A sör mint az idegenforgalom része Csehországban

2010. augusztus 25. 10:14 Tordai Rita

Csehország = sör. Viszonylag egyszerű a képlet, aligha van még egy olyan nemzet, amelyikről ilyen egyértelműen jutna eszébe bárkinek a habos nedű.

Korábban

A sör, mint a nemzeti identitás része

E tényezőnek kettős eredője van, mégpedig a hagyomány és a tudatos marketing. Természetesen utóbbi az előbbin alapul. Írásomban — némi általánosabb áttekintést követően — azt szeretném pár vázlatpontban felvillantani, hogy a cseh sörfőzés- és fogyasztás hagyományaira miképp épül rá a turizmust ösztönző marketing, milyen eszközökkel teszi élővé és üzletté a tradíciókat.

A hagyomány ugyanis kulcsfontosságú tényező. A mindinkább a multikulturális egység felé haladó Európában, annak ellenére, hogy kétségkívül ez a fő csapásirány, kibontakozóban van egyfajta egyéni és nemzeti identitáskeresés. Miközben a politikai, gazdasági határok mindinkább eltűnőben vannak, egyre nő az igény arra, hogy a kollektív nemzettudat újult erővel kapjon lábra. Ez a nemzeti érzés, a hazafiaság részévé válhat az üzletpolitikának is: gondoljunk csak arra, miképp épít a magyar turizmus a gulyás, a halászlé, a puszta, a csárda, a Balaton romantikájára.

A határok bomlása erősíti az európai turizmus élénkülését. Mind többen keresnek fel egy-egy általuk még nem látott országot, az pedig természetes, hogy ott mindenki azokat a vonásokat keresi, ami eltér az otthonitól. Pl. a ’70-es években magyar vendégek nem mentek gulyást enni a berlini Budapest étterembe. Részben azért, mert azt otthon is kaptak, részben pedig ismert volt, hogy az a gulyás csak nevében volt gulyás a megfelelő alapanyagok és a kellő szakértelem hiánya okán.

A jelenkori turistacsalogató mozgalomnak egyik fontos és szerves része a gasztronómiai örömök tárháza. S itt mindjárt rá is térek írásom velejére, azaz a csehországi étel- és italkultúra vonzására, azon belül is a sörére. Híres cseh eledel a knédli, a sört kísérő savanyú kolbász, az utopenyec (ami magyarul vízihullát jelent), de a legfontosabb asztali öröm mégis a híres cseh sör. Pontosabban: a híres cseh sörök.

Más országok ételeikkel csalogatnak (pl. az angol bifsztek vagy az olasz pizza), de Csehország — pontosabban Cseh- és Morvaország — mégis leginkább mint a sörök országa jelenik meg a képzeletbeli turistatérképen. Nem véletlenül. Részben valós alapja van az ottani sörök jó hírének, részben pedig a marketing ezt tudatosan igyekszik sulykolni mindenkibe a reklámok révén, aki közelebbről akar ismerkedni a cseh kultúrával, életérzéssel.

Hogy mennyire igaz ez, azt tökéletesen jelzi pl., hogy egy Csehországgal foglalkozó honlap az alábbi mondatokkal indít: „Közhely, hogy Csehország sörgyártásban nagyhatalom. Persze a köbmétereknél sokkal fontosabb az, hogy a kiváló minőségű cseh sör valójában az egész nemzet kultúráját meghatározó tényező. Fontos szereplője a hétköznapoknak és elmaradhatatlan kísérete az ünnepeknek. Évszázadok óta nincs olyan rétege, csoportja a társadalomnak, amely sörkérdésben ne lenne érintett.”

Egy másik portál pedig így fogalmaz: „A csehek köztudottan közel állnak a magyar szívhez: irodalmu-kat és filmművészetüket imádjuk. Kunderának és Hrabalnak óriási kultusza volt (talán még van is). Menzel filmjeinél már tényleg csak néhány korsó Pilsner Urquell és Krusovice segített jobban feldolgozni a közös múltat.”

Számos igazán ismert cseh sörmárka van, ezek egy részéről nemsokára szót is ejtek. De ha már marketing, hadd hozzak fel egy negatív példát: vajon milyen lehet az a Magyarországon is kapható Gold Bohemia (tehát Arany Csehország) nevű sör, amely elvileg világos ászoksör, ára pedig 90 forint? E sör egyik értékelője így fogalmaz: „Sem erényeit, sem hibáit nem érdemes ragozni, mivel ilyenekkel nem nagyon rendelkezik.”

következő oldal 1 / 4