíthatják. „A víz alatti és part menti műemlékek számbavétele viszonylag későn, Norvégiában indult meg, ezért egész egyszerűen nem tudjuk megmondani, hány ilyen jellegű tárgy és épület van. Az azonosítatlan objektumokat pedig nem tudjuk megvédeni” – magyarázta Nitter.

A műemlékek lokalizációjához a kutató most a meteorológiát hívja segítségül, a „klímatér” koncepciója ugyanis lehetővé teszi a kutatók számára, hogy a meteorológia elvont fogalmait a régészet a saját tudományterületén alkalmazza. A klímatér egy olyan terület, ahol egyenletes az időjárás, a csapadék, a szélerő és a szélirány; ilyen lokális klímaterek például a völgyek, ligetek, hegyek, fjordok és lejtők. A területet a topográfia és a növényzet határozza meg, amelyek csökkentik a változatos időjárási viszonyok előfordulását. „A klímatér a paraméterekkel együtt gyorsan változhat. A szélirány néhány perc alatt megfordulhat, míg a növényzet néhány esztendő alatt” – mondta a kutató.

A vaskori hajók rendkívül sekély vízben kötöttek ki, amelyet ma már csak a régi, rossz hajók érhetik el. Ahogy az idő előre haladtával a hajók egyre nagyobbakká váltak, sok vikingkori és kora középkori kikötőt elhagytak a 14-15. században. A klímatér koncepciója különösen a legrégebbi hajóutak és kikötők azonosításában segíthet: ezzel a metódussal a tudósok meg tudják állapítani a széljárást és a hullámok természetét a fjordokban, ezáltal sor kerülhet a már nem használatos kikötők lokalizációjára, később pedig a kulturális műemlékek feltárására.

„A tudósok korábban 2050-re és 2100-ra vonatkozó figyelmeztetéseket adtak ki. A globális felmelegedés miatti tengervízszint emelkedés következtében azonban folyamatosan változik a tengerparti környezet is, így felmerülhet, hogy miként tudjuk ezt követően megvédeni a kulturális örökségeinket?” – tette fel a kérdést Nitter. A kutató több társával együtt Norvégia part menti örökségét félti, s a hatóságok figyelmét az üledék eróziójának problémájára irányította, amely a vártnál gyorsabban történik, de szerintük a vízszintemelkedés miatt további védelmi tervekre is szükség lehet majd.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Középkor

• A középkori lovagregények több mint fele elveszett
• Kanizsai Miklós sírhelyét tárhatták fel az örvényeshegyi pálos kolostorban
• Önálló betegségként kezelte a szerelmi bánatot az iszlám orvoslás
• Gombnak nézték a ritka, 900 éves viking kori pénzérmét
• Önkéntesek jelentkezését várják az idei essegvári ásatáshoz
• Súlyos aszály indította el a nagy polinéz vándorlást
• Veszélyben Firenze reneszánsz öröksége egy új luxusberuházás miatt
• 170 év után restaurálják a Notre-Dame nyugati rózsaablakát
• Forgalmas parkoló alatt nyugodhatnak Nagy Alfréd király elveszett maradványai